Ki találta fel az internetet – A teljes történelem

Az internet a modern élet alapvető részévé vált. Használjuk arra, hogy megvásároljuk, amire szükségünk van és amit akarunk, beszélgessünk a barátainkkal és a családunkkal, üzleteket bonyolítsunk, új embereket ismerjünk meg, filmeket és tévét nézzünk, és nagyjából minden mást, ami csak eszünkbe jut. Röviden, egy új korszakot szült az emberiség történelmében.

Az ilyen típusú, széles körű változás utolsó példája az ipari forradalom volt. De ellentétben a digitális forradalommal, amely kevesebb mint fél évszázad alatt zajlott le, az iparosodott társadalmakra való átállás több száz évig tartott. Ez a gyors változás azonban csak újabb bizonyítéka annak, hogy az internet mennyire átformálja az életmódunkat.

Az internet az 1950-es években egy kis, kormány által finanszírozott projektként indult. De elgondolkodott már azon, hogy ezek a szerény kezdetek hogyan vezettek a világméretű összeköttetéshez?

Ha igen, olvassa el az internet történetének részletes összefoglalóját.

Internet statisztikák 2019-ben

,,,

Az internet története

Az internet feltalálásához közel 50 év és számtalan ember kemény munkája kellett. Íme egy pillanatkép arról, hogyan jutottunk el oda, ahol ma tartunk:

1. rész: Az internet korai évei

Amikor a legtöbben az internet korai éveire gondolunk, általában az 1990-es évekre gondolunk. De ez az időszak volt az, amikor az internet általánossá vált, nem pedig amikor feltalálták. A valóságban az internet már az 1950-es évek óta fejlesztés alatt állt, bár korai formája még csak héja volt annak, amivé végül vált.

Wide Area Networking és az ARPA (1950-es és 1960-as évek)

Az internet népszerűvé válásához először számítógépekre volt szükség, és bár az első számítógépek a 17., sőt a 16. századra nyúlnak vissza, az első digitális, programozható számítógépek az 1940-es években jelentek meg. Az 1950-es évek folyamán a számítástechnikusok elkezdték összekapcsolni az egy épületben lévő számítógépeket, megszületett a helyi hálózat (LAN), és az emberekbe beleültették azt az elképzelést, amely később az internetté alakult át.

1958-ban az Egyesült Államok védelmi minisztériumának minisztere, Neil McElroy aláírta az 5105. számú védelmi minisztériumi irányelvet.15 az Advanced Research Projects Agency (ARPA) létrehozására, amelynek a hidegháború során keletkezett feszültségek miatt az volt a feladata, hogy olyan távolsági kommunikációs rendszert hozzon létre, amely nem támadható telefonvonalakra és vezetékekre támaszkodik.

Mégsem 1962-ben J.C.R. Licklidler, az MIT tudósa és az ARPA alkalmazottja, valamint Welden Clark publikálta “On-line ember-számítógép kommunikáció” című tanulmányát. Ez a tanulmány, amely valójában egy sor feljegyzés volt, bevezette a “Galaktikus Hálózat” koncepcióját, amely azt az elképzelést jelentette, hogy létezhet egy olyan hálózat, amely összekapcsolt számítógépekből áll, és amely lehetővé teszi, hogy az emberek bárhonnan és bármikor hozzáférjenek az információkhoz. A “galaktikus hálózat” ötlete végül Wide Area Network néven vált ismertté, és a hálózat létrehozásáért folytatott verseny az internet létrehozásáért folytatott verseny lett.

Mivel ez az ötlet nagyon hasonlít a mai internetre, egyesek Licklidlert nevezik az internet “atyjának”, bár a hálózat tényleges létrehozása és megvalósítása sok száz, ha nem ezer ember kemény munkájának eredménye volt.

Az első hálózatok és a csomagkapcsolás (1960-as évek)

Az internet kiépítéséhez a kutatók azon dolgoztak, hogyan lehet a számítógépeket összekapcsolni és egymással is kommunikálni. 1965-ben Lawrence Roberts és Thomas Merrill, az MIT kutatója alacsony sebességű telefonvonal segítségével összekötött egy massachusettsi számítógépet egy kaliforniaival. Ezt a kapcsolatot tartják az első Wide Area Networknek (WAN). Bár a két embernek sikerült elérnie, hogy a számítógépek beszéljenek egymással, azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy az akkoriban használt telefonrendszer nem képes megbízhatóan kezelni a két számítógép közötti kommunikációt, ami megerősítette a csomagkapcsolás néven ismert technológia kifejlesztésének szükségességét a gyorsabb és megbízhatóbb adatátvitel elősegítése érdekében.

