A mindennapi életben gyakran halljuk, hogy valaki azt mondja: “most jutott eszembe egy gondolat” vagy “most jutott eszembe a gondolat”. Például valakinek eszébe juthat egy gondolat egy eseményről, ami a legutóbbi Super Bowl alatt történt. A gondolatok lehetnek ötletszerűek, emlékszerűek, képszerűek vagy dalszerűek. Általában rövid ideig tartó, diszkrét események, ellentétben a folyamatos eseményekkel, mint például a légkondicionálók vagy az eső állandó zúgása. Mindannyian tapasztalunk gondolatokat, és nem okoz gondot azonosítani őket, és beszélni róluk másoknak.
Bármennyire is mindennapos a gondolatokról való beszéd, neurotudományos szempontból továbbra is rejtélyes, hogy mik is a gondolatok. Minden bizonnyal agyműködés okozza őket, de egyelőre nincs szilárd elképzelésünk arról, hogy mi az az agyműködés, ami kiváltja őket. Vajon az érintett neuronok különleges fajtái? Az, ahogyan a neuronpopuláció tüzel? Vajon a tudatos gondolatokhoz az agyi régiók vagy pályák (az agyi régiók egymás közötti kommunikációját lehetővé tevő információs autópályák) meghatározott hálózatainak aktiválására van szükség? A gondolatok az agy érzékelési területeinek aktiválását igénylik (ez egy ellentmondásos elképzelés)? A tudományos megértés jelenlegi szakaszában egyszerűen nem tudjuk.
Úgy tűnik, hogy mielőtt egy tudatos gondolatot tapasztalnánk, a tudattalan agyi folyamatok a háttérben dolgoznak a gondolat létrehozásán. Úgy tűnik, hogy ennek az átláthatatlan folyamatnak a során tudattalan reprezentációk és számítások vesznek részt. A nagy Hermann von Helmholtz ezeket a kulisszák mögötti folyamatokat “tudattalan következtetéseknek” nevezte, Wilhelm Wundt, a kísérleti pszichológia atyja pedig a tudatos gondolkodást magas szintű “appercepciónak” nevezte, mert több tudattalan elemzést és értelmezést tartalmaz, mint a “normális észlelés”, amely szerinte tudattalanul is végbemehet.
Edward Chace Tolman – a pszichológia nagy kísérletezője és teoretikusa – volt az első, aki kimutatta, hogy a gondolatok (pl. egy labirintus elrendezéséről szóló emlékek) befolyásolják a cselekvést. Tolman kimutatta, hogy a patkány labirintusmegoldó viselkedése nem csupán külső jelzéseknek köszönhető, hanem olyan információra van szükség, amely csak a patkány elméjében található, olyan információra, amelyet ő “kognitív térképnek” nevezett.”
A kognitív tudományban és az idegtudományban a gondolatokra használt divatos kifejezés a “mentális reprezentáció”, amely továbbra is trükkös kifejezés, mert egyes gondolatok (pl. a hangulat, a fülzúgás érzékelése) látszólag nem nagyon foglalkoznak a “reprezentációval”. (Arról is vita van, hogy a gondolatok perceptuális vagy nem perceptuális formában vannak-e). Tolman volt az első, aki szisztematikusan kimutatta, hogy a gondolatok szükségesek a nyílt viselkedés magyarázatához.
Tolman után a nagy kognitív pszichológus, Roger Shepard mutatta meg, hogy az emberek valóban képesek manipulálni ezeket a mentális reprezentációkat, mint például a mentális forgatás esetében – amikor valaki mentálisan elforgat egy mentális képet. (Az úttörők, Gallistel, Barsalou és Kosslyn másokkal együtt szintén hozzájárultak annak tudományos megértéséhez, hogy mi is a gondolat.) Shepard kísérleteiben az alanyok mentálisan forgatták a balra látható kocka alakú tárgy fajtáját.
Itt a mentális forgatás bemutatója Pinker How the Mind Works című könyvéből: Képzeljük el a 3-as számot, és forgassuk el 90 fokkal az óramutató járásával ellentétesen. Most helyezze az elforgatott tárgyat egy V betűre. Most már egy szívre kell gondolnia. Sokaknál ez a gondolat még egy másik gondolatot is kiválthat – hogy közeledik a Valentin-nap.
A tudatosságról és az agyról szóló alapvetésért kattintson ide
.