Ki találta fel a focilabdát?

A focilabda története minden részletet felölel a labda fejlődéséről az idők folyamán.

De talán a legnagyobb kíváncsiságod az, hogy valóban tudd… ki találta fel a focilabdát?

Ki volt az? Hogyan történt? Hol? És miért?

Éppen ezt fogom itt feltárni!

Még többet szeretnél megtudni a focilabda feltalálásáról?

Olvass tovább!

Megtanítalak mindenre, ami ehhez a pillanathoz vezetett, a focilabda történetének izgalmas bemutatásával.

Íme, amit ebből a bejegyzésből megtudhatsz…

Ki találta fel a focilabdát?

A modern kor első focilabdájának feltalálójaként Charles Goodyeart tartják számon, mégpedig 1855-ben.

Itt egy illusztráció Charles Goodyearről, amely 1891-ben jelent meg a “Scientific American” egyik cikkében. Charles tényleg úgy néz ki, mint egy jó öreg sportoló, nem igaz? 🙂

Ki volt Charles Goodyear?

Charles Goodyear 1800. december 29-én született New Havenben, New Yorkban és 1860. július 1-jén halt meg.

Amerikai autodidakta vegyész és gyári mérnök volt, aki feltalálta a gumi vulkanizálási folyamatát.

Modern bizonyítékok kimutatták és bizonyították, hogy a mezoamerikaiak már i.e. 1600-ban is használták a stabilizált gumit olyan tárgyakhoz, mint a labdák és egyéb dolgok.

Hogyan találta fel Goodyear a vulkanizált gumit?

Charles Goodyear 1831 és 1832 között talált rá a természetes gumira (gumielasztikus gumi).

Minden információt összegyűjtött róla, amit csak tudott, elolvasott minden újságcikket, amelyben a természetes gumit említették.

Ezzel egy időben a Roxbury Rubber Company néhány terméke felkeltette Goodyear figyelmét.

Meglátogatta a Roxbury gyárát, és látott néhány terméket, amelyekről úgy gondolta, hogy továbbfejlesztheti őket (különösen a mentőmellények felfújható csöveit). Hazament, készített néhány saját csövet, és visszament megmutatni a Roxbury igazgatójának.

A vállalat azonban nem állt jól.

Gumitermékek ezreit küldték vissza, és a Roxbury közel állt a csődhöz.
A gumi elrohadt, így a termékek használhatatlanok lettek.

Goodyear életcélja: stabil és tartós gumi kifejlesztése

Ez volt az a pillanat, amely Charles Goodyeart arra késztette, hogy életének erőfeszítéseit egy stabilabb és tartósabb gumi kifejlesztésére fordítsa.

Változatos módokon, kombinációkkal, keverékekkel és eljárásokkal próbálkozott, hogy a gumi elveszítse ragacsosságát és tartós legyen.

Az út során gumicsizmákat és más gumiárukat készített, de nem tudta megtalálni a módját annak, hogy a gumi stabil formáját fejlessze ki.

EUREKA! Goodyear feltalálja a vulkanizált gumit

Az indiai gumival (természetes gumival) folytatott sokéves kísérletezés és számos kudarc után Charles Goodyear végül kifejlesztette a vulkanizált gumit.

Ez egy kis gyárban történt, amely Goodyear tulajdonában volt Springfieldben, Massachusettsben, és amelyet testvérei, Nelson és Henry vezettek.

Charles Goodyear tovább tökéletesítette a vulkanizálási eljárást, amíg az elég biztonságos nem lett ahhoz, hogy szabadalmat szerezzen rá. Amit 1844. június 15-én meg is tett (az Egyesült Államok Szabadalmi Hivatalának 3633-as számú szabadalma).

Egy évvel később, 1855-ben Charles Goodyear feltalálta a történelem első kerek focilabdáját.

Most már csak rád és rám vár, hogy belemerüljünk a focilabda történetének elképesztő tényeibe, hogy megtudd, hogyan illik bele Charles Goodyear találmánya.

A focilabda története

Vagy ahogy otthon mondanák: a focilabda története…

Az idők kezdete óta a világon mindenütt fociszerű sportokat játszanak.

A játék az emberi civilizációval együtt fejlődött, így a focilabda és más, a focival kapcsolatos felszerelések is.

