Ezeket a kérdéseket nyíltan felteszik a sok SI-párti (önsértő) weboldal egyikén, amelyet bárki könnyen megtalálhat az interneten. Az önmagát pro-SI-nek nevező mozgalom az önmagának okozott fájdalom használatát javasolja – és népszerűsíti -, mint a tizenéves korban igen gyakori személyes szorongásos epizódokkal való szembenézés egyik formáját. Valójában e gyakorlatok szokásos kezdeti életkora 12 vagy 13 év, bár a legnagyobb gyakoriság 15 és 16 éves korban tapasztalható.
Az ilyen jellegű honlapok, profilok a közösségi médiában és virtuális közösségekben néhány évvel ezelőtt jelentek meg a pro-anorexia (pro-ana) és pro-bulimia (pro-mia) oldalakkal összefüggésben az interneten. Az első oldalak, amelyek arra hívták fel a fiatalokat, hogy égessék meg magukat cigarettával, vagy vágják meg magukat egy vágóeszközzel az alkarjukon és a combjukon, ezeket a gyakorlatokat a fogyással hozták összefüggésbe. A fájdalmat úgy mutatták be, mint ami segíti a fogyókúrát. A PROTEGELES által 2005-ben a madridi konferenciateremben szervezett, az Anorexia és Bulimia az Interneten című 1. nemzeti konferencián számos, ezeken az oldalakon közzétett átváltási táblázatot mutattak be. Tinédzserek és egyetemi hallgatók olyan táblázatokat állítottak össze, amelyekben megadták, hogy “a test mely részein okozott fájdalmat naponta mennyi idő szükséges egy bizonyos kalóriamennyiség elégetéséhez”. Sok felháborító táblázat azt állította, hogy egy óra önkínzás 100 vagy 200 grammot veszít az illető.”
Röviddel ezután a fájdalmat a test és az éhségérzet feletti, oly nagyra becsült önuralom elérésének módjaként, a saját akarat leigázásának módjaként, valamint az evés igen meggyőző önbüntető rendszereként kezdték javasolni.
Mára a SI-párti mozgalom még nem érte el érett korát az interneten, de már önállóvá vált. Most már saját identitással rendelkezik, és a fájdalmat és az önkárosítást a szorongás, az érzelmi instabilitás, a felgyülemlett düh, a deperszonalizációs érzések és a diszfória enyhítésének módjaként mutatja be. Az érzelmi fájdalmat fizikai fájdalommá változtatják – sokkal kézzelfoghatóbbá. További problémát jelent az a lehetőség, hogy ez az epizodikus viselkedés – amely lehet, hogy átmeneti – ismétlődő viselkedéssé válik. Ha egy tinédzser felismeri magát “pro-SI”-nek, akkor ez függőségként működik, ami a gyakorlással egyre erősebbé válik. A többi olyan emberrel való találkozás, akik szintén ezt csinálják, valamint a fórumokon és online közösségekben való összejövetelek pusztító hatással vannak a tinédzserekre, és rögzítik a viselkedést.
Hajlamosak lehetünk azt gondolni, hogy “normális” tinédzserekkel ez soha nem fordulhat elő, hogy ez csak olyan fiatalokat érint, akiknek nagyon komoly problémáik vannak a mentális egészséggel, a kapcsolatokkal, az önelfogadással vagy bármilyen más jellegű problémákkal. De ez nem igaz, és még ha így is lenne, ez nem szolgálhat vigaszul. Először is szem előtt kell tartanunk, hogy nem minden tinédzser stabil a tinédzserévei alatt. Ráadásul, amint azt az “El trastorno mental grave en niños y adolescentes en la sanidad pública española” című tanulmány is tükrözi, amelyet a Spanyol Neuropszichiátriai Társaság 25. mentális egészségügyi konferenciáján mutattak be és vitattak meg, a spanyol gyerekek és tizenévesek 10-20%-a már valamilyen mentális zavarban szenved, és előfordulási gyakoriságuk az utóbbi években egyre nő. Magas a felnőttkorig nem diagnosztizált esetek aránya, és sok más fiatalon is megjelennek a korai tünetek. De ezeken az adatokon kívül mindannyian tudjuk, hogy érzelmi szempontból mit jelent a kamaszkor: az érzelmek feletti kontroll hiánya, hangulatváltozások, folyamatos hormonkiáramlások és folyamatos testi változások. Mindezek az érzelmek igazi hullámvasútjává teszik ezt a nagyon jelentős és mesés szakaszt.”
