Az 1930-as években az USA talajvédelmi szolgálata (a mai Natural Resources Conservation Service) által támogatott egyik fő eljárás volt. Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma 1935-ben hozta létre a Talajvédelmi Szolgálatot a Dust Bowl idején, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az elsivatagosodással együtt a talajerózió is hatalmas problémát jelent.
A probléma mértéke olyan mértékű volt, hogy az 1934-es “Mezőgazdasági Évkönyv” megjegyezte: Körülbelül 35 millió hektár korábban megművelt földterület lényegében megsemmisült a növénytermesztés számára. . . . 100 millió hektár jelenleg termesztett terület teljesen vagy nagyrészt elvesztette a termőtalajt; 125 millió hektár jelenleg termesztett terület gyorsan veszíti el a termőtalajt. Ez nagymértékű elsivatagosodáshoz vezethet, ami egy korábban termékeny tájat tartósan száraz tájjá változtathat, amely egyre intenzívebbé és drágábbá válik a gazdálkodás szempontjából.”
A talajvédelmi szolgálat állami kormányokkal és olyan bevett mezőgazdasági programokkal rendelkező egyetemekkel dolgozott együtt, mint például a Nebraskai Egyetem, hogy népszerűsítse a módszert a gazdálkodók körében. 1938-ra az új mezőgazdasági technikák, mint például a kontúrszántás bevezetése a folytatódó szárazság ellenére 65%-kal csökkentette a talajveszteséget.
A demonstrációk kimutatták, hogy a kontúrművelés ideális körülmények között akár 50%-kal is növelheti a sorközművelésű növények terméshozamát, az 5-10%-os növekedés pedig gyakori volt. Fontos, hogy a technika jelentősen csökkenti a talajeróziót és a műtrágyaveszteséget is, és összességében a legtöbb körülmények között kevésbé energia- és erőforrás-igényessé teszi a gazdálkodást. A műtrágyaveszteség csökkentése nemcsak időt és pénzt takarít meg a gazdálkodóknak, hanem csökkenti a regionális édesvízrendszerek károsodásának kockázatát is. A heves esőzések okozta talajerózió elősegítheti a vízmosások és víznyelők kialakulását, amelyek az eutrofizáció folyamatán keresztül többlet tápanyagot szállítanak az édesvízi rendszerekbe
A kontúrszántást az Egyesült Államokhoz hasonló csapadékviszonyokkal rendelkező országokban, például Kanada nyugati részén és Ausztráliában is népszerűsítik.
A gyakorlat csak a 2% és 10% közötti lejtőkön hatékony, és ha a csapadék mennyisége egy bizonyos időszakon belül nem haladja meg a meghatározott mennyiséget. Meredekebb lejtőkön és nagyobb csapadékmennyiségű területeken a sávos művelés néven ismert eljárást alkalmazzák a kontúrműveléssel együtt, hogy további védelmet biztosítsanak. A kontúrművelés akkor a leghatékonyabb, ha más talajvédelmi módszerekkel, például a sávos műveléssel, a teraszos műveléssel és a takarónövények alkalmazásával együtt alkalmazzák. Az ilyen gazdálkodási módszerek megfelelő kombinációját az adott terület különböző éghajlati és talajviszonyai határozzák meg. A termőhelyeket gyakran öt fokozatba sorolják: érzéketlen, enyhe, mérsékelt, magas és szélsőséges, a régió talajérzékenységétől függően. A kontúrgazdálkodást egyes európai országokban, például Belgiumban, Olaszországban, Görögországban, Romániában, Szlovéniában és Spanyolországban alkalmazzák a 10%-nál nagyobb lejtésű területeken.
P. A. Yeomans Keyline Design rendszere kritikusan viszonyul a hagyományos kontúrszántási technikákhoz, és a normál talajforma és domborzat megfigyelésével javítja a rendszert. A kontúr egyik végén a talaj lejtése mindig meredekebb lesz, mint a másik végén. Így bármely kontúrral párhuzamos szántás esetén a szántóbarázdák hamarosan eltérnek a valódi kontúrtól. Az esővíz ezekben a barázdákban így oldalirányban fog folyni a csökkenő “kontúrvonal” mentén. Ez gyakran olyan módon koncentrálja a vizet, hogy az eróziót fokozza, ahelyett, hogy csökkentené. Yeomans volt az első, aki felismerte e jelenség jelentőségét. A kulcsvonalas művelés ezt a “kontúron kívüli” sodródást használja ki a barázdák művelésénél, hogy az esővíz mozgását a föld javára irányítsa. ( Lásd a Huszadik századi talajvédelem története és a Keyline című könyv 7. fejezetét.)
A kontúrgátakat Burkina Fasóban széles körben alkalmazták, miután Bill Hereford, az Oxfam brit munkatársa az 1980-as évek elején javasolta.
A kontúrgátakat Burkina Fasóban széles körben alkalmazták.