Tegyünk egy gyors időutazást, hogy többet tudjunk meg a focilabda történetéről.

A foci ősi formái

Több mint 3000 évvel ezelőtt az ősi civilizációk feltalálták a történelem első focilabdáját és magának a sportnak a legelső formáit.

Kínai ‘Tsu Chu’

A Ts’in és Han-dinasztia idején (Kr.e. 255-220 Kr.u.) a kínaiak a ‘Tsu Chu’ nevű játékot játszották.

A gömb alakúra tömött állatbőrből készült labdákat használtak.

A ‘Tsu Chu’ játékosoknak ezeket az állatbőrből készült labdákat egy két pózna közé kötött háló résein kellett átcsorgatniuk.

Egyiptomi rítusok

Az ókori egyiptomiak a futballhoz hasonló rítusokat végeztek.
Labdákat használtak, amelyekben a magokat vászonba csomagolták.

Azért, hogy jobban tudjanak pattogni az egyiptomiak labdákat is készítettek macskabélből vagy állatbőrből.

Az aztékok és a maja indiánok

A dél-amerikai civilizációk, például az aztékok és a maják állítólag könnyű, rugalmas labdát használtak.

A labdájuk a gumifában található természetes latexből készült.

Görögök és rómaiak

Az ókori görög és római civilizációk szintén fontos szerepet játszottak, hozzátéve saját hozzájárulásukat a történelem első futballlabdáihoz.

A labdarúgás ősi változatai a labda rugdosásából és hordozásából álltak.
A görögök az egyiptomiakhoz hasonlóan olyan labdákat készítettek, ahol a hajat (a magok helyett) vászonba tekerték.

Sertéshólyagos focilabda

A labdarúgás (vagy ha úgy tetszik, a futball) már a középkorban nagyon népszerűvé vált.

Az emberek a lábukkal és a kezükkel pattogtatták a labdát a levegőben.

A játék nagyobb jelentősége miatt szokás volt disznóhólyagot használni és felfújni, hogy jobb labdákat készítsenek.

A középkorban a sertéshólyag lett a futballlabdák legelterjedtebb anyaga.

Jó példa erre az olaszok által a 17. században használt sertéshólyagos labda.

A formabíró képességük hiánya (ami miatt nehezebb volt velük játszani) és a könnyű szakadás miatt a sertéshólyagokat elkezdték bőrborítással ellátni.

A bőrborítással a focilabdák kerekebbek lettek és hosszabb élettartamúak.

A modern focilabda születése

Az 1800-as évekre, a profi korszak kezdetére a futball már elismert sportágnak számított.

A jobb és megbízhatóbb labdák gyártása még fontosabbá vált.

Vulkanizált gumi

1844-ben Charles Goodyear feltalálta és szabadalmaztatta a vulkanizált gumit.

Ez a találmány csak néhány évvel később lehetővé tette a labdák méretének és alakjának jobb ellenőrzését.

Első kerek focilabda

A focilabda fejlődése az 1855-ös évben érte el alapvető jelentőségét.

Charles Goodyear volt az, aki feltalálta az első focilabdát, amikor megtervezte és elkészítette az első kerek vulkanizált gumiból készült focilabdát.

Előtte a labdák nagyjából a sertésből kinyert hólyag alakjától és méretétől függtek, így nem voltak teljesen kerekek.

A természetes gumit azért sem használták focilabdák készítésére, mert melegben deformálódott, és nagyon ragadós volt a játék is.

A modern focilabda feltalálójának tartott amerikai autodidakta vegyész és gyártómérnök a gumi kezelésének új módszerével mindkét problémát megoldotta.

A vulkanizálás lehetővé tette, hogy a gumi tartósabbá és szilárdabbá váljon, miközben megőrizte pattogó tulajdonságait.

Az első felfújható focilabda gumihólyagok

Richard Lindont, egy angol bőrművest az angliai Rugbyből a sertéshólyagok felrobbantásának rossz hatásai miatt késztették arra, hogy kifejlessze a sertéshólyagok helyettesítését.

A felesége korábban tüdőbetegségben halt meg, amelyet a túl sok fertőzött sertéshólyag felrobbantása okozhatott.