Az interneten található SI-párti oldalak ellenőrizetlen jelenléte nem tesz jót a tizenéveseknek. Szükséges és sürgős lenne szabályozni ezeket az oldalakat, lehetőleg európai szinten, hogy megakadályozzuk elterjedésüket. Ugyanúgy, ahogyan a rasszizmusra és idegengyűlöletre, illetve a terrorizmusra buzdító nyilatkozatokkal kapcsolatban is születtek szabályozások, ugyanúgy meg kell akadályozni az anorexiára, bulímiára vagy önagresszióra buzdító tartalmak közzétételét is – különösen figyelembe véve, hogy ezen oldalak négy felhasználójából három 18 év alatti tinédzser, a többiek pedig egyetemi hallgatók.
Egyeseknek talán azt mondják, hogy inkább az “oktatásra” kell koncentrálni, mint a “tiltásokra”. Én személy szerint nem tartom ezt a kettőt ellentétesnek, sőt, úgy gondolom, hogy kiegészítik egymást. Osztom azt az elképzelést, hogy az oktatás mindig kiemelkedően fontos. A gyerekeket úgy kell nevelni, hogy magas önbecsüléssel nőjenek fel, ami lehetővé teszi számukra, hogy a saját képességeikbe és lehetőségeikbe vetett hittel és önbecsüléssel boldoguljanak. A nevelés a legjobb eszköz mindezen önpusztító jelenségek megelőzésére, de ez nem jelenti azt, hogy elegendő. Mindannyian osztjuk azt a gondolatot, hogy a gyermekeket közlekedésbiztonsági oktatásban kell részesíteni: a gyermekeknek és a felnőtteknek meg kell tanulniuk a közlekedési szabályok betartásának fontosságát. De gondolja-e bárki is, hogy ha már mindannyiunkat oktattak, akkor el kellene törölnünk a piros lámpán való átugrás tilalmát? Vagy eltörölni a bírságokat? Egyáltalán nem. A tilalmak és szankciók kiegészítik az oktatást. Tehát természetesen neveljünk, de dolgozzunk ki más mechanizmusokat is, amelyek garantálják a szabályok betartását.”
Vélhetően azok, akik a megelőzést javasolják egyetlen intézkedésként, még soha nem gondoltak arra, hogyan lehetne az iskolai megelőzésen dolgozni. El tudja képzelni, mi történne, ha az iskolában egy tanár vagy pedagógus szervezne egy workshopot, hogy beszélgessenek az interneten található SI-párti oldalakról…? El tudja képzelni, hogy azon a héten hány iskolás keresné meg először pontosan ezeket az oldalakat? A legtöbb esetben pusztán kíváncsiságból, de sokan végül nagyon káros üzeneteket találnának és olvasnának, amelyek arra hívják fel őket, hogy próbálják ki az ilyen típusú “élményeket”. Nem könnyű az ilyen oldalak elleni megelőzésen dolgozni, mert ez egy olyan téma, aminek nem szabad elébe menni. Dolgoznunk kell az önbecsülés, a pozitív testkép kialakításán, a frusztráció leküzdésén… De mindez időbe telik, néha egy egész életet vesz igénybe. Tehát a közép- és hosszú távú nevelés mellett az embernek szabályokra és törvényekre is szüksége van.”
És ez nem mellékes probléma. Egy belga és brit kutatókból álló csoport egy nemrégiben brit tinédzserek körében végzett és a “British Journal of Clinical Psychology” című folyóiratban közzétett felmérés nyomán arra a következtetésre jutott, hogy a felmérésben szereplő diákok akár 27%-a legalább egyszer szándékosan okozott magának sérüléseket. Egy másik kutatás, amelyet az Egyesült Államokban végeztek 8300 egyetemi hallgató, köztük lányok és fiúk bevonásával, arra a következtetésre jutott, hogy 17%-uk szintén megsebesítette magát.
A gyerekeket és a tizenéveseket fel kell világosítanunk, és olyan eszközöket kell telepítenünk a számítógépükbe, amelyek blokkolják az ilyen típusú káros tartalmakhoz való hozzáférést, de törvényeket is kell alkotnunk.
A múlt héten a spanyol parlament előtt, valamint két héttel ezelőtt a spanyol szenátus előtt való megjelenésem során – és az elmúlt 10 év minden nyilatkozatában – hangsúlyoztam, hogy törvényeket kell alkotni a gyermekek és tizenévesek önkárosítására ösztönző weboldalak ellen, valamint azok ellen, amelyek az étkezési zavarokat elfogadható és önkéntes “életmódként” mutatják be.