1979-1983Szerkesztés
Reno azt állította, hogy a nevüket Paul Dean álma miatt választották. Azután találta ki a nevet, hogy az előző éjszakát néhány bandatárssal, köztük Renóval és barátnőikkel töltötte, mielőtt moziba mentek. A barátnők divatmagazinokat lapozgattak, ahol a srácok a bandában megláttak egy Cover Girl hirdetést. A Cover Girlből Cover Boy lett, majd Dean álmában még aznap este Loverboy. Miután másnap reggel Dean elmesélte az álmot, Reno beleegyezett, hogy kipróbálják, és ez meg is maradt. A csapat 1979. november 19-én debütált élőben a Kiss előzenekaraként a Pacific Coliseumban, Vancouverben, B.C.-ben.
Az Egyesült Államokban az összes nagy lemezkiadó visszautasította a zenekart, majd a kanadai Columbia Recordshoz szerződött. 1980. március 20-án a Loverboy stúdióba vonult Bruce Fairbairn producerrel és Bob Rock hangmérnökkel, hogy felvegyék az önelnevezett debütáló albumot.
A lemez még azon a nyáron hatalmas siker lett, végül csak Kanadában több mint egymillió példányban kelt el belőle. Az album 1980 novemberében debütált Amerikában, és több mint kétmillió példányban kelt el az Egyesült Államokban. A zenekar abban az évben turnéra indult, és több mint 200 koncertet adott olyan zenekarokkal, mint a Cheap Trick, a ZZ Top, a Kansas és a Def Leppard. Debütáló kislemezük, a “Turn Me Loose” a kanadai slágerlistán a 7., az amerikai Billboard Hot 100-on pedig a 35. helyig jutott 1981 elején. A “The Kid Is Hot Tonite” szintén kislemez volt.
A zenekar követő albuma, a Get Lucky, 1981 októberében jelent meg, amikor a Journey előzenekara volt, és tartalmazta a “Working for the Weekend”, a “When It’s Over” és a “Lucky Ones” című slágereket. Ez lett az együttes legjobban fogyó albuma az Egyesült Államokban, a Billboard albumlistán a 7. helyig jutott, és több mint négymillió példányban kelt el. Ugyanebben az évben a Loverboy egy év alatt hat Juno-díjat kapott (Kanada legmagasabb zenei díja), ami a mai napig fennálló rekord.
A Loverboy 1983 júniusában adta ki harmadik albumát, a Keep It Up-ot. Az első kislemez, a “Hot Girls in Love” lett az addigi legsikeresebb daluk, amely a 11. helyig jutott az amerikai Billboard Hot 100-as listáján. A dalhoz, valamint az azt követő “Queen of the Broken Hearts” című kislemezhez készült videó hatalmas népszerűségnek örvendett az MTV-n.
1984-1989Szerkesztés
1984-ben a Loverboy rögzítette az Egyesült Államok csapatának az 1984-es nyári olimpiai játékok főcímdalát, a “Nothing’s Gonna Stop You Now” című dalt. A dal eredetileg az 1984-es játékok hivatalos zenéjén jelent meg, de a mai napig nem szerepel egyik albumon vagy válogatáson sem. A zenekar gyakran játszotta a turnékon, a “Queen of the Broken Hearts” előadása közben keverte be.
A Loverboy 1984-ben szintén felvett egy dalt, a “Destruction” címűt, amely a Metropolis (1927) című film újravágott változatának 1984-es soundtrackjén jelent meg.
A Lovin’ Every Minute of It, a zenekar negyedik albuma, és az első, amelyet nem Fairbairn készített (a producere Tom Allom volt, aki leginkább a Judas Priest albumok producere volt néhány évvel később) 1985 augusztusában jelent meg, a Mutt Lange által írt címadó kislemezdal és a Journey-s Jonathan Cainnel közösen írt “This Could Be the Night” lett az első és második U.S. Billboard top 10-es slágerük.
1986-ban a zenekar felvette a “Heaven in Your Eyes” című dalt, amely a Top Gun című filmben szerepelt, és a Billboard listáján a 9. helyen végzett. Doug Johnson azonban nem volt hajlandó szerepelni a klipben, mivel úgy érezte, hogy a film dicsőíti a háborút, amit Johnson erősen ellenzett.
