A gyógyszerek metabolizmusa, elosztása és eliminációja számos útvonalon keresztül történhet, amelyekben részt vehet a citokróm P450 (CYP) enzimrendszer (I. fázisú metabolizmus), konjugatív enzimek, mint a szulfatáció és azUDP-glükuronozil-transzferáz (UGT; II. fázisú metabolizmus), valamint az influx/efflux sejtmembrán transzporterek.(1-3) Ezenkívül ma már ismert, hogy számos gyógyszert ezen útvonalak kombinációja befolyásolhat, így befolyásolva azok biztonságossági és hatékonysági profilját, valamint más gyógyszerek farmakokinetikai profilját. A dolgokat tovább bonyolítja, hogy mindezek az útvonalak köztudottan genetikai polimorfizmusoknak vannak kitéve, amelyek hozzájárulhatnak az egyes gyógyszerek farmakokinetikai és farmakodinamikai tulajdonságainak különbségeihez. Fontos, hogy a klinikus felismerje és értékelje ezeknek az útvonalaknak a hozzájárulását a gyógyszeres terápia megfelelő alkalmazásához a klinikai gyakorlatban.
A gyógyszerek metabolizmusához a CYP450 enzimrendszer járul hozzá a legnagyobb mértékben, a CYP3A4 a leggyakoribb enzim, amely számos gyógyszer metabolizmusában szerepet játszik.(1-3) A második legnagyobb mértékben az UGT enzimek járulnak hozzá a gyógyszer-metabolizmushoz.(3) Jelenleg többféle UGT enzimről ismert, hogy hozzájárulnak a klinikai gyakorlatban leggyakrabban felírt gyógyszerek II. fázisú metabolizmusához.(3) A klinikai gyakorlatban használt gyógyszerek közül soknak a II. fázisú metabolizmusához. Szerencsére az UGT-enzimek által kiváltott gyógyszer-kölcsönhatások száma és jelentőségének mértéke nem olyan problematikus, mint azoké, amelyek a CYP450 enzimrendszerre támaszkodnak.3 A tizenegy UGT-enzim közül úgy tűnik, hogy az UGT2B7 járul hozzá a legtöbb gyógyszer metabolizmusához. Az UGT2B7 jelenléte hasonló a gyógyszer-metabolizmus más enzimeinek helyeihez, és magában foglalja a bélrendszert, a májat és a vesét. Az UGT2B7 után az UGT1A1, az UGT1A9 és az UGT1A4 következik a szubsztrátként szolgáló gyógyszerek számában. Az UGT2B7-et a forgalomban lévő gyógyszerek akár 35%-a használja, ezt követi az UGT1A4, amelyet 20%-ban használtak, és az UGT1A1 15%-ban.(3)
Ezért, függetlenül az UGT enzimrendszer gyógyszeranyagcserére vonatkozó értékelésének perspektívájától, az UGT2B7 továbbra is a gyógyszeranyagcsere egyik legnagyobb hozzájárulója marad azon gyógyszerek esetében, amelyeket a klinikusok valószínűleg felírnak, kiadnak és/vagy beadnak a betegeknek. Valójában azUGT2B7 valproinsav általi gátlása az, ami hozzájárul az életveszélyes bőrkiütésekhez, amikor a lamotrigin (Lamictal) görcsoldóval együttesen adják.4 Mivel a lamotriginnek nincs sok más metabolikus útvonala, amelyen keresztülhaladhatna, ez a gyógyszer-gyógyszer kölcsönhatás a valproinsavval jelentősen veszélyeztetheti a beteg biztonságát. Egy másik példa a klinikailag releváns gyógyszerkölcsönhatásra az UGT1A1-gyel való ismert kölcsönhatás, ahol az UGT1A1 ismert gátlói (mint például az atazanavir, a gemfibrozil és az indinavir) airinotecant szedő beteget a csontvelő-szuppresszió jelentős kockázatának tehetik ki, mivel az irinotecan metabolizmusa nagymértékben függ az UGT1A1-től.(5-7)
Mivel sok gyógyszer metabolizmusához több más UGT enzim, valamint a CYP450 enzimek és/vagy transzporterek használata is szükséges, egy UGT enzim gátlása önmagában általában nem eredményez klinikailag releváns gyógyszerinterakciókat egyes gyógyszerek esetében.(3) Ez nem jelenti azt, hogy a gyógyszerinterakciók vagy a mellékhatások nem kapcsolódnak az UGT enzimekhez. A fenti példák világosan mutatják, hogy befolyásuk klinikailag jelentős lehet.