A legtöbb ember valószínűleg nem gondol arra, hogy a mindennapi tevékenységek – például a mosás vagy a bevásárlások elpakolása – hatással vannak hosszú távú egészségére. Egy új kutatás szerint azonban sok ilyen könnyű intenzitású fizikai tevékenység végzése csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.
A legtöbb ember számára a könnyű fizikai tevékenység teszi ki a napi fizikai aktivitás nagy részét. A kormányzati irányelvek mégis szinte kizárólag a közepes és az erőteljes intenzitású fizikai aktivitásra összpontosítanak. A könnyű intenzitású fizikai aktivitás mérésének nehézségei nagymértékben magyarázzák ezt az ellentmondást.
A könnyű fizikai aktivitást nem lehet kérdőívvel mérni. A könnyű intenzitású fizikai aktivitás mennyisége, amelyet egy személy úgy gondol, hogy végzett, szinte semmilyen hasonlóságot nem mutat azzal, amit ténylegesen végzett. Ez azt jelenti, hogy nehéz tanulmányozni a könnyű intenzitású fizikai aktivitás hosszú távú egészségre gyakorolt hatását.
A JAMA Network Open című szaklapban megjelent új tanulmányban közel 6000 idősebb nőnél sikerült pontosabban mérni a könnyű fizikai aktivitást egy hét napon át viselt gyorsulásmérő (mozgásérzékelő eszköz) segítségével. A következő öt év során azok a nők, akik a legtöbb könnyű testmozgást végezték (napi hat órát vagy annál többet), 46%-kal kisebb eséllyel kaptak szívrohamot vagy haltak meg szívrohamban. És 26%-kal kisebb volt a valószínűsége annak, hogy valamilyen kardiovaszkuláris “eseményt” (stroke, súlyos angina pectoris) szenvedjenek el, mint azok a nők, akik a legkevesebb könnyű tevékenységet végezték – napi három órát vagy annál kevesebbet.
Egyértelmű bizonyíték volt a dózis-válasz kapcsolatra: minél több időt töltöttek könnyű tevékenységgel, annál jobban csökkent a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázata. Minden további, három órán túli könnyű tevékenységgel töltött óra körülbelül 15%-kal csökkentette a szívroham kockázatát. A könnyű intenzitású tevékenység még akkor is fontosnak tűnt, ha a nagyobb intenzitású fizikai aktivitás szintjét is figyelembe vették.”
Az ok-okozati összefüggés feloldása
A tanulmány egyik kritikája, hogy keresztmetszeti (egy pillanatfelvétel az időben), és soha nem lehet véglegesen bizonyítani a megfigyelt kapcsolat irányát. Lehetséges, hogy a sok könnyű intenzitású tevékenység végzésének képessége inkább a jó egészség jele, mint oka. Ezért fontos, hogy olyan intervenciós vizsgálatokkal kövessük nyomon, amelyek célja a könnyű fizikai aktivitás növelése, és megnézzük, hogy ez csökkentheti-e a szív- és érrendszeri betegségek arányát.
Kisebb laboratóriumi vizsgálatokból mégis van némi bizonyíték arra, hogy a könnyű testmozgás fontos a hosszú távú egészségünk szempontjából. Például a könnyű fizikai aktivitás fontos összetevője a teljes fizikai aktivitással járó energiafelhasználásnak, és ez hatással van a testsúly és a testösszetétel szabályozására. A hosszú ülések rendszeres megszakítása rövid, könnyű intenzitású tevékenységekkel szintén hatékonyan csökkenti a vér glükóz-, inzulin- és zsírszintjét étkezés után.
Ezzel szemben, ha arra kérjük az embereket, hogy korlátozzák a könnyű aktivitás mértékét, az az aerob fittség és a sovány izomszövet gyors csökkenését, valamint a testzsír, a vércukorszint és az inzulinszint növekedését eredményezi.
Ez elég?
Ez a tanulmány azt jelenti, hogy arra kellene ösztönöznünk az embereket, hogy csak a könnyű aktivitás mértékének növelésére koncentráljanak? Mozgásfiziológusként azt állítom, hogy nem. A könnyű intenzitású aktivitásnak lehet szerepe, de a fizikai aktivitásnak számos más dimenziója van, amelyekről ismert, hogy különböző okokból fontosak.
Például csak a rendszeres, mérsékelten erőteljes fizikai aktivitás valószínűleg javítja a kardiorespiratorikus fittséget. És csak a gyakori ellenállásos testmozgás, például a súlyemelés, képes fenntartani vagy növelni az izomtömeget és az erőt az életkor előrehaladtával.
A testösszetétel szempontjából a legfontosabb szempont a teljes fizikai aktivitás, beleértve a könnyű, a mérsékelt és az erőteljes intenzitást (és a téblábolást), mert ez magyarázza meg nagyrészt a személy által naponta felhasznált összes energia különbségeit.
Ez lehetséges, hogy valaki jól teljesít a fizikai aktivitás egyik dimenziójában, de rosszul egy másikban. Gondoljunk csak arra az irodai dolgozóra, aki a nap nagy részét a számítógép előtt ülve tölti (káros), de hetente két este elmegy 30 perces, közepes intenzitású futásra (hasznos).
Az általános egészség szempontjából némi fizikai aktivitás jó, de a több jobb. Arra kell ösztönöznünk az embereket, hogy többet mozogjanak (növelve a könnyű és mérsékelt intenzitású fizikai aktivitást) és gyakrabban mozogjanak (megszakítva a hosszú ideig tartó ülést). Aztán próbáljunk meg hetente két-három alkalommal strukturáltabb testmozgást beiktatni, hogy javítsuk a szív- és érrendszeri, valamint az izomzat fittségét.
A mindenkit aktívabb mozgásra ösztönző társadalmi, kulturális, közösségi és épített környezet megteremtése továbbra is a XXI. század egyik legfontosabb közegészségügyi kihívása marad.