Kanadai lúd

Kanadai lúd, (Branta canadensis), barna hátú, világos mellű, fekete fejű és nyakú észak-amerikai lúd. Fehér orcái villognak, amikor a madár megrázza a fejét, mielőtt felszállna. A kanadai lúd a kacsákkal, hattyúkkal és más ludakkal együtt a vízimadarak (Anseriformes) rendjébe, az Anatidae családjába tartozik. A kanadai lúd különböző alfajai 2 kg-tól (B. canadensis minima) az óriás kanadai lúd (B. canadensis maxima) kifejlett hímjeinek körülbelül 6,5 kg-ig (14,3 font) terjednek. Ez utóbbi szárnyfesztávolsága eléri a 2 métert, ami a közönséges vízimadarak közül csak a trombitahattyú után a második legnagyobb. A kanadai ludak egykor az észak-amerikai vadon szimbólumai voltak, mára azonban gyakori kártevők és repülőtéri veszélyforrások, amelyeket gyakran kiűznek a parkok tavaiból.

A kanadai lúd Észak-Amerika egész területén költ, beleértve Kanadát és Alaszkát a melegebb hónapokban, majd főként az Egyesült Államok déli részén és Mexikóban telel. Az Egyesült Államok nagy részén vannak nem vándorló (rezidens) populációk is. Őszi vonulásuk során V alakzatban szelik az eget, minden populáció egy merev vonulási útvonalat követ, hagyományos megálló- és telelőhelyekkel. Erős, gyors repülők, 24 óra alatt 2400 km-t (1500 mérföldet) is képesek megtenni, ha meglovagolják a széláramlatokat. A V alakzat energiát takarít meg, mivel lehetővé teszi a ludak számára, hogy kihasználják az előttük haladó madár szárnyfedői által keltett légáramlatokat (örvényeket). Repülés közben hívogatják egymást, dudáló kórusuk messziről úgy hangzik, mint egy kutyafalka.

Bár a tavak, tavak, mocsarak és mezők azok a környezetek, ahol a kanadai ludak természetes módon élnek, a golfpályák, repülőterek és parkok a gyepek miatt vonzó élőhelyet biztosítanak. A kanadai ludak szinte kizárólag növényevők, és a rövid fűfélék hatékony legeltetése érdekében a csőrük fogazott. A városi és külvárosi területeken megnövekedett számuk néha nemkívánatos, mert 50 lúd egy év alatt 2,5 tonna trágyát termelhet. Egyes golfpályák és földtulajdonosok olyan intézkedéseket tesznek, mint például border collie-k felbérlése a madarak elűzésére.

A 20. század fordulóján a kanadai ludak sok területen a kihalás szélén álltak. Azóta a vándormadarakról szóló egyezmény, a menedékhelyek létesítése, a gyepek elszaporodása az Egyesült Államok keleti részén és a középnyugati mezőgazdaság miatt a madarak olyannyira elszaporodtak, hogy “tavi csillagok” és “kanadai patkányok” néven gúnyolják őket. A vándorló ludak vadászok célkeresztjébe csalogató madarak szabadon engedése szintén nagy, nem vándorló populációt hozott létre az Egyesült Államok keleti részén. A 21. század elején a rezidens állományt körülbelül egymillió madárra becsülték, és egyre növekszik. A kanadai ludakat a 17. században hozták be Angliába sportolás céljából és díszítő vízimadárként, majd később más észak-európai országokba is.