A második csoport, a tilápia, a Malawi-tóban mindössze hat fajt foglal magában két nemzetségben: A vörösmellű tilápia (Coptodon rendalli), egy széles körben elterjedt afrikai faj, az egyetlen szubsztrátumban ívó cichlid a tóban. Ez a nagytestű cichlid elsősorban makrofitákkal táplálkozik. A fennmaradó öt Oreochromis-faj szájjal táplálkozó faj; a Nyasalapia alnemzetségbe tartozó négy chambo (O. karongae, O. lidole, O. saka és O. squamipinnis), amelyek a Malawi-tó rendszerében endemikusak, valamint a közeli rokon O. shiranus, amely szintén megtalálható a Chilwa-tóban. A Malawi Oreochromis elsősorban fitoplanktonnal táplálkozik, hossza a pontos fajtól függően eléri a 26-42 cm-t, és többnyire fekete vagy ezüstös-szürke színű, viszonylag homályos sötét sávokkal. A hím chambóknak szaporodáskor egyedi ivarszervi bojtjaik vannak, amelyek a haplochrominák anális uszonyán található ikrafoltokhoz hasonló módon segítik az ikrák megtermékenyítését.
Nem cichlidákSzerkesztés
A kampango (Bagrus meridionalis), az egyik legnagyobb harcsa, amely akár a 1,5 méteres hosszúságot is elérheti
A tóban élő halfajok túlnyomó többsége cichlid. A nem cichlidák közül az őshonos halak közé tartozik több cifra halfaj (a Barbus, Labeo és Opsaridium nemzetségekben, valamint a Malawi-tó szardínia Engraulicypris sardella), a légző harcsák (Bathyclarias és Clarias, valamint a kampangó Bagrus meridionalis), mochokid harcsa (Chiloglanis és Malawi squeaker Synodontis njassae), Mastacembelus tüskés angolna, mormiridák (Marcusenius, Mormyrops és Petrocephalus), az afrikai tetra Brycinus imberi, a poeciliida Aplocheilichthys johnstoni, a foltos gyilkoshal (Nothobranchius orthonotus) és a foltos angolna (Anguilla nebulosa).
Nemzetségszinten ezek többsége elterjedt Afrikában, de a Bathyclarias teljesen a tóra korlátozódik.
GerinctelenekSzerkesztés
PuhatestűekSzerkesztés
A Malawi-tóban 28 édesvízi csigafaj (köztük 16 endemikus) és 9 kéthéjú kagyló (2 endemikus, az Aspatharia subreniformis és az unionida Nyassunio nyassaensis) él. Az endemikus édesvízi csigák mind a Bellamya, Bulinus, Gabbiella, Lanistes és Melanoides nemzetségek tagjai.
A Malawi-tó összesen négy csigafajnak ad otthont a Bulinus nemzetségben, amely a bilharzia ismert köztigazdája. A Majom-öbölben 1964-ben végzett felmérés során a tóban a nemzetség két endemikus csigafaját (B. nyassanus és B. succinoides), a tótól elkülönített lagúnákban pedig két nem endemikus fajt (B. globosus és B. forskalli) találtak. Az utóbbi fajok a bilharzia ismert köztes gazdái, és a parazita lárváit kimutatták az ezeket tartalmazó vízben, de a British Museum of Natural History munkatársa, C. Wright kísérletei során nem tudta megfertőzni a tóban endemikus két fajt a parazitákkal. A terepmunkások, akik sok órát töltöttek a tavon és a tóban, sem a B. globosust, sem a B. forskallit nem találták magában a tóban. Újabban a betegség magában a tóban vált problémává, mivel az endemikus B. nyassanus köztigazdává vált. Ez a változás, amelyet először az 1980-as évek közepén észleltek, valószínűleg a csigafaló cichlidák (például a Trematocranus placodon) túlhalászás miatti csökkenésével és/vagy a bilharzia parazita új törzsével függ össze.
RákfélékSzerkesztés
A Tanganyika-tóval ellentétben, ahol számos endemikus édesvízi rák és garnéla él, a Malawi-tóban kevés ilyen faj van. A malawi kék rák, Potamonautes lirrangensis (syn. P. orbitospinus), az egyetlen rák a tóban, és nem endemikus. A Caridina malawensis nevű atyid garnélarák a tóban endemikus, de kevéssé ismert, és történelmileg összetévesztették a C. niloticával, amely nem fordul elő a tóban. A pelágikus zooplanktonikus fajok közé tartozik két kladocerán (Diaphanosoma excisum és Bosmina longirostris), három kopárfejű (Tropodiaptomus cunningtoni, Thermocyclops neglectus és Mesocyclops aequatorialis), valamint számos ostracoda (köztük leírt és le nem írt fajok).
TólegyekSzerkesztés
Tólegyek (Chaoborus edulis) hatalmas rajai, amelyek távoli füstfelhőkre hasonlítanak a víz felett
A Malawi-tó híres az apró, ártalmatlan tólegyek (Chaoborus edulis) hatalmas rajairól. Ezek a jellemzően messze a víz felett megjelenő rajok összetéveszthetők a füstfelhőkkel, és David Livingstone is észrevette őket, amikor meglátogatta a tavat. A vízi lárvák zooplanktonnal táplálkoznak, a napot a fenéken, az éjszakát pedig a felső vízszinteken töltik. Amikor bebábozódnak, a felszínre úsznak, és kifejlett legyekké alakulnak át. A kifejlett egyedek nagyon rövid életűek, és a több száz méter magas, gyakran spirális alakú rajok a párzási viselkedésük részei. Tojásaikat a víz felszínére rakják le, a kifejlett egyedek pedig elpusztulnak. A lárvák fontos táplálékforrást jelentenek a halak számára, a kifejlett legyek pedig fontosak mind a madarak, mind a helyi emberek számára, akik gyűjtik őket, hogy kungu süteményt/burgert készítsenek belőlük, ami egy helyi csemege, nagyon magas fehérjetartalommal.