Hallgass ide, értem én.
Az emberek azt hiszik, hogy nekik van igazuk, és szeretik rád erőltetni az álláspontjukat. Ez különösen akkor válik számukra élvezetessé, ha kritizálhatják az összes rossz dolgot, ami az életedben történik. A gondolat, hogy meg tudnak győzni téged az ő módszereikről, olyan, mint egy mentális orgazmus (mentális kép 3…2…1…).
Valószínűleg számtalanszor hallottad már, hogy mi az elfogadható és mi nem. Furcsa, nem igaz? Hogy az emberek mennyire szégyentelenül úgy érzik, hogy nekik kell felelősséget vállalniuk abban, hogy diktálják, hogyan működjön minden. Még akkor is, amikor nem vagy jelen, biztos lehetsz benne, hogy a hátad mögött öklendezik az elméleteiket.
A másik ok, amiért az emberek ennyire tolakodóak a véleményükkel, az az, hogy manapság mindenki olyan könnyen megsértődik. Mindenki úgy érzi, hogy mindent magára kell vennie – még akkor is, ha a legcsekélyebb mértékben sem említik. És mivel megsértődnek, azt hiszik, hogy igazuk van abban, amit legközelebb mondani fognak.”
“A Twitteren az emberek néha azt mondják: “Miért nem tartod meg magadnak a véleményed?”. Erre én: “Te követsz engem. Nem neked tweeteltem!” Ez olyan, mintha odamennék egy hirdetőtáblához a város közepén, meglátnék egy gitártanfolyamot hirdető táblát, és azt kiabálnám: “NEM KELL NEKEM KURVA GITÁRTANFOLYAM!” – Ricky Gervais
Úgy tűnik, nem tudunk szabadulni tőle. Úgy tűnik, hogy belegabalyodunk – megfulladunk tőle.
Ma blokkolni fogod ezt az egész átkozott zajt.
És íme, miért:
A megvalósult lelkek nem félelemből, hanem abból a vágyból, hogy távol tartsák magukat a tisztátalanságtól, bár elég erősek ahhoz, hogy elpusztítsák a tisztátalanságot. Nem kell minden véleményre, minden megjegyzésre vagy helyzetre reagálni. Rúgjátok fel a drámát, és menjetek tovább. Válasszátok meg bölcsen a csatáitokat. Nem minden érdemli meg az idődet és a figyelmedet.
Nem minden/mindenki érdemli meg az idődet és a figyelmedet.
