“Segítség… barátom.”
Ez a két rejtélyes szó, amit a Netflix Lost in Space című sorozatának robotja mondott, összefoglalja a második évad témáját. Az első évad az új barátság felfedezése és védelme körül forog, amelyet Will és a Robot kötnek, miután rejtélyes módon egy idegen bolygón rekedtek. A Netflixen közvetlenül a 2020-as évad kezdete előtt megjelenő 2. évadban a két barát egymásra talál, miután az előző évad végén elváltak egymástól.
A sorozat középpontjában a barátság áll, és az, hogy megtanítsuk másoknak magának a barátságnak az igazi természetét. A legújabb évad csúcspontjához közeledve több szereplő által gyakran elhangzó mondat: “A barátok nem ezt teszik”. Munkatársak, szülők és gyerekek, házaspárok küzdenek ezzel a kérdéssel az eddig elkészült húsz epizód mindegyikében.
A sorozat magja azonban a tinédzser Will és az óriási idegen robotja közötti lenyűgöző kötelék, ahogy Paul Tassi a Forbes számára rámutat:
A második évadban elmerülünk a robotfajtában, amely elsősorban gyilkos gépekből áll, nem pedig a Will Robinsonnal barátkozó “kedves robotból”, és ez a sorozat egyik legmegragadóbb történetszála, ahogy tovább nő és fejlődik, elfogadva az emberhez hasonló érzelmeket és szeretetet más élőlények iránt.
A feleségem még mindig azon siránkozik, hogy a Robotnak nem adtak nevet! Sajnos – egyszerűen csak úgy hívják, hogy A Robot. Ennek ellenére mindkét féltekén megkedvelték a rajongók.”
Az elbeszélésben Willnek az egyszótagú géphez való kötődése juttatja eszembe ezt a gondolatot:
Mielőtt megközelíthetnénk a mesterséges intelligencia barátságának érdekes fogalmát, meg kell határoznunk a mesterséges intelligenciát. Kérdezz meg egy csapat tudóst a mesterséges intelligencia definíciójáról, és válaszok sokaságát fogod kapni. Egy átlagember még kevésbé lesz pontos, a szokásos jelentés valami olyasmi, hogy “egy gép, amely gondolkodik” vagy “egy számítógép, amely emberként viselkedik”, és a példák Siritől Optimus Prime-ig terjednek.
Ezek nem sokat segítenek.
A számítógép-tudomány híres úttörője, Alan Turing javasolta a mesterséges intelligencia felfedezésének módját, amelyet ma Turing-tesztként ismerünk: ha egy számítógép elég meggyőzően tud válaszolni kérdésekre ahhoz, hogy egy embert becsapva azt higgye, hogy ő is ember, akkor intelligens. Manapság, a chatbotok és virtuális asszisztensek térhódításával ez a teszt túl alacsonyra teszi a mércét a tényleges intelligencia tekintetében.
A Turing-teszt még mindig fontos eleme az AI-kutatásnak, de korántsem az utolsó szó. Jellemzően a mesterséges intelligencia területén megkülönböztetnek gyenge és erős mesterséges intelligenciát, amint azt a Stanford Encyclopedia of Philosophy kifejti:
A “gyenge” mesterséges intelligencia olyan információfeldolgozó gépek létrehozására törekszik, amelyek látszólag az emberi személyek teljes mentális repertoárjával rendelkeznek. … Az “erős” mesterséges intelligencia ezzel szemben arra törekszik, hogy mesterséges személyeket hozzon létre: olyan gépeket, amelyek rendelkeznek a mi összes mentális képességünkkel, beleértve a fenomenális tudatot is. Messze ez az, amit a legnépszerűbb narratívák megerősítenek és feltárnak. A közelmúltban bemutatott Westworld tévésorozat erőteljes példa erre.”
Dr. Timothy Brown hasonlóképpen azt állítja, hogy a ma már általánosan elterjedt “gyenge” mesterséges intelligenciát “virtuális valóságként” kellene definiálni, ami azt jelenti, hogy a szoftver megközelíti az emberi intelligenciát anélkül, hogy azt megvalósítaná – mint Siri. Az igazi “erős” mesterséges intelligencia a Star Trekből Data vagy a névadó WALL-E lenne.
Felejtsük el a mesterséges intelligencia egyéb filozófiai vonatkozásait, például a személyiség és az etika kérdését. Végső soron a mesterséges intelligencia definíciója egy metafizikai kérdésre fut ki: az intelligencia a viselkedésen vagy az ontológián alapul?
