Technikailag nem; az Amerikai Pszichiátriai Társaság DSM-IV (Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyv) című kiadványában nem talál ilyen diagnózist. Ez nem jelenti azt, hogy nem létezik. Egyáltalán nem ritka, hogy a kényszerbetegség (OC) tüneteit hallom a bipoláris betegek leírásainak részeként arról, hogy mi történik, amikor kiesnek a közepes hangulatból.”
Először egy rövid leírás a kényszerbetegségről (Obsessive Compulsive Disorder, OCD): A rögeszmék olyan visszatérő gondolatok, amelyek újra és újra ugyanabban a formában jelentkeznek. Valószínűleg sokaknak volt már olyan élménye, hogy egy dal dallama vagy egy mondata megragadt a fejében. Most képzelje el, hogy ugyanez a dal heteken át ébren töltött óráinak nagy részében ott van, és szó szerint zavarja a koncentrációs vagy munkavégzési képességét. Ez már közelebb áll a megszállottsághoz. A kényszerbetegségben előforduló megszállott gondolatok köre nagyon széles – olyannyira, hogy nehéz ezeket rövid leírással könnyen jellemezni. A kiemelkedő elem az, hogy a kényszerbetegségben szenvedő emberek úgy érzik, hogy rögeszmés gondolataik gyakran uralják elméjüket. Nem találják a kikapcsolót.
A kényszercselekvések olyan viselkedések vagy viselkedéssorozatok, amelyeket az embereknek ismételten meg kell tenniük. Félhetnek valamilyen rettegett eredménytől, ha nem hajtják végre a viselkedést (súlyos fertőzésben fogok meghalni, ha nem mosok kezet, miután megérintettem a kilincset). Konkrét félelmek hiányában néha egyszerűen csak erős szükség van arra, hogy a viselkedést világos vagy nyilvánvaló ok nélkül végrehajtsák. Ez a szükséglet olyan intenzív lehet, hogy megelőzi a más viselkedésformák felé való haladást, amíg a kényszer be nem következik.
Nem ritka, hogy a kényszer a rendszerezés és/vagy a takarítás területére is kiterjed: a képeknek pontosan párhuzamosan kell lenniük; az asztalon lévő tárgyaknak tökéletesen egymás mellett és egyenlő távolságra kell lenniük; a dolgokat meghatározott módon vagy meghatározott számban kell csoportosítani. Ismétlem, a kényszeres viselkedések köre éppoly változatos, mint az emberek viselkedése.”
A kényszerbetegségben szenvedők egy része elsősorban rögeszméket tapasztal, mások csak kényszereket. Sokan a diagnózissal mindkettőt tapasztalják. És ha valamennyivel azonosul, az sem olyan szokatlan. Sokan vannak olyanok, akiknél a kényszerbetegségnek enyhe aspektusai vannak. Ez nem “rendellenesség”, hanem a rögeszmés vagy kényszeres elemek egyszerűen a személyiségstílusuk részei. Gondolj azokra az ismerőseidre, akiknek állandóan szükségük van a rendre és a rendre. Listákat készítenek, mindennek megvan a helye, a szekrényük rendezett, és betartják a rutinokat. Lényegében mindent megtesznek azért, hogy érvényt szerezzenek a világuk feletti kontrollnak. Az ilyen szükséglet megléte nem feltétlenül jelenti azt, hogy kényszerbetegségben szenvednek. Hiszen a tervezés, a rend és a hatékonyság jó dolgok is lehetnek. De ha a rögeszmék és/vagy kényszerek jelenléte átható; ha szó szerint az érzelmi komfortérzet útjába állnak; ha úgy találja, hogy az életét az emészti fel, hogy megpróbálja kezelni az OC tüneteit, akkor lehet, hogy átlépett a pszichológiai “zavar” területére.”