1966-ban Robertset Robert Taylor, az ARPA (az akkor már DARPA-ra átnevezett) új vezetője vette fel, hogy megvalósítsa Licklider elképzelését egy “galaktikus hálózat” létrehozásáról. 1969-re megépült a hálózat korai kerete, az ARPAnet, és a kutatók képesek voltak összekapcsolni egy stanfordi és egy UCLA-i számítógépet, és csomagkapcsolás segítségével kommunikálni, bár az üzenetváltás kezdetleges volt. Nem sokkal később, szintén 1969-ben a Utahi Egyetem és a Santa Barbara-i Kaliforniai Egyetem számítógépei is csatlakoztak a hálózathoz. Idővel az ARPAnet tovább nőtt, és a mai internet alapjául szolgált.

Az ARPAnetnek azonban voltak más változatai is, például a Michigani Egyetem Merit hálózata és a Franciaországban kifejlesztett Robert CYCLADES hálózat. Emellett Donald Davies és Roger Scantlebury az egyesült királyságbeli National Physics Laboratory (NPL) munkatársai egy hasonló, csomagkapcsoláson alapuló hálózatot fejlesztettek, és az internetnek számtalan más változata is fejlesztés alatt állt a világ különböző kutatólaboratóriumaiban. Végül ezeknek a kutatóknak az együttes munkája segítette elő az internet első változatainak létrehozását.

Internet Protocol Suite (1970-es évek)

A hatvanas évek hátralévő részében és a hetvenes évek elején a különböző tudományos közösségek és kutatási szakterületek, amelyek jobb kommunikációt akartak a tagjaik között, saját számítógépes hálózatokat fejlesztettek ki. Ez nemcsak azt jelentette, hogy az internet egyre nőtt, hanem azt is, hogy az internetnek számtalan, egymástól független változata létezett.

A kutatók, különösen Robert Kahn a DARPA-tól és Vinton Cerf a Stanford Egyetemről, látva a sok különböző számítógép egy hálózaton keresztül történő összekapcsolásának lehetőségét, elkezdték keresni a különböző hálózatok összekapcsolásának módját, és létrehozták az Internet Protocol Suite-ot, amely a Transmission Control Protocolból és az Internet Protocolból, más néven TCP/IP-ből áll. Ennek a koncepciónak a bevezetése volt az első alkalom, amikor az “internet” szót használták. Ez az “internetworking” szó rövidítése volt, ami az internet eredeti célját tükrözi: több számítógépes hálózat összekapcsolása.

A TCP/IP fő funkciója az volt, hogy egy közös protokoll használatával a megbízhatóság felelősségét a hálózatról az állomás felé tolja el. Ez azt jelenti, hogy bármelyik gép kommunikálhatott bármelyik másik géppel, függetlenül attól, hogy melyik hálózathoz tartozott. Ez lehetővé tette, hogy sokkal több gép kapcsolódjon egymáshoz, lehetővé téve a hálózatok növekedését, amelyek sokkal jobban hasonlítanak a mai internethez. 1983-ra a TCP/IP lett az ARPAnet szabványos protokollja, és ez a technológia beágyazódott az internet működésébe. Ettől kezdve azonban az ARPAnet egyre kisebb jelentőségűvé vált, mígnem 1990-ben hivatalosan is leállították.

2. rész: Az internet főáramba kerül

A 80-as évek közepére az internet növekedése a TCP/IP bevezetésével együtt azt jelentette, hogy a technológia a főáramba kerülés küszöbén állt. Ehhez azonban masszív koordinációra volt szükség, hogy az internet fejlesztésén dolgozó sok különböző fél egy oldalon álljon, és ugyanazon cél érdekében dolgozzon.

