A heroin a diacetilmorfin nevű pszichoaktív drog általános elnevezése. El lehet szívni, szippantani, rektálisan beadni vagy beadni.
A heroint a morfiumból dolgozzák fel, amely a természetben előforduló, ópiummák növényből kivont anyag. Az ópiummákot több mint ötezer éve termesztik a legkülönbözőbb gyógyászati célokra, leginkább fájdalomcsillapítóként, amelyet fájdalomcsillapításra használnak.
Először 1874-ben szintetizálták morfiumból, és a Bayer, a német gyógyszergyár köhögéscsillapítóként és “nem addiktív” morfiumpótlóként forgalmazta, amíg 1924-ben az Egyesült Államokban illegálissá nem tették. A heroin jelenleg az I. jegyzékbe sorolt anyag, ami azt jelenti, hogy a szövetségi kormány megállapította, hogy jelenleg nincs elfogadott orvosi felhasználása, és nagy a visszaélés lehetősége.
A heroint használó emberek a melegség, az ellazulás és a távolságtartás érzését írják le, a szorongás érzésének csökkenésével. Erős nyugtató hatású, és fájdalomcsillapító tulajdonságai miatt a fizikai és érzelmi fájdalmak is csökkenhetnek.
Ezek a hatások gyorsan jelentkeznek, és az adagolástól és az adagolás módjától függően több órán át tarthatnak. Injekciózás vagy dohányzás esetén gyorsan bekerül a véráramba, és azonnali eufórikus élvezetet eredményez.
A fájdalomcsillapítás és a nyugtatás mellett a heroin használata székrekedéshez, hányingerhez és légzésdepresszióhoz is vezethet, ami sekélyes légzést, csökkent vérnyomást és csökkent szívverést okoz. A tartós használat fizikai függőséghez vezethet. Vannak, akik azért használják a heroint, mert ez a fizikai függőség azt jelenti, hogy ha abbahagyják a heroin használatát, súlyos elvonási tüneteket tapasztalnak, amelyek fizikailag megbetegítik őket. Sokan mások azért használják tovább a heroint, mert az a kényelem és a biztonság érzését nyújtja.