1862-ben Richard Lindon megtalálta a sertéshólyagok alternatíváját, amikor kifejlesztett egy hólyagot, amelyben indiai gumit (természetes gumi, más néven kautcsuk) használt.

Ezt az új gumihólyagot túl nehéz volt szájjal felfújni, ezért Lindon egy orvosi fülfecskendő ihlette, és egy nagyobb sárgaréz változatot készített, hogy fel tudja pumpálni a labdáit.

Lindon éppen a történelem egyik legelső felfújható labdahólyagját készítette el.

Az ilyen típusú hólyagok keményebbek voltak és jobban megtartották az alakjukat.

Mindezek ellenére csak a 20. században kerültek gumihólyagok a használt focilabdák többségébe.

Az első hivatalos focilabda mérete és formája

Amint fentebb említettük, a focilabda méretei a sertéshólyag alakjától és méretétől függtek. Nem voltak meghatározott szabályok a labda méreteire vonatkozóan.

Charles Goodyear vulkanizált gumi találmányának köszönhetően immár lehetséges volt azonos alakú és méretű focilabdákat gyártani. Ez azt jelentette, hogy a focilabda hivatalos méreteit már meg lehetett határozni.

Az Angol Labdarúgó Szövetség (FA) éppen csak megalakult, amikor 1863-ban összeült, hogy meghatározza a játék első szabályait.

A szabályok első változatában azonban a labda leírására semmi sem utalt.

1872-ben az FA felülvizsgálta a játékszabályokat, és hivatalosan kimondta, hogy a labdának gömb alakúnak kell lennie, kerülete 27 és 28 hüvelyk (68,6 cm és 71,1 cm) között van, és a mérkőzés kezdetén 16 oz és 14 oz közötti súlyúnak kell lennie.

A FIFA 2. játékszabálya szerint még mindig ez a hivatalos futballlabda mérete.

A focilabda méreteinek meghatározása egybeesett Charles Goodyear vulkanizált gumiból készült focilabda feltalálásával.

Ezért Goodyeart tekintik a modern kori focilabda feltalálójának.

A labdarúgás modern korszaka & A futballlabda

1888-ban, az angol labdarúgó liga megalakulásával kezdődött meg először a bőrlabdák tömeggyártása.

Dacára annak, hogy Charles Goodyear 1855-ben feltalálta a gumi futballlabdát, a bőrlabdákat az 1800-as évek végén is széles körben használták.

Az angol labdarúgó-bajnokság kezdetén a futballlabdát tömegesen gyártó két első vállalat a Mitre és a glasgow-i Thomlinson’s volt.

Ezek a vállalatok rámutattak arra, hogy a minőségi futballlabda legfontosabb eleme az lesz, hogy mennyire képes megtartani az alakját.

A legképzettebb vágókat és varrókat alkalmazták, és a legerősebb bőrt használták.

A tehén hátsó része adta a legjobb bőrt a legjobb minőségű labdákhoz, míg a gyengébb minőségűekhez a tehén vállából származó bőrt használták.

Az egymásba illeszkedő panelek bevezetése (a korábban használt, a labda északi és déli pólusánál összekötött bőrszelvények helyett) lehetővé tette a labdatervezésben elért előrelépéseket, amelyek kerekebb formájú labdák gyártásához vezettek.

A korabeli focilabdák különböző bőrpanelekből készültek, amelyek egyik pontján egy fűzővel voltak ellátva a belső hólyag védelmére.

Az 1900-as évek focilabdái

Az 1900-as évek beköszöntével a focilabdákat erősebb gumiból készítették, ami lehetővé tette, hogy nagyobb nyomást bírjanak el.

Ebben az időben a legtöbb gyártott labda már gumi hólyagot használt. A nehéz barna bőrrel borított belső csövek miatt a labdák jobban pattogtak és még mindig jól rúghatók voltak.

A focilabdák többségének borítása cserzett bőrből készült, tizennyolc részből (hat panel három csíkból).

A varrást kézzel végezték ötrétegű kenderrel, a labda borítását kifordítva. Amikor elkészült, a borítót megfordították, hogy a varrás a belső oldalon maradjon.

A borító külső oldalán egy 15 cm-es hasítékot használtak a fel nem fújt hólyag behelyezésére.