Ez egy 21. századi kiegészítés az Elme vs. Agy problémához, amely azon töpreng, hogy a tudat csak kémiai természetű-e vagy sem. Az “Elmének” van egy nem fizikai aspektusa, míg az “Agy” tisztán fizikai. Ezért, ha a tudat pusztán komplex idegtudományi kérdés, akkor egyesek szerint elkerülhetetlen, hogy ugyanilyen kifinomultságú számítógépek is létezzenek. Ha azonban az Elme filozófiájának van egy metafizikai összetevője, akkor az Erős AI valószínűleg nem lehetséges.
Egy algoritmus például betanítható a körök felismerésére és katalogizálására, de csak egy elme képes aztán absztrahálni a kör alakúság fogalmát egy adott alakzatból. Aquinói Tamás középkori gondolkodó azt mondta, hogy az intelligencia az értelem cselekedete, vagy parafrazálva, amit a lélek csinál, amikor gondolkodik. A lélek itt metafizikailag az ember immateriális, belső természetére utal, nem pedig egy különálló, foszlányszerű anyagra, amely a halálkor – vagy amikor egy dementor kiszívja a testet.
A létezésnek ez a hylomorf (lét = anyag + forma) felfogása azért érinti a mesterséges intelligenciát, mert lélekkel bíró értelem nélkül egy robot nem juthat tudatosságra. Az elme nem származhat kizárólag az anyagból. Mivel az öntudat az erős mesterséges intelligencia záloga, ez továbbra is a tudományos fantasztikumra szorul.
Sorry, Data.
Akár pozitív (C-3PO), akár negatív (HAL 9000), a mesterséges intelligens barátok egyéb filmes és televíziós példái még mindig osztoznak a fikció és a valóság közötti közös határon.
Mi a barátság?
Most, hogy filozófiailag megértettük az AI-t, rátérhetünk a barátság filozófiájára. Ne aggódj, ez nem lesz olyan technikai jellegű, mint az AI – megkönnyebbülve?
A barátság fogalma önmagában olyan elementárisnak tűnik, hogy már-már figyelmen kívül hagyjuk. Azonban, mint minden dolog a mindennapi életben, a barátság mélyebb szinten elválaszthatatlan a filozófiától. Mi tehát a barátság?
A barátok összefoglalóan azok az emberek, akikkel szívesen töltesz időt, miközben közös tevékenységeket és érdeklődési köröket osztasz meg. Egyesek még azt is mondták, hogy a barátok “a család, amit választasz”. A témában való elmélyült gondolkodás az ókori görögökig nyúlik vissza. Arisztotelész a barátságot három ízben írta le: élvezet, hasznosság és kölcsönös megbecsülés. Nézeteit Zat Rana vizsgálja:
Míg az élvezeten és hasznosságon alapuló véletlen barátságokban látta az értéket, úgy érezte, hogy ezek mulandósága csökkenti a bennük rejlő lehetőségeket. Hiányzott belőlük a mélység és a szilárd alap.
Ehelyett Arisztotelész egy másfajta kötelék mellett érvelt:
A barátságot kiváltó dolgok: jótéteményeket tenni; kéretlenül tenni őket; és nem hirdetni a tényt, amikor megtették.
Kegyesség. A jótékonyság. Önzetlenség. A barátság kezd nagyon hasonlítani a szeretetre! Arisztotelész is így látta; Arisztotelész a görög phileo szót használta a “testvéri” szeretetnek erre a fajtájára. Ezért a kölcsönösen építő barátsághoz mindkét félnek képesnek kell lennie a szeretetre.
Megjegyzem, azt mondtam, hogy “mindkét félnek”. Ez a kulcsa az AI barátság kérdésének! Stanford, kérlek, magyarázd el:
A szerelmet és a barátságot gyakran egy témaként összevonják; ennek ellenére jelentős különbségek vannak köztük. Az itt értelmezettek szerint a szeretet egy értékelő attitűd, amely bizonyos személyekre mint olyanokra irányul, egy olyan attitűd, amelyet valakivel szemben tanúsíthatunk, függetlenül attól, hogy ez a szeretet viszonzásra talál-e vagy sem, és hogy van-e vele kialakult kapcsolatunk vagy sem. A barátság ezzel szemben alapvetően egyfajta kapcsolat, amely egy sajátos fajta különleges törődésen alapszik, amelyet mindketten a másik, mint olyan személy iránt éreznek; és míg a viszonzatlan szerelem gondolatának fogalmilag teret kell engednünk, a viszonzatlan barátság értelmetlen.
Még egy állat is képes korlátozott módon viszonozni egy ember ragaszkodását, bár lehet, hogy nem tudatosul bennük. A Start Trek: A következő generáció megkerülte ezt a problémát azzal, hogy Data tudományos, mégis humanizáló módon magyarázta el a barátságot:
Amint bizonyos érzékszervi bemeneti mintákat tapasztalok, a mentális pályáim hozzászoknak ezekhez. A bemenetet végül előre látom, és még hiányoznak is, ha hiányoznak.”