A folyamat első lépése az volt, hogy az internet fejlesztésének irányításáért való felelősséget egy másik kormányzati ügynökségre ruházták át. Az Egyesült Államokban a NASA, a Nemzeti Tudományos Alapítvány (NSF) és az Energiaügyi Minisztérium (DOE) mind fontos szerepet vállalt az internet fejlesztésében. 1986-ra az NSF létrehozta az NSFNET-et, amely a TCP/IP-alapú számítógépes hálózat gerinceként szolgált.

Ezt a gerincet arra tervezték, hogy összekapcsolja az Egyesült Államok különböző szuperszámítógépeit, és támogassa a felsőoktatási közösség internetes igényeit. Ezenkívül az internet egyre jobban elterjedt a világon, TCP/IP-t használó hálózatokkal Európában, Ausztráliában és Ázsiában. Az internet azonban ekkor még csak egy szűk felhasználói közösség számára volt elérhető, főként a kormányzati és a tudományos kutatói közösség tagjai számára. Az internet értéke azonban túl nagy volt, és ez a kizárólagosság meg fog változni.

Internetszolgáltatók – ISP-k (1980-as évek vége)

Az 1980-as évek végére számos kereskedelmi célú magánszámítógép-hálózat alakult ki, amelyek elsősorban elektronikus levelezési szolgáltatásokat nyújtottak, ami akkoriban az internet elsődleges vonzerejét jelentette. Az első kereskedelmi internetszolgáltató az Egyesült Államokban a The World volt, amely 1989-ben indult.

Ezután 1992-ben az amerikai kongresszus elfogadta az NSFNET-hez való hozzáférés kiterjesztését, ami jelentősen megkönnyítette a kereskedelmi hálózatok csatlakozását a kormányzati és tudományos közösség által már használt hálózatokhoz. Ennek hatására az NSFNET helyébe az internet elsődleges gerinchálózata lépett. Ehelyett a kereskedelmi hozzáférési pontok és központok váltak az immár majdnem globális internetes infrastruktúra kulcsfontosságú elemeivé.

A World Wide Web és a böngészők (1980-as évek vége-1990-es évek eleje)

Az internet 1989-ben nagy lépést tett az általános elterjedés felé, amikor Tim Berners-Lee az Európai Nukleáris Kutatási Szervezettől (CERN) feltalálta a World Wide Webet, más néven a “www-t” vagy a “webet”. A világhálón a dokumentumokat webszervereken tárolják és URL-címekkel azonosítják, amelyek hipertext linkekkel kapcsolódnak egymáshoz, és webböngészőn keresztül érhetők el. Berners-Lee találta ki az első, WorldWideWeb nevű webböngészőt is, és nem sokkal később számos más böngésző is megjelent, a leghíresebb az 1993-ban indult Mosaic, amelyből később a Netscape lett.

A Mosaic böngésző 1993-as megjelenése jelentős megugrást okozott az internetfelhasználók számában, főként azért, mert lehetővé tette, hogy az emberek a szokásos otthoni vagy irodai számítógépeikről is hozzáférjenek az internethez, amelyek szintén ez idő tájt váltak általánossá. 1994-ben a Mosaic alapítója elindította a Netscape Navigator-t, amely a Microsoft Internet Explorerrel együtt az első igazán mainstream webböngésző volt.

A későbbi böngészőháborúk, amelyek a Netscape bukását és a Microsoft diadalát eredményezték, a Netscape-et a sok korai internetes szereplő egyikévé tették, amely gyorsan emelkedett és ugyanolyan gyorsan bukott. Sokan ezt a történetet Bill Gates üzleti gyakorlatának kíméletlenségének bemutatására használják, de bármit is gondoljunk a fickóról, ez a Netscape és a Microsoft közötti “háború” hozzájárult az internet korai időszakának alakulásához.

Amellett, hogy a böngészők és a World Wide Web azért is volt olyan fontos az internet fejlődésében, mert lehetővé tette nemcsak a szöveg, hanem a képek átvitelét is. Ez növelte az internet vonzerejét az átlagemberek számára, ami gyors növekedéséhez vezetett.

3. rész: Az internet átveszi az uralmat

A 90-es évek közepére hivatalosan is megkezdődött az internet kora, és azóta az internet nemcsak a felhasználók számát tekintve nőtt, hanem a társadalomra gyakorolt hatását tekintve is. A ma ismert internet azonban még mindig gyökeresen különbözik attól az internettől, amely az ezredfordulót megelőző években vált általánossá.

