Egy mese a kémiáról és a méregről
Az amerikai szesztilalom idején, a holdfény csak New Yorkban több mint 750 halálesetért és több mint százezer vakságért vagy bénulásért volt felelős. Több mint nyolcvan évvel később, 2019 elején a mérgező alkoholmérgezés több száz halálesethez és sérüléshez vezetett Északkelet-Indiában. A bűnös mindkét esetben metanolszennyezés volt. Kémiailag a metanol és az etanol között az egyetlen különbség a szénatomok száma (az etanolban kettő, a metanolban egy). A metanol és az etanol íze körülbelül ugyanolyan, és körülbelül ugyanolyan kezdeti bódító hatást vált ki. Az egyetlen különbség az, hogy a metanol, miután lenyelik, a májban formaldehiddé és hangyasavvá metabolizálódik, olyan vegyi anyagokká, amelyek károsíthatják a látóideget, vaksághoz vezethetnek, és végül halálhoz vezethetnek.
A metanol a holdfény gyakori szennyezője, amelyet általában kukoricából, cukorból és élesztőből álló “cefre” néhány napos erjesztésével, majd a keverék lepárlásával állítanak elő. Az erjedési folyamat során az élesztőben lévő enzimek a cukrot a sejtek számára energiává alakítják. Ennek a reakciónak a mellékterméke az etanol, az alkohol fő összetevője. A metanol nem közvetlen mellékterméke az erjedésnek, hanem a kukoricában lévő pektin lebontásából keletkezik. Az erjedés után az iszapot desztillálják úgy, hogy felforralják és a gázt egy lepárlóberendezésen keresztül vezetik. A lepárló első eleme egy hosszú, felfelé irányuló akna, amelyen keresztül a gáz felemelkedik. Ennek az aknának a hossza megakadályozza, hogy minden, ami nem gáz, a következő szakaszba kerüljön. Ezután a gáz lefelé halad egy másik aknán keresztül, amelyet jéghidegen tartanak. Ennek az aknának a túloldalán a gáz elég hideg ahhoz, hogy ismét folyadékká kondenzálódjon. Ez a folyamat lehetővé teszi, hogy az erjesztett iszap minden eleme forráspontjuk alapján szétváljon. A viszonylag alacsony, 64,7 °C-os (148,5 °F) forráspontú metanol forrt ki először, ezt követte az aceton, majd az etanol. A tapasztalt lepárlók a desztilláció első néhány frakcióját, amelyek nagy mennyiségű metanolt és acetont tartalmaznak, kidobják.
A metanol a szabályozott alkoholgyártás során könnyen eltávolítható, és az amerikai élelmiszer- és gyógyszerügyi hatóság (FDA) kiterjedt vizsgálatokat ír elő annak biztosítására, hogy nagyon kevés metanol kerüljön a végső tételbe. Az ipari vagy tudományos célokra használt alkohol esetében a lepárlás után gyakran adnak vissza metanolt a tételbe, hogy az mérgezővé váljon, és így ne terhelje az alkoholtartalmú italok adója. A szeszcsempészek ezt az olcsóbb, metanollal szennyezett alkoholt jelentős haszonra tudják felhasználni. A szesztilalom idején a kormány megduplázta a metanol mennyiségét az ipari alkoholban, hogy mérgezőbbé tegye azt, és visszatartsa a szeszcsempészeket a lopástól és az újraelosztástól. A szeszcsempészek jelentős erőfeszítéseket tettek ezen intézkedések leküzdésére, vegyészeket béreltek fel, hogy a mérgező vegyi anyagokat ki tudják desztillálni az alkoholból. A kormány azonban csak megduplázta az erőfeszítéseiket, és 10%-os metanolt, valamint egy egész sor más mérget, köztük kloroformot, benzint és higany-sókat tett hozzá. Ezek az intézkedések azonban csak annyit értek el, hogy a becslések szerint 10 000 amerikait mérgeztek meg és öltek meg a szesztilalom végéig.
Napjainkban a mérgező alkoholmérgezés járványai még mindig előfordulnak világszerte a szegény területeken, például az indiai teaültetvényeken, ahol a gátlástalan szeszcsempészek metanollal vagy ólommal fűszerezett olcsó alkoholt árulnak. Az ólom kioldódhat a teherautók hűtőiből, amelyeket gyakran használnak nyers lepárlóberendezésekben. Az ivók nagyon kevés különbséget észlelnek a tiszta és a metanollal szennyezett alkohol között, és a szervezet azonnali reakciója az alkoholra ugyanaz. Csak órákkal később, miután a metanol megemésztődött és hangyasavvá alakult át, jelentkezik a méreg: görcsök, vakság és halál. A szesztilalom idején a kormány alkoholmérgezésre irányuló erőfeszítései aránytalanul nagy mértékben érintették a szegényebb polgárokat, akiknek gyakran illegális italbárokban kellett alkoholt keresniük. A tehetősebb amerikaiaknak megvoltak a forrásaik ahhoz, hogy illegálisan importáljanak biztonságos alkoholt Európából, Kanadából és a Karib-térségből. Akár bürokratikus rosszindulat, akár kapitalista kapzsiság az oka, nyilvánvaló, hogy a mérgező alkoholmérgezés problémája tartós és határokon átívelő probléma, amely a legkiszolgáltatottabb közösségeinket veszi célba.