A hólyagokból egy hosszú szárú nyak nyúlt ki, hogy fel lehessen fújni. Amikor a labdát felfújták, a csövet visszahelyezték a burkolat belsejébe, és a rést szorosan befűzték.

Az ilyen típusú focilabdák nem tudták túl sokáig megtartani a levegőt.
Mérkőzés közben is újra fel kellett őket fújni.

Az első világbajnoki labda

A fűzős labda volt az a labdatípus, amelyet az 1930. július 13. és július 30. között Uruguayban megrendezett (és általa megnyert) első világbajnokságon használtak.

Mielőtt a FIFA szabványosította volna a futballlabda típusát, méretét és súlyát, az országok nem tudtak megegyezni abban, hogy milyen típusú labdát használjanak a nemzetközi mérkőzéseken. Egyesek egy labdatípust részesítettek előnyben, mások egy másikat.

Ez a fajta vita valóban megtörtént a történelem első világbajnokságának Uruguayban megrendezett döntőjén.

Argentína és Uruguay bejutott a döntőbe, de nem tudtak megegyezni abban, hogy melyik labdát használják.

Mindkét csapat úgy oldotta meg ezt a problémát, hogy a mérkőzés első félidejében argentin labdával, a második félidőben pedig az uruguayiak által biztosított labdával játszottak.
A félidőre Argentína 2 – 1-re nyert, de a második félidőben Uruguay fordított, és 2 – 4-re megnyerte a mérkőzést.

Ez csak azt mutatja, hogy a használt focilabdák valóban hozzájárulhattak az 1930-as világbajnokság kimeneteléhez.

A második világháborús focilabdafejlesztések

Amikor a világ a második világháború előtt állt, a focilabdák tovább fejlődtek.

A hólyag és a külső burkolat közé erős szövetből készült váz került, ami nagyobb kontrollt tett lehetővé a labda alakja felett, erősebbé tette azt, és csillapítást biztosított.

A labdafejlesztések ellenére sokszor egyszerűen elpukkantak a mérkőzés során, így fontos tényezővé váltak a mérkőzések kimenetelében.

A bőrborítás rossz minősége volt a II. világháború után a rossz minőségű futball-labdák kijelölt oka.

A tehénbőrök minősége és vastagsága eltérő volt, ami miatt a mérkőzések során romlottak.

Vízálló & Színes focilabdák

A bőrlabdák nagyon nehezek és fájdalmasak lettek, ha esős körülmények között fejeltek, a bőr nagy vízfelvevő tulajdonságai és a kemény fűzővarrás miatt.

A nehéz, nedves bőrből készült focilabdák számtalan fejsérülést okoztak.

Az 1950-es évekre szintetikus festékeket és más nem porózus anyagokat használtak a bőr bevonására, amelyek csökkentették a focilabda vízfelvételét.

Az újfajta szelep feltalálása miatt végül eltávolították a focilabda fűzőréseit, így a labda felülete szabályosabbá, simábbá és a focilabda könnyebben irányíthatóvá vált.

Amikor bevezették a reflektorokat, hogy mindenki (játékosok és nézők) számára megkönnyítsék a labda láthatóságát, először engedélyezték a fehér színű focilabdákat.

A fehér labdákat azonban már 1892 óta használták nem hivatalosan.
Azokban az időkben a borítóbőröket egyszerűen fehérre mosták, hogy fehér focilabdákat készítsenek.

A narancssárga focilabdákat is először az 1950-es években kezdték gyártani, szintén a havas meccseken való jobb láthatóság érdekében.

Szintetikus focilabdák

Az első, teljesen szintetikus anyagból készült focilabdát csak az 1960-as években gyártották.

Az általános vélemény az volt, hogy a bőrlabdák egyenletesebben repülnek és jobban pattognak, így a futballnak egészen az 1980-as évek végéig kellett várnia arra, hogy ez az új technológia teljesen felváltja a bőrrel borított labdákat.

A mai focilabdák szintetikus anyagokból készülnek, amelyek utánozzák a bőr minőségét és annak cellaszerkezetét, de alacsonyabb vízfelvétel mellett.

Buckminster típusú focilabda

Az amerikai építész Richard Buckminster Fuller akkor állt elő egy új focilabda kialakításával, amikor az épületek minimális anyagfelhasználással történő építésének új módját kereste.

