A lapos erózió vagy lapos mosás az aljzat egyenletes eróziója széles területen. Sokféle környezetben fordul elő, például tengerparti síkságokon, domboldalakon, ártereken és strandokon. A felszínen viszonylag egyenletesen, hasonló vastagságban mozgó vizet nevezzük lepedőáramlásnak, és ez okozza a lepedőeróziót. A lapos erózió azt jelenti, hogy az eróziót okozó vízáramlás nem csatornázott. Ha egy domboldal felszíne sok egyenetlenséget tartalmaz, a lepedőerózió átadhatja a helyét a kis csatornák, az úgynevezett patakok mentén történő eróziónak, amelyek aztán összefolyhatnak és szakadékokat alkothatnak. A lepedőerózió azonban annak ellenére is bekövetkezhet, hogy a lepedőáramlásban korlátozott egyenetlenségek vannak, amelyek földrögökből, szikladarabokból vagy növényzetből erednek.
A lepedőerózió két lépésben történik. Először az esőcsapadék elmozdítja az aljzat apró részecskéit, majd a részecskéket egy vékony és egyenletes vízréteg, az úgynevezett lapos áramlás, általában rövid távolságra elviszi. A lepedőáramlás által történő szállítás általában kis távolságokra történik, ami azt jelenti, hogy a lepedőerózió kis nagyságrendű folyamat. Az időbeli gyakoriság azonban, amellyel ez bekövetkezik, nagy lehet, ami ellensúlyozza a lepedőerózió minden egyes epizódjában megfigyelhető kis változást. A lepedőáradást sokkal nagyobb nagyságrendje és sokkal kisebb gyakorisága különbözteti meg a közönséges lepedőáradástól. A lepedőáradásokat különböző tudósok számos okkal hozták összefüggésbe, többek között a következőkkel: nagy intenzitású esőzések, alacsony domborzat, növényzet hiánya, az aljzat alacsony áteresztő képessége, az évszakok közötti erős időjárási kontraszt, a lejtők formája és az éghajlatváltozás. A lepedőáradások általában turbulensek, míg a lepedőáramlás lehet lamináris vagy turbulens.
A lepedőerózió gyakori a nemrég felszántott mezőkön és a kopár talajon, ahol az aljzat, jellemzően a talaj, nem konszolidált. A lapos erózió által okozott anyagveszteség értékes felső talajok pusztulását eredményezheti. A kemény fű, mint például a vetiver, akadályozza a lepedőerózió kialakulását. Egyetlen felhőszakadás által okozott lepedőerózió akár száz tonna apró részecske elvesztését is okozhatja egy hektáron.
Azzal érvelnek, hogy a késő neoproterozoikumban a lepedőerózió volt a domináns eróziós folyamat, mivel a szárazföldön nem voltak növények. Mint ilyen, a lemezerózió hozzájárulhatott olyan fontos domborzati formák kialakulásához, mint a Balti Pajzs nagy részét borító szubkambriumi félsík.