A nagy pénzügyi volatilitás és számos gazdaság aktivitási szintjének nagymértékű ingadozása felerősítette a vitát arról, hogyan keletkeznek és terjednek a nagy makrogazdasági ingadozások. Bár elismerik, hogy a konkrét esetek tanulmányozásából sokat lehet tanulni, a szakirodalomban a döntéseket gyakran úgy mutatják be, mintha az azokat meghozó szereplők teljes mértékben tisztában lennének az összes releváns valószínűségi eloszlással. Kívánatos azonban, hogy e jelenségek elemzésekor felismerjük, hogy mind a gazdasági szereplők, mind a politikai döntéshozók változó kontextusban cselekszenek, olyan észlelésekkel és várakozásokkal, amelyek aszerint változnak, hogy melyikük milyen következtetéseket von le a környező környezet alakulásából. Ilyen körülmények között az olyan alapvető változók, mint a költségvetési hiány vagy a folyó fizetési mérleg egyenlege, értelmezését szükségszerűen a jövőbeli alakulásukra vonatkozó feltételezések határozzák meg: nem állítható tehát, hogy az “alapok” állapota közvetlenül megfigyelhető. A szereplők változó felfogása így a kiadási és hitelfeltételek nagymértékű ingadozását eredményezheti. Ez a cikk a várakozásokkal kapcsolatos problémákkal foglalkozik, amelyek az intertemporális tervek koordinációjának meghiúsulásához vezethetnek, és olyan politikákat vizsgál, amelyekkel megelőzhetők vagy csökkenthetők az ilyen zavarok; a költségvetési kérdések tekintetében elemzi az állami szektor költségvetési korlátainak időbeli értékelését és az anticiklikus intézkedések lehetséges alkalmazását; áttekinti a különböző jellemzőkkel rendelkező gazdaságokban az árfolyamrendszerek megválasztása tekintetében nyitva álló alternatívákat (különösen a külföldi valuták nagyobb vagy kisebb mértékű használatát a szerződések nevezőjeként); és a pénzügyi politikák kialakítását; röviden utal a makrogazdasági impulzusok nemzetközi átvitelére, és végül néhány következtetést von le.
Localizador
Blog Network
