A teljes holdfogyatkozás akkor következik be, amikor a Föld közvetlenül a Nap és a telihold közé kerül. A Föld árnyéka átmenetileg vörös, barna vagy szürke árnyalatot kölcsönöz a Holdnak. A holdfogyatkozásoknak két másik típusa van: a részleges és a félárnyékos. Részleges holdfogyatkozás akkor történik, amikor a Föld nincs közvetlenül egy vonalban a Nappal és a Holddal, így a Holdnak csak egy része kerül a Föld árnyékába. Félárnyékos holdfogyatkozás akkor történik, amikor a Nap, a Föld és a Hold ilyen közel van ahhoz, hogy tökéletesen egy vonalban legyenek, de mégsem teljesen, így ezeket a fogyatkozásokat nehéz megkülönböztetni a szokásos teliholdtól.
Egy napfogyatkozás viszont akkor történik, amikor az újhold közvetlenül a Nap és a Föld közé kerül. Ha ez napközben történik egy olyan területen, ahol a napfogyatkozás látható, akkor láthatjuk, hogy a Hold néhány pillanatra teljesen eltakarja a Napot.
Míg a teljes napfogyatkozás képét (dallam: Bonnie Tyler) valószínűleg a legjobban ismerjük, a napfogyatkozásoknak két másik típusa is létezik: a részleges és a gyűrűs napfogyatkozás. Részleges napfogyatkozásról akkor beszélünk, amikor a Nap, a Hold és a Föld nem áll tökéletesen egy vonalban, így a Napnak csak egy részét takarja el a Hold. A gyűrűs napfogyatkozás, más néven “tűzgyűrű” (Johnny Cash?) akkor következik be, amikor a Hold nem takarja el teljesen a Napot, és egy lángoló körvonalat hagy maga körül.
Egy holdfogyatkozást sokkal nagyobb valószínűséggel láthatunk jól, mivel a napfogyatkozás általában csak egy bizonyos útvonalról látható a Földön. Profi tipp: A teljes holdfogyatkozás – amelyet gyakran “vérholdnak” is neveznek, mert a Hold vöröses árnyalatot vesz fel – az igazi látványosság az égi bámészkodók számára. Ilyenkor a Hold a Föld árnyékában ül, és az egyetlen fény, amely rá vetül, bolygónk külső széleiről érkezik, ahol a napfelkelték és napnyugták zajlanak. Ez okozza a híres “vérhold” látványát.