A tanulmány célja az volt, hogy meghatározza a mazsola glikémiás indexét (GI) és inzulinindexét (II), és értékelje, hogy ezek az értékek hasonlóak-e különböző populációkban. A vizsgálati alanyok 10 egészséges, ülőmunkát végző személyből (S; életkor 25,7 ± 1,3 év; testtömegindex = 23,3 ± 1,7 kg/m2), 11 aerob edzett felnőttből (A; életkor 23,1 ± 1,0 év; BMI = 24,1 ± 0,3 kg/m2) és 10 prediabéteszes felnőttből (P; életkor 50,0 ± 2,6 év; BMI = 32,6 ± 1,9 kg/m2) álltak. Az alanyok 2 különböző alkalommal 50 g mazsolából és glükózoldatból (referenciaétel) származó szénhidrátot fogyasztottak. A szérum glükóz- és inzulinkoncentrációját kapilláris ujjbegyes vérmintából mértük a kiindulási időpontban, valamint 15, 30, 45, 60, 90 és 120 perc múlva (és 150 és 180 perc múlva a P csoport esetében) postprandiálisan. A mazsola GI-értéke alacsony (GI, ≤55) volt az S (49,4 ± 7,4) és a P (49,6 ± 4,8) csoportban és közepes (GI, 55-69) az A csoportban (62,3 ± 10,5), de nem volt különbség a vizsgálati csoportok között (P = .437). A mazsola II értéke 47,3 ± 9,4, 51,9 ± 6,5 és 54,4 ± 8,9 volt az S, A és P csoportokban. Az A csoport átlagosan 2-2,5-szer kevesebb inzulint szekretált gramm szénhidrátonként, mint az S és P csoport (P < .05). A mazsola tehát alacsony vagy közepes GI-vel rendelkező élelmiszer, ennek megfelelően alacsony II. Az A csoportban a többi csoporthoz képest alacsonyabb inzulinválasz fokozott inzulinérzékenységre utal
.