A szerződés következményei:
Mindig is az volt a feltevés, hogy Németország története az első világháború végétől a második világháború kezdetéig leginkább a versailles-i szerződés története volt (Schmidt 108). Míg a konferencián a legtöbben úgy vélték, hogy a szerződés feltételei igazságosak és mérsékeltek, addig Németország és népének véleménye a hitetlenség és a düh volt. A szövetséges nemzetek között szóba került, hogy miként fognak a szerződésnek érvényt szerezni:
“Az egész vita alapját az a küzdelem képezte, amely a Németország bágyadt és tartósan gyenge állapotban tartásáért folytatott küzdelem és az a vágy között folyt, hogy Németország olyan mértékben prosperáljon, hogy fenn tudja tartani a jóvátételi kifizetéseket, és segíteni tudja az európai és a világgazdaság stabilizálását. A két cél természetesen reménytelenül összeegyeztethetetlen volt” (Schmidt 17).
Vita folyt arról, hogy Németország gazdaságát gyengén tartsák-e, vagy hagyják, hogy a teljes világgazdaság javára váljon (Schmidt 19). A Németországra kiszabott büntetés nagy volt, megfosztották földjétől és pénzétől. Teljes felelősséget kellett vállalnia a háborúért, ezért a megtorlás nagy részét neki kellett viselnie: “A szövetséges és társult kormányok megerősítik, Németország pedig elfogadja Németország és szövetségesei felelősségét mindazon veszteségek és károk okozásáért, amelyeknek a szövetséges és társult kormányok és állampolgáraik a Németország és szövetségesei agressziója által rájuk kényszerített háború következményeként ki voltak téve” (Márk 13).
Németországot egy sor büntetéssel sújtották, amelyek többsége gazdasági vagy területi jellegű volt. A szerződés 27 000 négyzetmérföldnyi európai területet vett el, köztük Franciaország, Lengyelország, Dánia és Belgium egyes részeit. Németországnak le kellett mondania teljes tengerentúli birodalmáról is (Kleine-Ahlbrandt 25). Emellett a versailles-i szerződés 24 milliárd dollár visszatérítést írt elő, és a teljes kártérítésnek nem volt határa. Ez 80-szorosa volt annak az összegnek, amelyet Franciaországnak kellett fizetnie Poroszországnak jóvátételként a francia-porosz háború végén. Ez a hatalmas összeg megdöbbentette a német gazdaságot, “megfosztva a német népet a vállalkozásra való ösztönzéstől, a német ipart pedig a nagyon szükséges tőkétől” (Schmidt 109). A szerződés érvényesítésével az egykor hatalmas német gazdaság energiája eltűnni látszott.
A Ruhr-vidéki ipari körzetet megfosztották a német birodalomtól. Ez a körzet volt Németország legjelentősebb ipari régiója, amely a széntermelés 80%-át biztosította számára. Köztudott volt, hogy “Ennek a “nagy ipari fegyvernek” a politikai ellenőrzése politikai fölényt jelentett háborúban és békében egyaránt. Ez volt az alapvető tényező a Franciaország és Németország között az ellenőrzésért folytatott elkeseredett küzdelem mögött” (Schmidt 16). Emellett a lotaringiai vasércmezők is visszakerültek Franciaországhoz, így az európai becsült vasérctartalékok 45%-át kapta meg (Schmidt 9). A lotaringiai területet a világ legjobb vasérclelőhelyei között jegyezték, ami hatalmas lökést adott Franciaország gazdaságának. Németország megkapta ezeket a büntetéseket, és közölték vele, hogy a szerződés megszegése a szövetséges csapatok megszállásához vezet: “Amennyiben Németország megszegi a szerződést, a kivonulást felfüggeszthetik, és a Rajna-vidéket újra elfoglalhatják” (Kleine-Ahlbrandt 25). A szerződés kevés reményt hagyott Németországnak és kormányának, és számára túl nagy akadállyá vált:
“Egy hosszú és kimerítő háború után legyőzött nemzet terheit viselve, egy olyan szerződés elfogadására kényszerítve, amely Németországnak a háborúban való kizárólagos bűnösségének és felelősségének rendkívül kétes és vitatható elméletén nyugodott, kiábrándulva abból, hogy a szövetségesek nem hajtották végre Wilson 14 pontját; a jóvátétel elképesztő követelésével, valamint a belföldi és nemzetközi gazdasági problémák útvesztőjével, nem csoda, hogy a belső és külső ellenségektől ostromolt gyermekdemokrácia megbicsaklott és megtorpant” (Schmidt 108).
Egy németországi képeslapon, amely egy családot ábrázol az anyaországban, ez áll: “El a kezekkel a német hazától!”.
(www.johndclare.net)