Az internet növekedése és a digitális szakadék

1995-ben feloldották az internet kereskedelmi célú használatának minden korlátozását, és ez világszerte a felhasználók számának gyors növekedéséhez vezetett. Pontosabban 1995-ben mintegy 16 millió ember csatlakozott az internethez. 2000-ben már mintegy 300 millióan voltak, 2005-ben pedig már több mint egymilliárdan. Ma világszerte mintegy 3,4 milliárd felhasználó van.

A növekedés legnagyobb része azonban Észak-Amerikában, Európában és Kelet-Ázsiában történt. Latin-Amerika és a Karib-térség, a Közel-Kelet és Észak-Afrika, valamint a Szaharától délre fekvő Afrika nagy részét még nem érte el az internet, főként a gazdasági és infrastrukturális kihívások miatt. Emiatt sokan attól tartanak, hogy az internet tovább növeli az egyenlőtlenségeket a világban, mivel a világhálóhoz való hozzáférés alapján egyesek számára biztosított lehetőségeket másoktól megtagadják.

Az érem másik oldala azonban az, hogy ezek a régiók gyors növekedés előtt állnak. Kelet-Ázsiában 2000-ben viszonylag kevés internetfelhasználó volt, de ma már ez a régió képviseli a világ internetfelhasználóinak többségét, bár ez nagyrészt Kína gyors iparosodásának és a középosztály növekedésének köszönhető.

Az internet egyre gyorsabb

A kezdeti években a számítógépeknek telefonvonalra kellett csatlakozniuk az internet eléréséhez. Ez a kapcsolattípus lassú volt, és problémákat is okozott, amelyek közül a leghíresebb az volt, hogy korlátozta azoknak a számát, akik egy adott kapcsolatról hozzáférhettek az internethez (Ki ne emlékezne arra, hogy kirúgták az internetről, amikor az anyukája vagy az apukája bejelentkezett vagy felvette a telefont?)

Az internet elterjedése után nem sokkal a lakosság gyorsabb, több adat továbbítására képes internetkapcsolatokat kezdett követelni. A válasz a szélessávú internet volt, amely a kábel- és a DSL-kapcsolatokat (Direct Service Line) használta, és gyorsan a normává vált. 2004-re a világ internetfelhasználóinak fele rendelkezett nagysebességű kapcsolattal. Ma az internetfelhasználók túlnyomó többsége szélessávú internetkapcsolattal rendelkezik, bár az amerikaiak mintegy 3 százaléka még mindig betárcsázós internetkapcsolatot használ.

Web 2.0

A web növekedésének másik nagy hajtóereje a “Web 2.0” néven ismert koncepció bevezetése volt. Ez a web egy olyan változatát írja le, amelyben az egyének aktívabb szerepet játszanak a webes tartalmak létrehozásában és terjesztésében, amit ma közösségi médiának nevezünk.

Az azonban vitatott, hogy a Web 2.0 valóban különbözik-e a web eredeti koncepciójától. Végül is a közösségi média az internet mellett nőtt ki – az első közösségi médiaoldalt, a Six Degrees-t 1997-ben indították el. De nem számít, hogy a vita melyik oldalára állunk, kétségtelen, hogy az olyan közösségi oldalak, mint a MySpace és a Facebook felemelkedése segített abban, hogy az internet azzá a kulturális pillérré váljon, amivé vált.

A mobilinternet

Talán a mobiltechnológia fejlődése a legnagyobb oka annak, hogy az internet azzá vált, amivé ma vált. A korai mobiltelefonok lehetővé tették az emberek számára az internet elérését, de az lassú és módosított volt. Az Apple iPhone, amely 2007-ben jelent meg, az első olyan mobil böngészési élményt nyújtott az embereknek, amely hasonlított a számítógépen elérhetőhöz, és a 3G vezeték nélküli hálózatok elég gyorsak voltak ahhoz, hogy lehetővé tegyék az e-mailezést és a webböngészést.

