Miből készül valójában a rizspapír?

Meglepetés! Az origamihoz, kalligráfiához, festészethez és más kézműves munkákhoz gyakran használt és a művészeti anyagok boltjaiban “rizspapír” néven árult, áttetsző fehér papír téglalap alakú lapok egyáltalán nem rizsből készülnek, hanem két cserje egyikéből származnak.

Hogyan történt ez?

Olvass tovább!

A rizspapírnövény

Igen, létezik egy rizspapírnövény néven ismert növény. Botanikai neve Tetrapanax papyrifer, és egy magas, nem elágazó cserje vagy kis fa. Egyáltalán nem hasonlít a valódi rizsre (Oryza sativa), amely egy fűféle. Hogyan kapta tehát a nevét?

Az történt, hogy a 19. század végén és a 20. század elején Kínából festmények kezdtek érkezni Európába, amelyeket egy ismeretlen papírra festettek. Ezek gyorsan nagyon népszerűvé váltak lakásdíszként. Mivel semmit sem tudtak a papírról azon kívül, hogy Kínából származik, ahol a rizs a fő gabonaféle, az európaiak feltételezték, hogy rizsből készült, és rizspapírnak kezdték nevezni.

Mire a növény tényleges eredete ismertté vált, már túl késő volt megváltoztatni a közhasználatot, és a papírt a mai napig rizspapírnak nevezik, bár a szakemberek megkülönböztetik a többi rizspapírtól azzal, hogy magpapírnak nevezik, mivel a növény ágaiban található maghéjból készül.

A rizspapírnövény nagyon feltűnő növény, mert hatalmas, tenyérnyi lebenyes levelei 1 és 2 láb közötti átmérőjűek (a “Steroidal Giant” nevű fajta esetében akár 3 láb!). A levelek halványan emlékeztetnek egy közeli rokonára, a schefflerára (Schefflera actinophylla), és valóban mindkettő az Araliaceae vagy araliafélék családjába tartozik, de még inkább hasonlítanak a ricinus communisra (Ricinus communis), amely semmiképpen sem rokon, és egy teljesen más családba, az Euphorbiaceae családba tartozik.

A rizspapírnövényt szobanövényként is lehet termeszteni, ha van elég hely (könnyen elérheti a 20 láb/7 m magasságot és a 6 láb/2 m átmérőt!) és kiváló a légköri páratartalma. Mérete miatt azonban inkább botanikus kertek üvegházaiban találkozhatunk vele, mint magánlakásokban. Legalábbis a hideg éghajlaton lévő üvegházakban találkozhatunk vele. A melegebb éghajlatokon nincs szüksége üvegházra, és a szabadban is látható.

A 9-11. zónában, valamint a 8. zóna melegebb részein teljesen ellenálló, és szabadföldi cserjeként is nevelhető. Ilyen éghajlaton levelei örökzöldek lesznek, és könnyen virágzik, végálló fürtöket hozva bolyhos fehér virágokból. A 8-as zóna hidegebb részein, bár szárai túlélik a telet, leveleit elveszíti, és tavasszal újak jelennek meg. A 6. és 7. zónában visszahaló cserjeként, vagy ha úgy tetszik, óriás évelő növényként viselkedik, amely a hideg miatt elveszíti szárát és leveleit, de gyökereiből minden tavasszal újból kihajt. Ilyen körülmények között azonban nem fog virágozni.

Ha ennek a növénynek a megjelenése és története vonzza Önt, és szeretné kipróbálni a termesztését, akkor előre szólok, hogy ez a növény elég zsivány, hosszú, csavargó rizómákat termel, amelyek gyakran az anyanövénytől távol bukkannak fel. A szárakat és az új leveleket borító vöröses szőrök is jelentős irritációt okoznak, ha belélegezzük vagy akár csak megfogjuk őket. Ezért azok, akik termesztik, általában megvárják a tél végét a metszéssel: addigra a szőrök lekopnak.

A rizspapír növény szinte bármilyen körülmények között fejlődik, de a napot vagy a részleges árnyékot és a jó vízelvezetésű talajt kedveli.

A másik rizspapírnövény

De a történet itt még nincs vége, mert van egy másik cserje vagy kis fa is, amely szintén úgynevezett rizspapírt termel: Broussonetia papyrifera! Leggyakrabban papír eperfának nevezik, és valóban, az eperfafélék (Moraceae) családjába tartozik.

Egy kicsit más a története ennek a rizspapírfajtának. Először a nyugati világba rizs csomagolóanyagként kezdett el érkezni, így a “rizspapír” elnevezés lényegében azt jelenti, hogy “a rizs csomagolására használt papír”. A rostot csak hosszú és fáradságos folyamat után nyerik ki a fa kérgéből. Ennek ellenére ezt a növényt már több mint 2000 éve használják papír és szövet készítésére, vagyis a valódi papír legelső forrásának tekintik. Ma népszerű kézműves papír, és napernyők és lámpaernyők készítésére is használják.

A papír eperfa lombhullató, lombja igen változatos. A levelek lehetnek egészek és szív alakúak, vagy egytől több karéjjal is rendelkezhetnek. Gyakran láthatunk különböző levélformákat ugyanazon az ágon.

Fura levelei ellenére a papír eperfát nem tartják túl vonzónak, ezért nem gyakran használják dísznövényként, bár vannak mészsárga lombozatú (‘Golden Shadow’) és mélyen vágott levelű (‘Laciniata’) fajták, amelyeket érdemes lehet megnézni. A 6. vagy 7. zónától a 11. zónáig ellenálló növény még a rizspapírnövénynél is invazívabb, és több országban betiltották, mint invazív fajt. Az Egyesült Államokban gyomnövénynek számít, és az egész Délkeleten, sőt egészen északra, New York Cityig elszökött a kultúrából. Emellett a hímivarú növények olyan virágport termelnek, amely súlyos allergiát okozhat.

Bármennyire is érdekes a papírmulvafa, mindenképpen “kétszer is meggondolandó” növény, valószínűleg jobban tenné, ha elkerülné az ültetését.

Eredeti rizspapír

Végre tényleg létezik rizsből készült rizspapír: valójában rizskeményítőből és tápiókából. Hogy megkülönböztessük a többi rizspapírtól, gyakran nevezik ehető rizspapírnak vagy rizspapír-fóliának. Vietnami nevén, bánh tráng néven is árulják. Nem kell a kézművesboltba menned, hogy megtaláld: a helyi szupermarketben valószínűleg kapható, mivel széles körben használják a tavaszi és nyári tekercsek készítéséhez.

Ha azonban tényleg igazi rizspapírt szeretnél kóstolni, ajánlom, hogy figyelmesen olvasd el a rizspapírtekercs címkéjét, mert egyre gyakrabban készül már nem rizsből, hanem… burgonyából!

Sok zűrzavar egy név körül… de legalább most már tudod, mi áll a zűrzavar mögött!