Az Amerikába irányuló lengyel bevándorlás története négy időszakra osztható. Az első, 1608-tól körülbelül 1800-ig, amikor néhányan személyes okokból – gazdasági, ideológiai és romantikus okokból – érkeztek. A második időszak, amelyben csak kevesen jöttek, 1800-1860 között volt. Ez az 1860 és 1914 közötti időszak, amikor a legtöbb lengyel bevándorló őseink érkeztek. A negyedik időszak az első világháború után következett be.
A kaliforniai aranyláz vonzott néhány német lengyelt, és egy csoport sziléziai lengyel parasztgazda megalapította az első lengyel-amerikai települést és az első független lengyel katolikus plébániát a texasi Panna Mariában, 1854-ben.
1850 és az 1890-es évek között mintegy 434 000 lengyel érkezett a németek által ellenőrzött területről, közülük mintegy 50 000 1899 és 1914 között. Az orosz és osztrák lengyelek 1890 után kezdtek nagy számban érkezni. Az első világháború előtt érkezett 800 000 galíciai lengyel mintegy fele az 1890-es években érkezett. Az orosz Lengyelországból 1900 előtt körülbelül 170 000-en, utána pedig 635 000-en érkeztek.
Ha az Ön lengyel bevándorló őse 1880 és 1914 között érkezett, valószínűleg a Bremerhavenből vagy Brémából induló Észak-Német Vonalon vagy a hamburgi Amerikai Vonalon hajózott. A hamburgi utaslisták mikrofilmen elérhetők a Salt Lake City-i LDS (mormon) Családtörténeti Könyvtárban, de kevés bremerhaveni vagy brémai feljegyzés maradt fenn. A lengyelek többsége New Yorkban szállt partra – 1892 előtt a Castle Gardenben, utána pedig Ellis Islanden. Úti céljuk szinte mindig a már megalapított lengyel települések valamelyike volt.
Az 1800-as évek közepén érkező porosz lengyelek általában német vagy cseh közösségek részévé váltak, vagy külön lengyel kolóniákat alapítottak a mezőgazdasági területeken, kivéve a politikai emigránsokat, akiknek többsége New Yorkban maradt. Két lengyel csoport nem sokkal 1860 előtt érkezett Kanadából, és Wisconsinban és Michiganben telepedett le. A polgárháború után érkező lengyelek elsősorban a közép-atlanti és középnyugati államokba mentek, különösen New Yorkba, Pennsylvaniába, Ohióba, Indianába, Wisconsinba, Minnesotába, Nebraskába és Missouriba.
Mivel a legtöbb lengyel bevándorló római katolikus volt, az egyházi feljegyzések felbecsülhetetlen értékűek a genealógusok számára. Ha nem tudja a plébániát, de ismeri a várost vagy a települést, ahol a családja élt, nézze meg az adott város telefonkönyvét a legközelebbi nagy nyilvános könyvtárban, majd írjon a plébánosnak. Vagy tekintse meg a Katolikus névjegyzéket (The Catholic Directory), amely minden egyházmegye kancellári hivatalában elérhető. A Notre Dame, a St. Louis Egyetem és a washingtoni Katolikus Egyetem referenskönyvtárosai rendelkeznek a legtöbb ilyen könyvtárral, és meg tudják adni a megfelelő plébánia nevét, mivel a plébániák határai az évek során változtak.
Kezdje a keresést az egyházi nyilvántartásokban, mert sok korai lengyel bevándorló gyermekei otthon születtek, és születési anyakönyvük nem feltétlenül került be a polgári nyilvántartásba. Mivel a legtöbb gyermeket a születésük után néhány napon belül megkeresztelték, ezek a keresztelési feljegyzések értékesek. Az egyházi feljegyzések a házasságkötéseket és haláleseteket is tartalmazzák.
A kezdők számára hasznos útmutató a “Polish Family Research” című könyv, amely 5 dollárért kapható postai úton a Summit Publications, Box 222, Munroe Falls, Ohio 44262 címen. A Polish Genealogical Society, 984 N. Milwaukee Ave., Chicago, Ill. 60622 egy kiváló szervezet. A tagsági díj körülbelül 12,50 dollár évente.
Ha már készen állsz arra, hogy “átkelj a vízen” és kutass a lengyelországi feljegyzésekben, akkor az LDS (mormon) családtörténeti könyvtárakban sok feljegyzés elérhető mikrofilmen.
Myra Gormley szívesen fogad genealógiai kérdéseket a rovatába, de nem tud válaszolni az egyéni levelekre. Kezdő genealógiai útmutató készletéért (diagramokkal) küldjön 4 dollárt a Kit, Box 64316, Tacoma, Wash. 98464.