A természetes hormonok, a kortikoidok számos funkciót látnak el. Ezeket a hormonokat az egyes vesék felső pólusán található mellékvesék szintetizálják, és ezek a hormonok a legerősebb ismert gyulladáscsökkentő gyógyszerek.
A természetes hormonok, a kortikoidok számos funkciót látnak el. Ezeket a hormonokat az egyes vesék felső pólusán található mellékvesék szintetizálják, és ezek a hormonok a legerősebb ismert gyulladáscsökkentő gyógyszerek.
A kortikoidok természetes hormonok, amelyeket a mellékvesék kérgi (külső) zónájában szintetizálnak koleszterinből. Ezeket kortikoszteroidoknak is nevezik. Többféle típus létezik, mindegyik más-más funkcióval.
Egy gyulladáscsökkentő tulajdonság
A kortikoszteroidok kifejezés általában a glükokortikoidokra, a kortikoszteroidok egy bizonyos típusára utal. Nevüket onnan kapták, hogy domináns hatást gyakorolnak a máj glükóz-anyagcseréjére. A gyógyászatban azonban elsősorban a többé-kevésbé kifejezett gyulladáscsökkentő tulajdonságukat használják. A többi cselekvés részt vesz a mellékhatásokban.
A mai köznyelvben a “kortikoid” tehát szteroid gyulladáscsökkentőt jelent, szemben a nem-szteroid gyulladáscsökkentőkkel (NSAID), mint például az aszpirin vagy az ibuprofen.
A természetes hormonokhoz közeli molekulák
A kortikoidok közel állnak a természetes hormonokhoz, de erősebbek és specifikusabbak. Az 1930-as évek végén elkülönített kortikoszteroidokat először az 1940-es évek végén alkalmazták sikeresen egy súlyos reumás betegségben szenvedő nő kezelésére. Azóta a kutatás nagy előrelépést tett, és a laboratóriumok szintetikus változatból számos általános vagy helyi hatású terméket fejlesztettek ki: tabletták, injekciós készítmények, ízületi infiltrációk, krémek, kenőcsök, aeroszolok (asztma), szemcseppek stb.
Egy nagyon összetett hatásmechanizmus
Ezeknek a gyógyszereknek a hatásmechanizmusa meglehetősen összetett. Hatásuk szinte minden szervben érezhető. Egyszerűbben fogalmazva, a sejtekbe való bejutás után a kortikoszteroidok a sejtmagba jutnak, hogy közvetlenül a DNS-hez kötődjenek. Ennek a genetikai örökségünket tartalmazó óriási molekulának a szintjén nagyon változatos a tevékenységük. Összességében csökkentik a gyulladásos és immunfaktorok termelését.
A szervezetünkben a kortikoidok termelését más agyi eredetű hormonok szabályozzák:
- ACTH ( adenokortikotropin);
- CRH (kortikotropin-felszabadító hormon).
Ezek serkentik a termelését a koncentráció csökkenésével szemben. A kortikoszteroidok viszont csillapítják az ACTH és a CRH kiválasztását, hogy bizonyos küszöbértékeket ne lépjenek túl.
A kortikoszteroidok hosszú távú alkalmazása ezért az ACTH- és CRH-szekréciót, következésképpen a természetes kortikoszteroid-szekréciót nyugalomba helyezi. A hosszú távú kezelést ezért mindig fokozatosan hagyják abba, hogy a szervezetnek legyen ideje visszanyerni az irányítást.
Egyes mellékhatások
Ezek a gyógyszerek rövid ideig tartó szedés esetén ritkán okoznak problémát. A hosszú távú kezelés során azonban rendszeresen jelentkeznek mellékhatások. A következmények változatosak lehetnek:
- A gyomorral szembeni agresszió;
- A bőr elvékonyodása;
- Az immunvédekezés visszafejlődése;
- A zsír rendellenes eloszlása, különösen az arc súlygyarapodása;
- Csonttörés;
- Egyes kortiko-függőségi jelenségek….
Ezeket a termékeket soha nem szabad öngyógyításként szedni. Az orvosnak tehát a kezdeti felírástól kezdve rendelkeznie kell a kezelés abbahagyásáról.
Az Ön böngészője nem tudja lejátszani ezt a videót.
“A kortikoszteroidokat a szklerózis multiplexben (MS) kizárólag az MS relapszus kezelésére használják, amelyet új tünetek megjelenéseként vagy a régi tünetek 24 óránál hosszabb ideig tartó súlyosbodásaként definiálnak, fertőzés vagy irritatív gerinc nélkül. A kortikoszteroidokat mindig nagy dózisban, néhány napon keresztül alkalmazzák (napi 1 g 3-5 napon keresztül), és semmiképpen sem helyettesítik a szklerózis multiplex kezelését. Ezért kis dózisban vagy hosszú távon soha nem alkalmazzák őket SM-ben.”
Dr. Hélène ZEPHIR, a Lille-i Egyetemi Kórház neurológusa és az ARSEP Alapítvány régióközi bizottságának tagja