A georgiai fellebbviteli bíróság nemrégiben egy olyan legitimációs kérelem elfogadásával kapcsolatos fellebbezést tárgyalt, amelyben az apa a terhesség nagy részében nem volt jelen, de a gyermek életében a születése pillanatától kezdve jelen volt. Caldwell kontra Meadows, A11A1031 (2011). Ebben az ügyben a felek rövid kapcsolatot ápoltak, majd a terhesség alatt gyakorlatilag nem tartották a kapcsolatot. Id. 3. o. A terhesség vége felé a felek újra kapcsolatba léptek egymással, sőt együtt vásároltak a gyermek számára. Id. Az apa meglátogatta a gyermeket a kórházban, miután megszületett, és az anya és a gyermek a kórházból való hazatérés után néhány napra az apához költözött. Id. at 4. Miután az anya a gyermekkel együtt Georgiába költözött, az apa önkéntesen fizette a gyermektartást, biztosította az egészségbiztosítást, és két év alatt 22 alkalommal látogatta meg a gyermeket. Id. at 4. Miután az anya ügyvédje megkérte, hogy ne lépjen többé kapcsolatba a gyermekkel, az apa törvényességi kérelmet nyújtott be, amelynek az eljáró bíróság helyt adott, az apa közös törvényes felügyeleti jogával és láthatási jogával együtt. Id. at 1 and 4.
Az anya fellebbezett, azt állítva, hogy az elsőfokú bíróság tévedett, amikor kizárta az apa terhesség alatti elhagyásának kérdését. Id. at 1. A Georgia Fellebbviteli Bíróság nem értett egyet,megállapítva, hogy “bár az apa részvételének hiánya a gyermek születése előtt “ugyanolyan jelentős, mint az ilyen mellőzés a gyermek megszületése után”, nem ismerünk olyan hatóságot, amely az eljáró bíróság vizsgálatát arra vonatkozóan, hogy az apa lemondott-e a gyermek születése előtti időszakra korlátozná, különösen, ha, mint itt, az apa olyan egyértelmű szándékot mutatott, hogy a gyermek születését követően részt kíván venni a gyermeke életében”. Id. 6-7. o.; idézi a Turner v. Wright, 217 Ga. App. 368, 369 (1995). Annak vizsgálatakor, hogy az apa jogszerűen elhagyta-e gyermekét, nem az a kérdés, hogy “az apa tehetett volna-e többet”, hanem az, hogy az apa “tett-e olyan keveset, ami elhagyásnak minősül”. Id. 7. o.; idézi Binns v. Fairnot, 292 Ga .App. 336 (2008). Ebben az esetben ez az apa jobban részt vett a gyermeke életében, mint sok városon kívüli szülő. Így egyértelműen nem volt szó elhagyásról.