A maceráció folyamata – különböző mértékben – akkor kezdődik, amint a szőlő héja felszakad és bizonyos fokú hőnek van kitéve. A hőmérséklet a vezérlő erő, a magasabb hőmérséklet elősegíti a fenolok nagyobb mértékű lebomlását és kivonását a héjból és más szőlőanyagokból. A maceráció az erjedési időszak alatt is folytatódik, és jóval tovább tarthat, mint amikor az élesztő az összes cukrot alkohollá alakítja. Maga a folyamat lassú, mivel az olyan vegyületeknek, mint az antociánok, át kell jutniuk a héj sejtmembránján ahhoz, hogy kapcsolatba kerüljenek a borral. Az erjedés során a magasabb hőmérséklet és a magasabb alkoholtartalom elősegítheti ezt a folyamatot, mivel az alkohol oldószerként segíti a szőlőanyagokban lévő szerves vegyületek lebontását. Ez a folyamat lelassulni látszik, amint a bor eléri a 10%-os alkoholszintet.
Az erjedési folyamat során a cukor alkohollá történő átalakulásának melléktermékeként szén-dioxid szabadul fel. A szén-dioxid a mustból a keverék tetejére emelkedve igyekszik kiszabadulni, felnyomva a szőlőhéjat és más anyagokat is a tetejére. Ez úgynevezett kupakot képez, amely az erjesztőedény tetején látható. Ezen a ponton a mustnak csak nagyon kis része érintkezik a borhéjjal, és a borászok ezt úgy próbálják korrigálni, hogy a kupakot lenyomják (akár eszközökkel, akár a hagyományos módszerrel, a lábbal való taposással), vagy úgy, hogy a bort alulról és felülről a kupakra pumpálják. A kupak “átpumpálása” vagy “leütése” gyakran történik az erjedési folyamat során, attól függően, hogy a borász milyen mértékű macerációra vágyik. A maceráció hatékony és modern módszere a “pneumatage eljárás”, amelynek során sűrített levegőt vagy gázt fecskendeznek egymás után a lébe. A pneumatage eljárás során keletkező buborékok a gravitációt és a lé súlyát használják fel a borlé keringtetésére a héjak és a szőlőtörmelék kupakjával, ami lehetővé teszi az aromák, a színezőanyagok és a tanninok nagyobb mértékű kivonását a borlébe (“mustba”).