Data személyiséggel rendelkező szintetikus lényként való identitását a hét évadból álló sorozat és a spin-off filmek során részletesen feltárták. A nemrég megjelent Star Trek: Picard sorozat még tovább mélyíti ezt a témát.”
Mégis, a Csillagflottát félretéve, mondaná-e egy valós gép valaha is, hogy “Hiányoztál”, hacsak nem úgy programozták volna be? Ez elvezet minket a vita lényegéhez.
Az AI & Emberek valóban barátok lehetnek?
A Lost in Space szerint ez a kérdés már megválaszolásra került. Nem minden szereplő jutott azonban könnyen erre a következtetésre. A The Verge-nek írva Karen Han rámutat erre:
A Lost in Space mesterséges intelligencia története ismerős lehet mindenkinek, akit csak távolról is érdekel a sci-fi….Az, ahogyan a karakterek döntenek a mesterséges intelligenciákkal való bánásmódról, gyakran vezető mutatója annak, hogy a közönségnek hogyan kell látnia őket, és hogyan fognak fejlődni a karakterek. Will… rögtön úgy hivatkozik a robotra, hogy “ő”, nem pedig “az”, inkább személy, mint tárgy. Mindenki másnak időbe telik, mire alkalmazkodik. Will anyja egy eszközt lát benne; az apja fenyegetést; Dr. Smith pedig fegyvert.”
Mindkét évadot figyelembe véve, íme további példák arra, hogyan nő a fiú kapcsolata a géppel a sorozat során:
- Will megmenti a robot életét, amikor az még mindig ártani akar neki. Ez a jótett összekovácsolja őket.
- Ezután a Robot folyamatosan tesz dolgokat Will, Judy, Penny és a szüleik megmentéséért.
- A Robot bízik Willben annyira, hogy lesétáljon egy szikláról, még akkor is, ha ez ellenkezik az érdekeivel.
- Amikor a ló, amelyhez kötődött, meghal, a Robot megtartja a ló kantárját, mint emléket.
- Mint Will, a Robot még a “barát” szót is elkezdi használni.”
- A Robot lemond a Willhez való kötődéséről, hogy megmentsen egy másik fajtársát – és Will úgy dönt, hogy segít neki ebben.
A Robot karakterének antropomorfizálását már annyira megszoktam, hogy még én is “neki” hívom, ahogy Judy és Penny is megtanulja Willtől.
A karakter antropomorf jellege részben a történet mint sci-fi funkciója. Szőrszálhasogatás, ha különbséget teszek a tényleges Erős Mesterséges Intelligencia és a Lost in Space fiktív Erős Mesterséges Intelligencia között? Talán, de a narratív média gyakran befolyásolja a társadalmi világképet és elvárásokat, különösen a meg nem valósult technológiával kapcsolatban.
Az elme nem származhat kizárólag az anyagból.
A valós életben ez Amin Ebrahimi Afrouzi, egy AI-technológus és doktorjelölt elmélkedéseire emlékeztet:
Az AI-ügynökök reflektálnak a tetteikre, és megpróbálják maximalizálni a jutalmukat. De milyen értelemben mondhatjuk, hogy “reflektálnak” a “motiváció(k)ra” vagy “cselekedeteikre”? Nem tulajdoníthatunk egyszerűen ilyen fogalmakat az AI-nak antropomorfizálás nélkül. De az antropomorfizálás csak azt teszi lehetővé, hogy arról beszéljünk, hogy mit tesz a mesterséges intelligencia, és nem azt, hogy hogyan jut el odáig, hogy ezt tegye.
Az Akarat és a robot közötti kölcsönösség tanult vagy veleszületett? Úgy tűnik, hogy a Robot annál inkább fejlődik a barátságról alkotott elképzelése, minél több időt tölt Robinsonékkal. Az 1. évadban olyan hűséges, de együgyű társ, mint egy kutya, míg a 2. évadban már ügyeskedik. Penny és Will még vitatkoznak is a kérdésről. “Megváltozott. De ez rendben van, hiszen én is megváltoztam.”
Több ezer évvel később Arisztotelész szavai visszhangzanak az űr vákuumában (Igen, tudom, hogy vákuumban semmi sem visszhangozhat, de légy kedves, oké?):
A barátok tükröt tartanak egymásnak; ezen a tükrön keresztül olyan módon láthatják egymást, ami máskülönben nem lenne elérhető számukra, és ez a tükrözés az, ami segít nekik abban, hogy személyiségként fejlődjenek.