A Wildside, a zenekar ötödik albumának megjelenése 1987 szeptemberében következett. Bár a Jon Bon Jovi és Richie Sambora által közösen írt Notorious című számmal kisebb slágert ért el, az album viszonylag gyengén fogyott, és a Dean és Reno közötti feszültségek miatt a zenekar 1988-ban feloszlott.
Dean 1989 májusában egy szólóalbumot adott ki Hardcore címmel, majd még ugyanebben az évben, októberben megjelent egy Loverboy greatest-hits album Big Ones címmel, hogy teljesítse a Loverboy kötelezettségét a Columbia Records felé. A csapat 1989 végén rövid időre újra összeállt, hogy turnét szervezzenek ennek népszerűsítésére, de a turné befejeztével ismét feloszlottak.
1991-1999Szerkesztés
1991. október 6-án a banda ismét egyesült, hogy csatlakozzon a rockertársakhoz, Bryan Adamshez, Colin Jameshez, Chrissy Steele-hez és Bill Hendersonhoz a Chilliwackből egy jótékonysági koncerten a vancouveri 86 Street Music Hallban, hogy több mint 50.000 dollárt gyűjtsenek Henderson korábbi bandatársa, Brian MacLeod számára, aki a rákkal küzdött és egy houstoni orvosi klinikán kezelték. A zenekar tagjai állítólag úgy emlékeztek vissza, hogy a koncert volt a legszórakoztatóbb az elmúlt évek során, és úgy döntöttek, hogy meg akarják ismételni. A következő évben újabb élő turnéra indultak Kanadában, mielőtt 1993-ban 64 koncertes turnéra indultak az Egyesült Államokban.
A zenekar lemezkiadója 1994-ben kiadta a második és harmadik válogatásalbumot, a Loverboy Classics és a Temperature’s Rising címűeket. A Loverboy Classics 1998-ra aranylemez lett, ami egybeesett egy újabb amerikai turnéval. Ezt követte a Six és a Super Hits kiadása 1997-ben.
2000-2009; Scott Smith halálaSzerkesztés
A zenekar folytatta a turnézást 2000. november 30-ig, amikor Scott Smith basszusgitáros egy hajóbalesetben meghalt. Ő 45 éves volt.
A zenekar 2001-ben kiadott egy élő albumot Live, Loud and Loose címmel, amely felújított korai élő koncertfelvételekből állt a zenekar 1982 és 1986 közötti intenzív turnééveiből. A 2001-es év egy újabb turnét is hozott, amelyet ezúttal Scott Smith-nek szenteltek. Ken “Spider” Sinnaeve, a The Guess Who, a Red Rider és Dean és Frenette elő-Loverboy zenekarának, a Streetheartnak egykori tagja, a turné előtt csatlakozott a zenekarhoz basszusgitárosként.
A Loverboy 2005-ben ünnepelte 25 éves fennállását, és ennek a mérföldkőnek az emlékére elkezdett fellépni kiválasztott városokban. Ez a turné 2006 augusztusáig tartó élő koncertekkel folytatódott. Szintén 2005-ben a Loverboy volt az egyik szereplő zenekar a Hit Me, Baby, One More Time amerikai változatában. A műsorban előadták a “Working for the Weekend” című dalt és Enrique Iglesias “Hero” című dalának feldolgozását.
2006-ban, huszonöt évvel az első kiadás után, a Get Lucky-t remasterelték és újra kiadták több korábban kiadatlan dallal, köztük a “Working for the Weekend” eredeti demójával.
Egy 2007 márciusában készült videóinterjúban Mike Reno megerősítette, hogy a banda befejezte egy új stúdióalbum felvételeit, amely 2007-ben jelent meg. Just Getting Started címmel októberben jelent meg, az első kislemezdal, a “The One That Got Away” klipje pedig elérhető a zenekar MySpace oldalán. A zenekar továbbra is turnézik Kanadában és az Egyesült Államokban.
