Miért hívják a katolikusok a papokat “atyának”?

A papokat a katolikus egyházban mindig is lelki atyáknak tekintették, a Biblia több szakasza alapján.

A papok “atyának” szólításának témája kissé zavaros lehet. Jézus a Máté evangéliumában ezt mondja: “Senkit se nevezzetek atyátoknak a földön, mert egy Atyátok van, aki a mennyekben van.” (Máté 23:9)

Előre úgy tűnik, hogy ez ellentmond a papokat “atyának” nevező katolikus szokásnak. Sőt, ez az egy vers úgy hangzik, mintha nem szabadna apánkat “atyának” szólítanunk, és az egyetlen személy, akit “atyának” szólíthatunk, az Isten.

Mit kell ebből kiindulnunk?

A szövegkörnyezetben Jézus az írástudók és farizeusok képmutatásával foglalkozik. Fr. William Saunders a Catholic Exchange számára írt cikkében összefoglalja, hogy Jézus mire célzott.

Urunk megdorgálja őket, amiért nem mutatnak jó példát; amiért különféle szabályaikkal és előírásaikkal terhes lelki terheket rónak másokra; amiért gőgösen gyakorolják hivatalukat; és amiért a becsületes helyek keresésével, a tisztelet jeleinek keresésével és hivalkodó jelképek viselésével népszerűsítik magukat. Alapvetően az írástudók és a farizeusok elfelejtették, hogy arra hivatottak, hogy alázattal és nagylelkűen szolgálják az Urat és a rájuk bízottakat.”

Ebben az összefüggésben Jézus azt mondja, hogy senkit ne szólítsunk a földön “rabbi”, “atya” vagy “tanító” címmel, abban az értelemben, hogy olyan hatalmat tulajdonítunk magunknak, amely Istentől származik, és elfelejtjük a címmel járó felelősséget.

A Katolikus Válaszok kiegészíti a pontosítást, és elmagyarázza, hogy ” túlzással (túlzással, hogy valamit kifejezzen) akarta megmutatni az írástudóknak és a farizeusoknak, hogy milyen bűnösek és büszkék, amiért nem alázatosan Istenre, mint minden tekintély, atyaság és tanítás forrására tekintettek, hanem magukat állították be végső tekintélynek, apafigurának és tanítónak.”

Ez segít megérteni, hogy maga Jézus miért használta néha az atya címet Istenen kívül másra is, például “Ábrahám atyára”, a tékozló fiú atyjára és más földi atyákra (lásd Máté 10:37). Jézus ellentmondásba kerülne önmagával, ha szavait szigorúan a farizeusokra akarná alkalmazni. A nehéz szöveghelyek értelmezésénél mindig a kontextus a kulcs.

Ezt szem előtt tartva, miért hívják a katolikusok a papokat “atyának”?

A katolikus egyházban a papokat mindig is lelki atyáknak tekintették. Szent Pál világossá tette ezt, amikor a korinthusiakhoz írt: “Nem azért írom ezt, hogy megszégyenítselek benneteket, hanem hogy intelek benneteket, mint szeretett gyermekeimet. Mert bár számtalan vezetőtök van Krisztusban, de nem sok atyátok van. Mert én lettem a ti atyátok Krisztus Jézusban az evangélium által” (1Kor 4,14-15).”

Még a pápát is a kezdetektől fogva “papa”-nak nevezik, ami a latin “apa” kifejezés, amit egy gyermek használ.”

A kifejezés minden pap lelki atyaságát jelképezi, és azt, hogy mi a hitben az ő gyermekei vagyunk. Átadják és ápolják a hitet, és tanácsot adnak nekünk, ahogyan egy apa tanácsot ad a fiának vagy lányának. Ez az egyik oka annak, hogy a nyugati egyház még mindig a cölibátust részesíti előnyben a papságban, lehetővé téve a papok számára a szabadságot, hogy lelki atyái legyenek az Isten által rájuk bízott nyájnak.

Bővebben: Teréz imája a papokért (Ne feledkezzünk meg lelki atyáinkról ezen az apák napján)