A szonett jellemzői a rímképlet, a metrikus szerkezet, a közös témák és a sajátos kulturális konvenciók. Ez a versfajta hagyományosan szigorú sorszámú, zárószavakkal rendelkező vers, amelyeknek egy bizonyos képlet szerint kell rímelniük. Ezek az irodalmi szabályok határozzák meg, hogy egy költemény szonettnek minősül-e, és nem egy másik versfajtának, például üres versnek. A szonetteknek a szerzők háttere szerint is van néhány variációjuk, de ezeknek a szerkezeti eltéréseknek még mindig meghatározott paraméterek közé kell esniük. A nyelvtudósok általában úgy vélik, hogy ez a fajta írott vers egy olasz költészeti formából, a szonettóból származik, amelyet zenei kísérettel szavaltak, ami megmagyarázza a költészet e típusának egységes ritmikai jellemzőit.
A szonett minden sora pontosan 10 ütemmel és a szavak váltakozó szótaghangsúlyú elrendezésével íródik. Az első szó első szótagja hangsúlytalan, ezt követi egy hangsúlyos szótag, majd egy újabb hangsúlytalan szótag. Egy teljes sor ebben a versformában pontosan öt hangsúlytalan és öt hangsúlyos szótagot tartalmaz. Ezt a metrikus szerkezetet jambikus pentameter néven ismerjük, és jellegzetes ritmusa az emberi szívverést hivatott utánozni. Az ebben a jól ismert formában írt verseket gyakran Shakespeare szonettstílusnak nevezik.
A szonett négy, egyenként négy sorból álló versszakból, úgynevezett négysorosokból áll. Az első három négysoros négysoros, az utolsó négysoros pedig csak két soros, amely egyben a vers egész témáját összefoglaló záróversként is szolgál. Mind a négy négysoros versszak összesen 14 verssor, és az egyes sorok befejező szavainak egy meghatározott rímképletet kell követniük. A szonett első sorának utolsó szavának rímelnie kell a harmadik sor utolsó szavával. Ez a váltakozó rímképlet folytatódik a vers hátralévő részében, az első három négysor mindegyikében más-más rímhanggal.
A szonettek témái gyakran a szerelem, a háború és az emberi halandóság körül forognak, bár ezek a költő preferenciáitól, valamint a kulturális háttértől függően változhatnak. Egy angol vers közös témái gyakran eltérhetnek egy olasz versétől, és a rímképletük is eltérhet néha a bevett konvencióknak megfelelően. Az egyik figyelemre méltó különbség, hogy egy olasz szonett általában nem ugyanazzal a két záró sorral végződik, amelyet kupletnek is neveznek.