A zenekart a 2009-es Juno Awardson beiktatták a Canadian Music Hall of Fame-be.
2010-től napjainkigSzerkesztés
2010. február 21-én a zenekar fellépett a 2010-es Vancouveri Olimpiai Játékok díjátadó ünnepségén.
2012 júniusában a zenekar bejelentette, hogy Rock ‘n’ Roll Revival című albumát a Frontiers Records adja ki. A zenekar 2012. július 24. és november 16. között a Journey és Pat Benatar/Neil Giraldo társaságában turnézott. Ugyanezen a turnén fejezték be a 2012-es évet, amikor a Night Ranger vette át az irányítást Benatar helyett.
2013-ban a Loverboy március hónap kivételével minden hónapban legalább néhány dátum erejéig turnézott.
A turné folytatása közben 2014-ben a Loverboy hivatalos honlapján 2014. június 19-én bejelentették, hogy a zenekar legújabb, kizárólag saját anyagot tartalmazó albuma, az Unfinished Business várhatóan 2014. július 15-én jelenik meg. Az első kislemez már megvásárolható volt az iTunes-on, a dal címe pedig “Countin’ the Nights” volt. A zenekar azon a nyáron turnézott, beleértve legalább két ingyenes koncertet is.
2016-ban a zenekar két új kislemezt adott ki, a “Hurtin'”-t és a “Some Like It Hot”-ot, ez utóbbit Paul Dean úgy jellemezte, hogy “az első és egyetlen shuffle, amit a Loverboy valaha is csinált”, ugyanabból a 70-es évek végi időszakból származik, mint az előző albumukon, a 2014-es Unfinished Business-en található számos dal. “Giving it all away/Living for today”, énekli Mike Reno a számon – amely demónak indult, de Dean később átrendezte és kiegészítette, és ezt a legújabbat a zenekar “ajándékaként” írja le a rajongóknak.
Dean több mint 230 egyedi, két hüvelykes analóg kazettát nézett át digitálisra, köztük ezt a “gyöngyszemet” a zenekar történelméből. Ez követi a “Hurtin'” kiadását az év elején. “Az internet szépsége abban rejlik, hogy egy dalt azonnal elérhetővé tehetünk, anélkül, hogy megvárnánk, amíg elkészül az album többi része” – mondja Dean. “Ez egy igazi áldás a kreativitásnak. Teljesen alulról építkezve, barkácsolva. Mint a ‘Some Like It Hot’ dalszövege, mi sem a holnapnak vagy a jövő évnek élünk.”
A kislemezen, az artworkben és a hozzá tartozó klipben – a zenekar 1983-as Keep It Up turnéjának Loverboy programjának montázsával – kiemelt helyen szerepel a néhai basszusgitáros Scott Smith. “Ez volt az egyik első szám, amit felvettünk” – mondta. “Szétjátssza rajta a seggét. Azt hittem, hogy elveszett és örökre eltűnt. És, azt hiszem, nagyon jó kiegészítője lenne a setlistünknek!”
A National Car Rental reklámjában és digitális rövidfilmjében, amelyet egy hete kezdtek el sugározni, a zenekar és a nagy rajongó, Patrick Warburton szerepel, aki leginkább a Seinfeldben David Puddy szerepéről ismert. Miután Warburton azt hirdeti, hogy öt National-bérlésből négy ingyenes upgrade-et eredményez, a csapat beül a bérautóba Warburtonnal, és a reklámfilm üzenetét az egyik slágerük, a “Lovin’ Every Minute of It” címével hangsúlyozza. Van egy digitális rövidfilm is, amelyet kifejezetten a National Car Rental YouTube-csatornáján tettek elérhetővé, amelyben Warburton dedikáltatja az együttessel a Get Lucky című albumukat, és elkötelezettséget fogad.
2017-ben az együttes új kislemezt adott ki “Stop the Rain” címmel, és fellépett a Rockingham Festival 2017-en, amelyet 2017. október 20. és 22. között tartottak az Egyesült Királyságban, a Nottingham Trent Universityn. A zenekar 2017. október 22-én, vasárnap volt a headliner.