A bipoláris zavarban szenvedő felnőttek mintegy 15-20%-a megfelel a kényszerbetegség kritériumainak is. Ez azt jelenti, hogy minden ötödik-hatodik bipoláris zavarban (BD) szenvedő felnőttből egynek OC-tünetei is vannak. Tudjuk, hogy a BD a hangulat változékonyságával jár, beleértve a depressziós hangulat, a közepes hangulatú és az emelkedett hangulatú időszakokat. A BD-ben szenvedők a közepes hangulati tartományban azt tapasztalhatják, hogy a legtöbb bipoláris tünetük hiányzik. De ha ők bipolárisak, középtartományban vannak, és a kényszerbetegségben szenvedő 15-20%-hoz tartoznak, akkor a rögeszméik vagy kényszerszerűségeik valószínűleg nem fognak hiányozni. Más szóval, amikor a bipoláris tünetek remisszióban vannak és/vagy megfelelő kezeléssel jól kontrollálhatók, a kényszerbetegség tünetei valószínűleg továbbra is fennállnak. A jó hír az, hogy a közepes hangulati instabilitás során az OC-tüneteket legalábbis nem súlyosbítja a hangulati instabilitás. A középtartomány jó!
De mi a helyzet azokkal a BD-sekkel, akiknek az OC-tünetei csak akkor jelentkeznek, amikor a hangulatuk a középtartományon kívül van? Nekik kényszerbetegségük van? Technikailag nem. Nekik olyan rögeszmés és/vagy kényszeres tüneteik vannak, amelyeket a bipoláris zavaruk okoz, vagy amelyek másodlagosan jelentkeznek. Ez pedig jellemzően azt jelenti, hogy tüneteik nem részei egy tágabb OCD-diagnózisnak.”
Nem ritka, hogy az OC-tünetek depressziós hangulatot, emelkedett hangulatot vagy mindkettőt kísérhetik. Amikor az emberek depressziósak, gondolkodási folyamataik gyakran a szokásosnál ruminatívabbak. Online Miriam Webster definiálja a kérődzés fogalmát: “Ismételten vagy gyakran véletlenül és lassan átfutni az elmében”. Valóban, a depressziós személyt gyakran foglalkoztatják a fájdalmas, visszatérő gondolatok. Értelemszerűen a depressziós rumináció termékeny talajává válhat a valódi rögeszméknek. Ahogy a kontinuum tovább terjed, az alkalmi gondolatmenet fájdalmasan intenzívvé válik.
Az emelkedett hangulat esetében hasonló tendenciákat látunk. De mivel az emelkedett hangulat lényege magában foglalja a fokozott energiát és az intenzív viselkedéskifejezést, az is logikus, hogy a kényszeres viselkedések gyakran a hipomániás-mániás kontinuum részét képezik. A bipoláris emelkedett hangulati fázis azonosításának egyik kritériuma a fokozott célorientált aktivitás. Ismét az intenzitás és az élesség széles skáláját látjuk. A kontinuum alsó határán láthatunk egy BD-ben szenvedő főiskolai hallgatót, aki több napon keresztül egy művészeti projektbe merül el, kizárva a legtöbb más feladatát. A hipomániás kontinuumon felfelé haladva azt látjuk, hogy egy diák katalogizálja, rendszerezi, lemásolja a dalszövegeket és letölti a Beatles összes dalát a zenekar első fellépésétől az utolsó fellépéséig. A végeredménynek talán nem sok haszna van, de valamikor biztosan úgy érezte, hogy ez jó ötlet. Teljes mániában pedig azt láthatjuk, hogy az egyén egy teljes héten át csak 2-3 órát alszik éjszakánként, miközben lázasan dolgozik Einstein relativitáselméletének következő áttörést jelentő alternatíváján! Persze ennek az időnek a végére a kvantumfizika alapjai nem kerülnek felülvizsgálatra, és az egyén esetleg a mániás pszichózis és akár a pszichiátriai kórházi kezelés felé tart.”
Bipoláris zavar Essential Reads
A három emelkedett hangulatú egyetemista mindegyike példa a bipoláris zavar és a viselkedési kényszerek közötti kapcsolatra. Az a bipoláris egyén, akit elragad a céltudatos viselkedés, nem tud egyszerűen elállni a céltól, amit el akar érni. Lényegében ez a tapasztalat nem különbözik attól a kényszerbetegségben szenvedő személytől, akinek a kényszeres viselkedésmódok erősen hatalmukban tartják a pszichéjét.”