Az 1997-ben feltalált WiFi technológia a 2000-es években folyamatosan fejlődött, és egyre több eszköz számára tette könnyebbé az internethez való csatlakozást kábel csatlakoztatása nélkül, segítve az internet még inkább elterjedté válását.

A WiFi ma már szinte bárhol megtalálható, a 4G vezeték nélküli hálózatok pedig a hagyományos internetkapcsolatokkal vetekedő sebességgel csatlakoztatják az embereket a mobilinternethez, lehetővé téve az emberek számára, hogy bármikor és bárhol hozzáférjenek az internethez. Hamarosan 5G hálózatokat fogunk használni, amelyek még gyorsabb sebességet és alacsonyabb késleltetést tesznek lehetővé. De ami talán még ennél is fontosabb, az 5G lehetővé teszi, hogy több eszköz csatlakozzon a hálózathoz, ami több okos eszközt és az internet sokkal szélesebb körű használatát jelenti.

4. rész: Az internet jövője

Míg az internet fogalma az 1950-es évekre nyúlik vissza, az 1990-es évekig nem vált általánossá. Azóta azonban életünk szerves részévé vált, és átírta az emberi történelem menetét. Tehát, ennyi gyors növekedés után mi következik?

Folyamatos növekedés

Az internet történetének következő fejezetét sokak számára a globális növekedés fogja meghatározni. Ahogy a gazdaságok világszerte tovább bővülnek, várhatóan az internethasználat is bővülni fog. Ennek következtében az internetfelhasználók teljes száma világszerte tovább fog nőni, aminek csak az infrastruktúra fejlődése, valamint a kormányzati politika szabhat határt.

Netsemlegesség

Az egyik ilyen kormányzati politika, amely drámai hatással lehet az internet életünkben betöltött szerepére, a hálózatsemlegesség. A hálózatsemlegesség célja, hogy az internet tisztességes hely maradjon, ahol az információk szabadon cserélődnek, megtiltja az internetszolgáltatóknak, hogy előnyben részesítsék azokat az oldalakat, amelyek fizetnek érte. A hálózatsemlegesség elleni érv az, hogy egyes oldalak, például a YouTube és a Netflix, lényegesen nagyobb sávszélességet használnak, mint mások, és az internetszolgáltatók úgy vélik, jogukban állna díjat kérni ezért a fokozott használatért.

A hálózatsemlegesség hívei azonban azzal érvelnek, hogy ez a fajta struktúra lehetővé tenné a nagyvállalatok és szervezetek számára, hogy a csúcsra fizessenek, csökkentve ezzel az internet egyenlőségét. Az Egyesült Államokban a hálózatsemlegességet az FCC 2015-ben, az Obama-kormányzat idején hozta létre, de 2018-ban ezt a politikát hatályon kívül helyezték. Jelenleg semmi jelentős változás nem történt, de csak az idő fogja megmutatni, hogy ez a politikai változás hogyan hat majd az internetre.

Cenzúra

Egy másik kérdés, ami esetleg hatással lehet az internetre a jövőben, az a cenzúra kérdése. Az internethasználatot világszerte gyakran korlátozzák, a legismertebb módon Kínában, hogy korlátozzák az emberek számára elérhető információkat. A világ más részein, különösen az Egyesült Államokban és Európában nem vezették be ezeket a politikákat. Az álhírek és a közösségi média korában azonban egyes vállalatok, különösen a Facebook, lépéseket tesznek annak érdekében, hogy némileg korlátozzák, mit mondhatnak az emberek az interneten. Általában ez egy kísérlet arra, hogy korlátozzák a gyűlöletbeszéd és más káros közlések terjedését, de ez egy olyan szürke terület, amely a történelem nagy részében meghatározta a szólásszabadsággal kapcsolatos vitákat, és amely még évekig az internetről szóló viták középpontjában fog állni.

Következtetés

Az internet hozzájárult egy új korszak bevezetéséhez az emberi történelemben, és csak most kezdjük megérteni, milyen hatással lesz az életvitelünkre. Az a tény, hogy ez a hatalmas kulturális forradalom kevesebb mint fél évszázad alatt zajlott le, a modern világunkban végbemenő változások gyors természetéről árulkodik, és emlékeztetőül szolgál arra, hogy a változások a jövő felé haladva tovább fognak gyorsulni.