George Martin pontosan annyiban volt nagyszerű producer, amennyiben ő volt a Beatles producere. A másik nagy felfedezése Amerika volt, és senki sem hasonlítja őt Kolumbusz Kristófhoz, akkor miért említi őt Jerry Wexler vagy Timbaland mellett? Dicséret Lennon-McCartney-nak, hogy ez a Martin-produceri – valójában Martins-produceri; fia, Giles volt a társproducer – hangzásvilág, amely mintegy száz Beatles-dalt olvaszt össze a The Beatles Love című Cirque du Soleil extravaganza zenéjévé, messze nem fölösleges kihasználás. Sőt, LOVEly – az Abbey Road hetvennyolc percre bővített szvitoldala.
A szeretetnek kiszámítható ára van a kitörési energiában. Mindössze hat cím, köztük az “I Want to Hold Your Hand” rajongók által feljavított, élőben előadott részlete 1966 előttről származik, a Rubber Soul pedig a “The Word” harminc másodpercére redukálódott. Martin még a kései katalógusból is a kedveset, aranyosat és zenekarosat emeli ki – nincs “Yer Blues”, “You Never Give Me Your Money” vagy “Why Don’t We Do It In The Road”. Az olyan trivialitások, mint a “Being for the Benefit of Mr. Kite” és a “Octopus’ Garden” teljes egészében felcsendülnek, míg az “I Want You (She’s So Heavy)” röviden jelzi a “Help” kiáltásokat inspiráló káoszt, amit a “Blackbird/Yesterday” gyorsan helyrehoz.”
Mindezek ellenére Martin trükkjeinek nagy része remek szórakozás, a kórusos, csipogósra csípett “Because”-től a “While My Guitar Gently Weeps” változatáig, amely sokkal nyíltabb, mint az eredeti. A “Revolution”/”Back in the U.S.S.S.R.” átvezetése kissé tendenciózus politikai mondanivalóval szolgál; a “Within You Without You”/”Tomorrow Never Knows” pedig George Harrison spirituális stílusát állítja szembe John Lennonéval. És mindig egy másik nagyszerű dallam vár a szárnyakban, készen arra, hogy magasabbra repítsen. Ezek a dallamok nem minden, sőt nem is a legtöbb, amit a Beatles adott a világnak. De csak a rockista szentimentalisták utasítják el a világ legnagyobb rock & roll zenekarának kései időszakának apollói távolságtartását. Egy huszonnégy órán belül túl gyakran (mondjuk kétszer) lejátszva George Martin víziója a világ legnagyobb rock & roll zenekaráról hasfájást okozhatott az embernek. De mint desszert, van benne némi fűszer.