A festmény Kolumbusz Kristófot és legénységének tagjait ábrázolja a nyugat-indiai parton, amint 1492. október 12-én a Santa Maria zászlóshajóról partra szállnak. A szigetre szállás volt expedíciójuk első partraszállása, amelynek célja az Európából Kínába, Japánba és talán ismeretlen földekre vezető nyugati útvonal megtalálása volt. John Vanderlyn (1775-1852) amerikai neoklasszicista festőművész 1836 júniusában a Kongresszus megbízásából festette meg Kolumbusz partraszállását a Capitolium Rotunda számára. A képet 1847. január elején állították fel a Rotundában.
A festményen Kolumbusz Kristóf és legénységének tagjai láthatóak egy nyugat-indiai tengerparton, az Európából Kínába, Japánba és talán ismeretlen földekre vezető nyugati útvonalat kereső expedíciójuk első partraszállási pontján. 1492. október 12-én érték el ezt a szigetet, amelyet a bennszülöttek Guanahaninak, Kolumbusz pedig San Salvadornak nevezett el.
A festmény helyszíne egy keskeny tengerpart egy erdős öböl vagy öblözet szélén. A Santa Maria zászlóshajójáról frissen partra szállt Kolumbusz felfelé tekint, mintha áhítatos hálával fogadná hosszú útja biztonságos befejezését. Bal kezével felemeli Aragónia és Kasztília királyi zászlaját, amellyel spanyol pártfogóinak követeli a földet, jobbjával pedig kardját a földre szegezi. Mezítelenül áll, tollas kalapját a lábánál tartja, az alázat kifejezéseként.
A Kolumbusz közelében csoportosuló többi európai a társadalom különböző osztályait képviseli. Kolumbusz mögött és tőle jobbra a Niña és a Pinta hajók kapitányai Ferdinánd király és Izabella királyné zászlaját viszik, egy szerzetes pedig egy fémkeresztet tart a magasba. Balra tőle egy tengerész térdel, és felfelé tekint, egy katona pedig óvatosan néz az erdőbe, ahol a nyugati indiánok egy fa mögül figyelik a látogatókat. Távolabb Kolumbusz mögött egy kabinos fiú térdel, és egy lázadó bűnbánóan meghajol. A középső csoportban katonák lándzsákat tartanak, a fegyverzetfelügyelő pedig egy muskétát tart a vállán. A festmény bal oldalán a legénység több tagja is partra száll egy kis csónakban, miközben bajtársaik különböző reakciókat mutatnak: egyesek látszólag ujjonganak, hogy partot értek, mások pedig buzgón igyekeznek aranyat szedni a homokból.
A jelenet előterében egy kidőlt fa és tüskés, széles levelű növények azt sugallják, hogy egy új és ismeretlen világ kezdődik csupán néhány lépésnyire a felfedezők lábától. A kép jobb szélén a bennszülöttek beleolvadnak a magas lombos fákból álló erdőbe. A középső távolban pálmafák láthatók a vízpart közelében, a horizonton pedig a dombtető mentén. Kint az óceánon az expedíció három hajója fekszik, sziluettben a felkelő nap előtt.
A festmény a felállítása óta több mint egy tucatszor esett át különböző tisztítási, újrafényezési, újrafényezési, újrafényezési, javítási és restaurálási kezeléseken. 1982-ben a festményt egy alumíniumlemezre erősítették, hogy ellenálljon a hőmérséklet és a páratartalom változásainak. A Rotunda összes festményét legutóbb 2008-ban tisztították meg.
A művész
Az amerikai neoklasszicista festő, John Vanderlyn (1775-1852) 1836 júniusában kapott megbízást a Kongresszustól, hogy a Capitol Rotunda számára fesse meg a Kolumbusz partraszállását. A vásznon párizsi műtermében dolgozott asszisztensek segítségével. Miután 1846 késő nyarán elkészült, állítólag azt remélte, hogy a festményt különböző főbb városokban állíthatja ki, de október 3-ra már New Yorkba érkezett vele, és 1847 január elején már a Rotundában állították fel.
Ez a festmény Vanderlyn talán legszélesebb körben elterjedt műve. 1869-ben egy 15 centes bélyegen jelent meg (amely barna keretével és kék középső vignettájával az első kétszínű bélyeg volt, amelyet az Egyesült Államok bocsátott ki), 1893-ban pedig egy 2 centes bélyegen használták fel a nemzet első emlékbélyegei, a Columbian Exposition Issue (Kolumbiai Kiállítás) között. Az 1870-es években kibocsátott 5 dolláros bankjegy hátoldalán is megjelent.
John Vanderlyn a New York állambeli Kingstonban született 1775. október 18-án. A neves portréfestő Gilbert Stuartnál tanult, és Aaron Burr pártfogoltja lett, aki 1796-ban ötéves párizsi tanulmányútra küldte, így ő lett az első amerikai festő, aki nem Angliában, hanem ott tanult. Az Egyesült Államokba 1801-ben tért vissza, portrékat és tájképeket festett. Két évvel később visszautazott Európába, és Angliában, Rómában és Párizsban festett, ahol Marius a karthágói romok között című festménye aranyérmet kapott. 1815-ben folytatta munkásságát Amerikában, ahol panorámaképeket állított ki és portrékat festett. Tárgyai főként prominens amerikaiak voltak, köztük Robert R. Livingston, James Monroe, John C. Calhoun, George Clinton, Andrew Jackson és Zachary Taylor; George Washingtonról 1834-ben készült egészalakos portréja (Gilbert Stuart után) az amerikai Capitolium képviselőházi termében látható. A Kolumbusz partraszállása lesz az utolsó nagy műve a hanyatlásnak indult pályáján. Szegénységben halt meg Kingstonban 1852. szeptember 23-án.