Konstrukcióját helyesen “Buckminster Ball”-nak vagy “Buckyball”-nak nevezték el, és egy sor összevarrt hatszög, ötszög és háromszög foltból állt, hogy kerek formát hozzon létre.

A termikus kötés bevezetése előtt (2004-ben a Roteiro focilabdával) a Buckminster labdát a 20 hatszögletű és 12 ötszögletű felületével a modern focilabdának tartották a közel tökéletes gömb alakjával.

A fehér Buckminster labdák fekete foltokkal (amelyek segítettek a játékosoknak észrevenni a labda esetleges kitéréseit) nagyon népszerűvé váltak a sportban.

A mai focilabda

A FIFA világbajnoki versenyei felelősek a focilabda számos újításáért.

Nézzük meg, hogy a labda fejlődésében mennyire sokat segítettek a legújabbak.

1970-es fekete & fehér focilabda

A foci egyik legismertebb ikonja – a fekete & fehér focilabda — kifejezetten az 1970-es (Mexikóban rendezett és Brazília által megnyert) világbajnokságra készült az Adidas által.

A nevét a Telstar űrműholdról kapta, mert a kettő hasonlósága miatt.

32 panelből állt, amelyek közül 20 fehér és 12 fekete volt.

A színkombináció segített abban, hogy a labda jobban érzékelhető legyen a fekete-fehér televíziókon.

Az 1974-es világbajnokságra (amelyet Nyugat-Németország rendezett és rendezett) az Adidas Telstar két frissített változatát használták: egy fekete-fehéret Telstar Durlast néven és egy teljesen fehéret Adidas Chile néven.

A FIFA ezen a tornán jelentett be először a történetében hivatalos futballlabdát.

2006 Adidas Teamgeist focilabda

A 2006-os FIFA világbajnokságra (amelyet Németországban rendeztek és Olaszország nyert meg) az Adidas további újításokat vezetett be a focilabdán.

A 32 paneles labda helyett – ami addig a tornáig általános volt — az új Teamgeist focilabdának csak 14 panelje volt.

A Teamgeist (németül “csapatszellemet” jelent) a varrott panelek helyett egymáshoz ragasztott paneleket tartalmazott. Az alacsonyabb panelszám és a belső varratok hiánya még simábbá és kerekebbé tette a labdát a jobb irányíthatóság és a nagyobb játszhatóság érdekében.

2010 Adidas Jabulani focilabda

Gyorsan négy évet előre…

A 2010-es (Dél-Afrikában rendezett és Spanyolország által megnyert) világbajnokságra az Adidas új, 8 paneles focilabdával rukkolt elő.

Elkészítéséhez továbbfejlesztett poliuretán anyagokat használtak, amelyek — a mindössze 8 panel mellett — fokozták a labda tapintását és viselkedését.

A labda a Jabulani nevet kapta – ez Dél-Afrika egyik hivatalos nyelvén, zulu nyelven azt jelenti, hogy “ünnepelni”.

2014 Adidas Brazuca focilabda

A 2014-es FIFA világbajnokságon (amelyet Brazíliában rendeztek és Németország nyert meg) az Adidas egy másik új focilabdát dobott piacra, amely a Brazuca (portugál szlengszó a “brazil” szóra) nevet kapta.

A Brazuca focilabda még kevesebb panellel rendelkezett, mint elődje (a Jabulani): mindössze hat poliuretán hőkötésű panellel!

A panelek számának csökkentése növelte a labda állagát, és elkerülte a Jabulani labda aerodinamikai problémáit.

Következtetés

Így van!

Most már egy kicsit többet tudsz a focilabda történetéről és arról, hogy Charles Goodyear volt az, aki 1855-ben feltalálta a labdát.

Azt is megtudtad, hogy a futballhoz hasonló sportágakat már évszázadok és évszázadok óta játszanak, talán még a kínaiak és az ő “Tsu Chu” játékuk előtt.

A labdarúgás és a labdák – vagy a futball és a focilabda – hosszú utat tettek meg azóta, hogy a legelső ember először rúgott egy követ.

A focilabdák fejlődése azonban nem fog megállni, a márkák, a játékosok, az edzők és a szurkolók szerte a világon jobb és jobb technológiákat követelnek a sportág és felszerelései számára.

A legjobb focilabda keresése örökké élni fog!