Háttér: Az Alzheimer-kór, a vaszkuláris és a vegyes demencia az időseket érintő demencia három leggyakoribb formája. Bizonyított, hogy az L-glutamát gerjesztő aktivitása szerepet játszik az Alzheimer-kór patogenezisében és az ischaemiás stroke okozta károsodásban. Az N-metil-D-aszpartát (NMDA) típusú receptorok alacsony affinitású antagonistája, mint például a memantin, megakadályozhatja az izgalmi aminosav neurotoxicitást anélkül, hogy beavatkozna a glutamát memóriához és tanuláshoz szükséges élettani hatásaiba.
Célok: A memantin klinikai hatékonyságának és biztonságosságának meghatározása Alzheimer-kórban, illetve vaszkuláris vagy vegyes demenciában szenvedők esetében.
Keresési stratégia: A vizsgálatokat a Cochrane Dementia and Cognitive Improvement Group specializált regiszterében 2003. április 15-én végzett keresés alapján azonosították a következő kifejezések használatával: memantin*, D-145, DMAA, DRG-0267. A csoport hatáskörébe tartozó valamennyi jelentős egészségügyi adatbázisban és kísérleti adatbázisban rendszeresen keresnek, hogy a regisztert naprakészen tartsák.
Kiválasztási kritériumok: Kettős vak, párhuzamos csoportos, placebo-kontrollált, randomizált és megalapozatlan vizsgálatok, amelyekben memantint adtak demenciában szenvedő személyeknek.
Adatgyűjtés és elemzés: Az adatokat kivonták, lehetőség szerint összevonták, és súlyozott átlagos különbségeket, standardizált átlagos különbségeket vagy esélyhányadosokat becsültek. Amennyiben az adatok rendelkezésre álltak, a kezelési szándék (ITT) és a megfigyelt esetek (OC) elemzéseit közöljük.
Főbb eredmények: A memantin hatása a közepesen súlyos vagy súlyos Alzheimer-kórban szenvedő betegeknél: a kiindulási értékhez képest 28 hét alatt bekövetkezett változás elemzése statisztikailag szignifikáns eredményeket hozott a 20 mg/nap memantin javára a kognícióra vonatkozóan (MD: 6,1. 95% CI 2,99-9,21, P=0.0001) a mindennapi életvitellel kapcsolatos tevékenységek (MD 2,10, 95% CI 0,46-3,74, p=0,01) és a CIBIC-Plus által mért globális klinikai benyomás változásában 28 hétre (MD -0,30, 95% CI -0,58-0,02, p=0,04), minden esetben az elemzés az ITT-LOCF populációra vonatkozott (Reisberg 2000). A memantin és a placebo között nem volt szignifikáns különbség a lemorzsolódók és a mellékhatások teljes száma tekintetében, de szignifikáns különbség volt a memantin javára a nyugtalanságban szenvedők számát illetően. A memantin hatása enyhe vagy közepesen súlyos vaszkuláris demenciában szenvedő betegeknél: a kiindulási értékhez képest 28 hét alatt bekövetkezett változás elemzése statisztikailag szignifikáns eredményeket hozott a memantin ( 20 mg/nap ) javára a kogníció tekintetében (MD -2,19, 95% CI -3,16 -1,21, P<0,0001), de nem volt előnyös a változás klinikai benyomása vagy a demencia globális mérései (MMM300 és MMM500) tekintetében. A memantin és a placebo között nem volt szignifikáns különbség a kimaradók és a mellékhatások teljes száma tekintetében, de szignifikáns különbség volt a memantin javára a nyugtalanságban szenvedők száma tekintetében. A memantin hatása Alzheimer-kórban és vaszkuláris demenciában szenvedő betegeknél 12 hét után: a memantin (10 mg/nap) és a placebo között nem volt statisztikailag szignifikáns különbség a mindennapi életvitellel kapcsolatos tevékenységek tekintetében. A memantin (10 mg/nap) előnye a placebóval szemben 12 hét után a klinikai benyomások változását tekintve javuló számban mutatkozott (60/82 a 38/84-hez képest – OR 3,30, 95% CI 1,72-6,33, P=0,0003) (Winblad 1999). A memantin hatása vaszkuláris demenciában, Alzheimer-kórban és nem meghatározott típusú demenciában szenvedő betegeknél 6 hét után: kedvező hatás mutatkozott a kognícióban (Ditzler 1991), a mindennapi élettevékenységekben (Ditzler 1991, Pantev 1993), a viselkedésben (Pantev 1993) és a globális skálákon (Gortelmeyer 1992; Pantev 1993; Ditzler 1991), valamint a változás globális benyomásában (Gortelmeyer 1992; Ditzler 1991). A memantin és a placebo között nem volt szignifikáns különbség a kimaradók és a mellékhatások teljes száma tekintetében, de szignifikáns különbség volt a placebo javára a nyugtalanságban szenvedők száma tekintetében.
A bíráló következtetései: A memantin (20 mg/nap) kedvező hatást fejt ki a közepesen súlyos vagy súlyos Alzheimer-kórban szenvedő betegeknél a kognícióra és a funkcionális hanyatlásra, de nem a változás klinikai benyomását illetően. A közepesen súlyos vagy súlyos Alzheimer-kórban szenvedő betegek számára a kognícióra és a funkcionális hanyatlásra, de nem a változás klinikai benyomására. A 20 mg/nap memantint kapó enyhe vagy közepesen súlyos vaszkuláris demenciában szenvedő betegeknél 28 hét alatt kevesebb volt a kognitív romlás, de ez a hatás klinikailag ismét nem volt kimutatható. A vegyes populációkban a memantin 6 hét után a kognícióra, a funkciókra és a globális skálákra gyakorolt kedvező hatása lehetséges. A gyógyszer jól tolerálható, és a mellékhatások előfordulása alacsony. További vizsgálatokra van szükség.