A Lost in Space valójában gyakran utal a Will és az idegen gép közötti “telepatikus kapcsolatra”. Will képeket és érzéseket kap, de a Robot olyan emberi tulajdonságokra is szert tehet, mint például ez a fokozott képesség a barátságra – feltéve, hogy ez nem volt jelen korábban (a 2. évadban ez valószínűtlennek tűnik).
Az újabb bolygók és óriási gyilkos robotok megjelenésével a 2. évad egyértelművé teszi, hogy a Robot idegen technológia. Az őket létrehozó idegen intelligencia természetéről nem világos, mivel a Netflix története még nem fedte fel az értelmesnek tűnő robotok eredetét. (Állításom feltételezi, hogy a robotokat létrehozták.) Ez a fajta mesterséges intelligencia eredendően különbözne a mi elképzelésünktől, ami rengeteg új talányhoz vezetne. Murray Shanahan robotikaprofesszor az értelemnek ezt a túlvilági forrását tudatosság exotica néven említi:
A lehetséges elmék terének felfedezése azt jelenti, hogy olyan lények lehetőségével foglalkozunk, amelyek sokkal egzotikusabbak bármely földi fajnál. Vajon a lehetséges elmék terébe tartozhatnak-e olyan kifürkészhetetlen lények, amelyekről nem tudnánk megmondani, hogy egyáltalán rendelkeznek-e tudatos tapasztalatokkal? Ennek a lehetőségnek a tagadása biocentrizmusra vall. …Egy lénynek vagy van tudatos tapasztalata, vagy nincs, függetlenül attól, hogy meg tudjuk-e mondani.”
“Akár meg tudjuk-e mondani”. Ez egy újabb potenciális bejárás a kölcsönösség szükségességéhez egy igaz barátságban. C. S. Lewis visszhangozza a phileo barátságnak ezt az igazságát A négy szerelem című mesteri művében:
A közös út minden lépése próbára teszi az embert; és a próbák olyan próbák, amelyeket teljesen megértünk, mert mi magunk is átéljük őket. Ezért, ahogyan újra és újra igazat cseng, bizalmunk, tiszteletünk és csodálatunk egyedülállóan robusztus és jól értesült Értékelő Szerelemmé virágzik. Ha kezdetben többet foglalkoztunk volna vele, és kevesebbet azzal, amiről a Barátságunk “szól”, akkor nem ismertük volna meg… őt ilyen jól. Nem fogod megtalálni a harcost, a költőt, a filozófust vagy a keresztényt, ha a szemébe bámulsz… Inkább harcolj mellette, olvass vele, vitatkozz vele, imádkozz vele.
Próbáld meg mindezek bármelyikét egy AI-val. Nem működik olyan jól. Egy AI tud keresni a Google-ban vagy felkapcsolni a villanyt, de tud-e vitatkozni vagy imádkozni veled?
Még ha tagadjuk is a test és a lélek hylomorf összetételét, egy AI soha nem lesz elég “erős” ahhoz, hogy barátságot ápoljon, mert az AI nem tud szükségleteket vagy célokat kifejleszteni, ahogy Margaret Boden kognitív tudományok professzora rámutat:
Megoszthatjuk majd a mesterséges intelligencia “kollégáinkkal” a kávézás közbeni vicceket, a rivális futballszurkolók közötti ugratásokat, a hírek címlapjain való vitákat, a szarkasztikus vagy zsarnokoskodó főnökkel szembeni kiállás apró győzelmeit? Nem – mert a számítógépeknek nincsenek saját céljaik. …Nincs értelme elképzelni, hogy a jövőbeli mesterséges intelligenciának szükségletei lennének. Nincs szükségük szocialitásra vagy tiszteletre ahhoz, hogy jól működjenek. Egy program vagy működik, vagy nem. …A mesterséges intelligencia rendszerek felhasználóinak és tervezőinek – és egy olyan jövőbeli társadalomnak, amelyben a mesterséges intelligencia elburjánzik – nem szabad elfelejteniük az emberi és a mesterséges intelligencia közötti alapvető különbséget: az egyik törődik, a másik nem.”
Barátkozhatunk-e egy mesterséges intelligenciával?
Talán, de nem fog barátkozni veled.
A mesterséges intelligencia a külső ingerekre a programozása szerint reagál – nincs szellemi “lelke”. A barátság kapcsolati jellegű, az algoritmusok pedig csak számolni tudnak, megérteni nem. A gép nem fog úgy törődni veled, mint te vele, és a legjobb esetben is viszonzatlan barátság lesz – ami oximoron.
Hacsak nem találkozol ezzel a robottal. Akkor abszolút legjobb haverok lehettek.