A bipoláris diákoktól hallott visszatérő téma, hogy amint a hipomániájuk beindul, a takarítás és a rendrakás iránti igényük is megnő. Az elmúlt héten kétszer hallottam diákokat arról beszélni, hogy emelkedett hangulati intenzitásuk a lakókörnyezetükre irányul. Az egyikük arról beszélt, hogy fokozottan összpontosít a munkaterületének hatékonyságára és rendezettségére. Az ő szavaival élve, “amikor fent vagyok, olyan vagyok, mint a karcsú, átlagos, hatékonysági gépezet”. A második helyzet azzal járt, hogy egy nő hangulati intenzitása a szobatakarítás felé irányult. Egy teljes napon át dolgozott, és az egyes helyiségek munkájának befejezése könnyedén átcsapott a következőbe, majd a következőbe. Éjfélre, amikor még számos szoba várta a szivacsot és a porszívót, a nő felismerte, hogy egy alvás nélküli éjszaka és egy valószínűsíthető depressziós összeomlás felé tart, amint hipomániás energiája kimerül. Becsületére legyen mondva, bölcsen úgy döntött, hogy bevesz egy erős adag altatót, ami sikeresen véget vetett a kényszernek, és lehetővé tette, hogy egy szilárd 9 órás alvás után visszatérjen a közepes hangulathoz. Nos, két történet nem egyenlő egy trenddel, de figyelemre méltó, hogy a második beszámoló egy heti bipoláris támogató csoportban született, ahol nyolc diák volt jelen. Ahogy a diáklány szobatisztasági története kibontakozott, megfigyeltem, hogy a többi diák többsége bizonyos fokú azonosulással bólogat.
Ha te is azonosulsz ezekkel a kérdésekkel, mit kezdesz ezzel az információval? Először is, ha azt tapasztalod, hogy időnként nálad is előfordulnak intenzív, céltudatos viselkedéssel járó, emelkedett energiájú időszakok, érdemes megfontolnod, hogy konzultációt kérj egy mentális egészségügyi szakembertől, különösen, ha más emelkedett hangulati tüneteid is vannak, például csökkent alvásigény, száguldó gondolatok, gyors beszéd, intenzív optimizmus és izgatottság érzése.
Ezzel kapcsolatban szeretnék egy figyelmeztető megjegyzést is tenni. Ha szakmai konzultációt kér, mindenképpen érdeklődjön, hogy a szakembernek van-e tapasztalata a bipoláris állapot felmérésében. Néha, amikor az OC-tünetek könnyen felismerhetők, a bipoláris értékelésben nem jártas szakember figyelmen kívül hagyhatja a mögöttes hangulatzavart, és tévesen kényszerbetegséget diagnosztizálhat. Az ebben a tévedésben rejlő veszély az, hogy az OC-tüneteket általában farmakológiai úton, antidepresszáns gyógyszerekkel kezelik, ami a BD-ben szenvedőknél valójában hipomániát idézhet elő, hacsak nem írtak már fel hangulatstabilizáló gyógyszert.
Tegyük fel, hogy Ön már túl van a konzultációkeresésen; már diagnosztizálták Önnél a BD-t, és most fedezi fel, hogy epizodikus OC-tünetei is vannak. Akkor mi a teendő? Dolgoznod kell azon, hogy kialakítsd azt a fajta önmegfigyelést, ahol ha egyszer belekerülsz a célzott viselkedésbe, akkor meglátod, hogy mi is az – annak a jele, hogy hipomániás epizódot kezdtél el. Ha ez a helyzet, érdemes felhívnia a mentális egészségügyi szolgáltatóját, és megbeszélni, hogy mi történik. Vagy esetleg, ahogy az egyetemi diáklány tette, akinek most nagyon tiszta a háza, bevesz néhány extra gyógyszert, hogy lelassítsa a dolgokat, és aludjon egy kicsit, amire nagy szüksége van. Ha ez neked beválik, akkor sikeresen, különösebb negatív következmények nélkül sikerült megnyomnod az újraindítás gombot.
Ami pedig a bipoláris kényszerbetegség fogalmát illeti …? Kétlem, hogy önálló diagnózisként fogunk vele találkozni, de hasznos lehet, ha a mentális egészségügyi szakemberek gyakrabban tekintenék az OC problémákat a specifikus bipoláris diagnosztikai minősítések részeként, azaz – “bipoláris zavar, hipomániás típus OC tünetekkel.”
_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _
Russ Federman, Ph.D., ABPP a tanácsadó és pszichológiai szolgáltatások igazgatója a Virginiai Egyetemen. A Facing Bipolar című könyv társszerzője: The Young Adult’s Guide to Dealing with Bipolar Disorder (New Harbinger Publications). www.BipolarYoungAdult.com