Dr. Michael Fanselow, a viselkedési idegtudományok professzora olyan elméletet javasolt az emlékezetről, amely eltér a hagyományos nézettől, miszerint az emlékek az agyban úgy alakulnak ki, mint egy eseményt rögzítő videomagnó. A hagyományos forgatókönyv szerint egy élmény keményen be van drótozva az agyba, és amikor emlékezni akarunk rá, egyszerűen lejátsszuk az emléket az agy adott részéből. Néha ez a folyamat jól működik. Máskor a berendezés meghibásodik; az emlék csak pötyög az agyunkban, vagy eltűnik. Dr. Fanselow szerint az emlékek lerakásának és előhívásának folyamata dinamikus és alakítható. Az emlékeket a neuronok és a közöttük lévő kapcsolatok vagy szinapszisok változásai hozzák létre. Előfordulhat, hogy egy emlék a neurális áramkörök egyik csoportjában rögzül, de egy másikban előhívódik. Minden egyes alkalommal, amikor felidézünk egy emléket, az megváltozhat az adott pillanatban érintett neurális áramkörök függvényében. Vagyis nem minden alkalommal pontosan ugyanúgy emlékszünk rá.”
“A lenyűgöző gondolat az, hogy ha az emlékezet nagyon dinamikus, hogyan szervezi meg az agy ezt a fajta táncot?”
– Dr. Michael Fanselow
Az emlékek létrehozása és felidézése ráadásul olyan folyamat, amely könnyen elferdül. Hogy jobban megértsük, miért, Dr. Fanselow a félelemhez kötődő emlékek egy különleges fajtájára és az agy azon területeire, az amygdalára és a hippokampuszra összpontosít, amelyek kulcsszerepet játszanak az érzelmek feldolgozásában, valamint a tanulásban és a memóriában.
Laborjában feltérképezte azokat az agyi áramköröket, ahol a félelmi emlékek tárolódnak, és azt vizsgálja, hogy mely sejtek és molekulák változnak a félelmi emlékek kialakulása során.
“Most már meg tudjuk nézni az agyat, hogy hol és milyen konkrét neuronok vesznek részt benne” – mondja Dr. Fanselow. “Láthatjuk, hogy az adaptív félelemmemória miben különbözik a maladaptívtól. Ebből kiindulva elgondolkodhatunk azon, hogyan kezeljük a félelmi emlékeket. Talán azonosítani lehet azokat a neuronokat, amelyek bizonyos géneket expresszálnak, és talán olyan gyógyszeres kezelésekkel állhatunk elő, amelyek ezekre a bizonyos neuronokra hatnak.”