A K-1 vízum iránti kérelem benyújtása előtt a házaspárnak a kérelem benyújtását megelőző 2 éven belül személyesen is látnia kell egymást. Fontos, hogy a kérelem benyújtása előtt bizonyítékot gyűjtsenek arról, hogy személyesen találkoztak, és ezt a bizonyítékot csatolják a kérelemhez. A személyes találkozásra vonatkozó bizonyíték benyújtásának elmulasztása az eljárás későbbi szakaszában RFE (Request for Evidence, bizonyítási kérelem) benyújtását eredményezheti.
A K-1 vízumkérelmi eljárást egy amerikai (“kérelmező”) kezdi meg a külföldi vőlegény(ek) (“kedvezményezett”) nevében az I-129F nyomtatvány (Petition for Alien Fiancé(e)) és az I-134 nyomtatvány (Affidavit of Support) benyújtásával az Egyesült Államok Állampolgársági és Bevándorlási Hivatalához (USCIS). Hivatalos útmutató az USCIS weboldalán vagy az Egyesült Államok Külügyminisztériumának weboldalán érhető el. A K-1 vízumkérelem benyújtásához nincs szükség ügyvédre vagy más közvetítőre, azonban egyesek úgy döntenek, hogy ügyvédet vagy dokumentum-előkészítő ügynökséget fogadnak, hogy segítsen a papírmunkában és/vagy megkönnyítse a folyamatot.
Az USCIS-hez való beérkezés és a megfelelő díjak beszedése után a kérvényt általában beszkennelik, és elindítják a megfelelő háttérellenőrzéseket. Miután a vízumkérelem beérkezett az USCIS-hez, a beadványt benyújtó személy egy átvételi számmal ellátott értesítést kap. Ezt az értesítést általában NOA1-nek nevezik, és azért nevezik így, mert általában ez az első intézkedésről szóló értesítés (NOA), amelyet a kérelmező kap.
Amikor az USCIS szolgáltató központja jóváhagyta vagy elutasította a vízumkérelmet, a kérelmezőnek általában NOA2-nek nevezett értesítést küldenek, amelyben értesítik a kérelem jóváhagyásáról vagy elutasításáról. A petíció jóváhagyása nem biztosítja, hogy a vízumot meg fogják adni. Ha a petíciót jóváhagyják, azt elküldik a Külügyminisztérium Nemzeti Vízumközpontjához, amely viszont továbbítja azt a külföldi vőlegény(ek)hez legközelebb eső nagykövetségre vagy konzulátusra. A nagykövetség vagy konzulátus értesíti a külföldi vőlegény(eke)t a petíció beérkezéséről, és tájékoztatást ad arról, hogy hogyan kell időpontot egyeztetni az orvosi vizsgálatra a bizottság orvosával, hogyan kell időpontot egyeztetni a vízuminterjúra a nagykövetségen, és milyen dokumentumokat kell a külföldi vőlegény(ek)nek az interjúra magával vinnie. Az interjú előtt a külföldi vőlegény(ek)nek K-1 vízumot kell kérelmeznie.
Az I-129F petíció az USCIS általi jóváhagyástól számított négy hónapig érvényes. A külföldi vőlegény(ek)nek tehát négy hónapja van arra, hogy a DS-160-as, Nem bevándorló vízumkérelem online kitöltésével K-1 vízumot igényeljen. A konzuli tisztviselő esetlegesen meghosszabbíthatja a petíció érvényességét, ha az a vízumfeldolgozás befejezése előtt lejár.
A vízuminterjún a konzuli tisztviselő megvizsgálja az amerikai kérelmező és a külföldi vőlegény(ek) által benyújtott dokumentumokat. A konzuli tisztviselő keresi a kapcsolat bizonyítékát, és kérdéseket tesz fel a külföldi vőlegény(ek)nek, hogy megállapítsa, hogy létezik-e jóhiszemű kapcsolat. A nagykövetségek általában azt kérik, hogy a vőlegény(ek) hozzák magukkal a kapcsolatukról szóló bizonyítékokat a meghallgatásra, például közös fényképeket, a kettejük közötti levelezést, a vőlegény(ek)nek küldött átutalások bizonyítékát, az egymás közötti hívásokat kimutató telefonszámlákat stb. Ezenkívül a jövedelemre vonatkozó bizonyítékokat is megvizsgálják annak biztosítása érdekében, hogy a kérelmező megfeleljen a minimális jövedelmi követelményeknek. A jelenlegi követelmény az, hogy a kérelmező jövedelme elérje vagy meghaladja az amerikai szegénységi irányelvek 100%-át. Bizonyos esetekben egy társ-támogatót is fel lehet használni ennek a követelménynek a teljesítésére.
Egyes országoknak speciális további követelményei vannak. A Fülöp-szigeteken például nincs törvényes válás, ezért a házasságkötés jogosultságának igazolására CENOMAR-t (Certificate of No Marriage) kell benyújtani.
Az interjú befejezése után a konzuli tisztviselő kiadhatja a vízumot, ha a tisztviselő meggyőződött a jóhiszemű kapcsolatról, amely megfelel minden jogi követelménynek. A tisztviselő a döntés meghozatala előtt további bizonyítékok benyújtását is kérheti. Ha a konzuli tisztviselő úgy véli, hogy a kapcsolat nem jóhiszemű, vagy valamilyen jogi akadályt talál a vízum kiadásának, a petíciót visszaküldik az USCIS-nek, és visszavonásra ajánlják, és nem adnak ki vízumot.
A K-1 vízumot a turistavízumhoz hasonló, öntapadós címkére nyomtatják, de a petíció benyújtójának nevével jegyzik fel. A címkét a vőlegény(ek) útlevelébe helyezik. A vízum a kiállítás dátumától számított hat hónapon belül egyszeri beutazásra érvényes az Egyesült Államokba.
A teljes idő az eredeti kérelem benyújtásától a vízum tényleges kiadásáig változó lehet, de az utóbbi időben átlagosan nyolc hónap körül volt. Az idő hossza részben a vízumkérelmet fogadó USCIS központ feldolgozási sebességétől, valamint a külföldi vőlegény(ek)hez legközelebbi nagykövetségen vagy konzulátuson rendelkezésre álló időpontoktól függ. A vízumkérelmezők és vőlegény(ek) elkerülhetik a szükségtelen késedelmeket, ha gondoskodnak arról, hogy a kérelmüket teljesen és pontosan kitöltsék, és amint erre lehetőségük van, a szükséges időpontokat a panelmegbeszélő orvossal és az Egyesült Államok nagykövetségével egyeztetik.