Az “utolsó vacsora” kifejezés arra az utolsó étkezésre utal, amelyet Jézus a tanítványaival együtt evett, mielőtt megpróbálták és kereszthalált halt. A Biblia szerint ez az étkezés egyben páska-vacsora is volt. Isten megparancsolta, hogy a zsidó nép minden évben emlékezzen meg a páska-ünnep csodájáról, amikor megkímélte elsőszülöttjeik életét, és megszabadította őket az egyiptomi rabszolgaságból. Közvetlenül a kivonulás előtt Isten figyelmeztette az izraelitákat, hogy áldozzanak fel egy bárányt, és annak vérével fessék be házaik ajtókeretét, hogy “áthaladjon” a házukon, és ezáltal megkímélje őket az elsőszülöttek megölésének csapásától (2Móz 12). A zsidók ezt az eseményt minden évben páska-vacsorával és a kovásztalan kenyerek hétnapos ünnepével ünneplik. Jézus ennek az ünnepnek az ünneplésére vonult be Jeruzsálembe, és így szólt tanítványaihoz: “Nagyon vágytam arra, hogy ezt a húsvétot veletek egyem, mielőtt szenvednék” (Lukács 22:15). A zsidók úgy értelmezték ezt az étkezést, hogy azt jelképezi, mikor és hogyan váltotta meg őket Isten a rabszolgaságból, és hozta el őket a szabadságba, de Jézus alig várta, hogy új értelmet és jelentőséget adjon ennek az étkezésnek.
Az étkezés előtt Jézus megalázta magát, mint megbecsült rabbi (tanító), azzal, hogy a szolga szerepét betöltve megmosta a tanítványok lábát. Utána azt mondta: “Példát adtam nektek, hogy ti is úgy cselekedjetek, ahogy én cselekedtem veletek” (János 13:15). Később hozzátette: “Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is szeressétek egymást” (János 13:34). Jézus ezzel az utolsó étkezéssel valami újat kezdett. Az étkezés közben “vett egy poharat, és miután hálát adott, odaadta nekik, mondván: “Igyatok belőle mindnyájan, mert ez az én szövetségi vérem, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára”” (Máté 26:27-28). Körülbelül 600 évvel korábban Isten új szövetséget ígért a Jeremiás 31:31-34-ben, így amikor Jézus azt mondta, hogy ezt az új szövetséget hozza létre, tanítványai megértették az utalást. Az új szövetségben Isten megígérte: “Megbocsátom vétkeiket, és többé nem emlékezem meg bűnükről” (Jeremiás 31:34). Az új szövetségre és a bűnök bocsánatára való hivatkozásával Jézus azt mutatta, hogy az Ő vére, amely a kereszten fog kiontatni, az, ami a bocsánatot elhozza. Továbbá azt is látjuk, hogy ahogyan a húsvéti bárány vére az ajtókereteken megvédte az izraelitákat az elsőszülöttek halálától, és végül szabadságot hozott Izraelnek, úgy Krisztus vére is megvéd minket az örök haláltól, és szabadságot hoz nekünk az Istennel való kapcsolatunkban. Ezért utal Pál úgy Jézusra, mint “a mi feláldozott húsvéti bárányunkra” (1Korinthus 5:7).
Az egyház ma is az úrvacsora vagy úrvacsoraosztás ünneplésével emlékezik meg erről az utolsó vacsoráról és az új szövetség intézményéről. Jézus azt mondta tanítványainak: “Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” (Lukács 22:19). Pál így magyarázza: “Mert valahányszor eszitek ezt a kenyeret és isszátok a poharat, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön” (1Kor 11,26). Az úrvacsora arra emlékeztet bennünket, hogy Jézus vére az, ami bűneink bocsánatát hozza. Az Ő utolsó vacsorája a húsvét éjszakáján fizikai illusztrációja annak, hogy Isten mikor és hogyan tette lehetővé nemcsak a zsidó nép, hanem minden ember számára a megváltást és a szabadulást.
Mi a páska bárány? Hogyan Jézus a mi húsvéti bárányunk?
Mi a jelentősége Krisztus vérének?
Mi a jelentősége az úrvacsorának?
Mire gondolt Jézus, amikor azt mondta: “menjen el tőlem ez a pohár”?
Jézus üdvözít – Mit jelent ez?
Igazság Jézus Krisztusról