Mikrotektitek

Nagy előrelépések gyors áttekintése

Mikrotektitek

A tektitek és a mikrotektiteknek nevezett legkisebb változatok a földkéreg anyagának üveges gömböcskéi, amelyek természetes, hipersebességű becsapódásokból származó, megolvadt és kiolvadt törmelékként keletkeztek. Ezeket a kicsi és ritka gömböket azért tanulmányozzák, hogy jobban megértsék a nagy becsapódások kémiai hatásait és fizikáját a Földön. A tektitek és mikrotektitekből pedig mindössze négy nagyobb szórt mezőt azonosítottak világszerte. Most a legnagyobb szórt mező még nagyobb lett, mivel a kutatók az Antarktiszról származó mikrotektitek egy új, kisebb gyűjteményét tanulmányozták (lásd a nagyított képet). Az Antarktiszon, Larkman Nunatak közelében (LKN kék ponttal jelölve a mellékelt térképen) egy gleccsermorénából gyűjtött tizenhárom mikrotektitet elemezték, és megállapították, hogy az ausztrál-ázsiai szórt mezővel állnak kapcsolatban. Ez a felfedezés nemcsak a szórt mező méretét bővíti ki a feltételezett délkelet-ázsiai forráskrátertől 12 000 kilométerre, hanem hatással van a becsapódások dinamikájára, a mirkotektitek kialakulására és eloszlására, valamint a kelet-antarktiszi jégtakaró gleccsertörténetére is.

Matthias Van Ginneken (Imperial College London és The Natural History Museum, London, jelenleg a Vrije Universiteit Brussel és a Université Libre de Bruxelles munkatársa), Matthew Genge (Imperial College London) és Ralph Harvey (Case Western Reserve University) az átlátszó üveggömbök (107-288 µm átmérőjűek) főelem- és nyomelem-összetételéről számol be, és összehasonlítja azokat a korábban elemzett mikrotektitekkel.
A lenti grafikon a csapat eredményeinek egyik példáját mutatja, a titán-oxidot az LKN mikrotektitekre mért alumínium-oxiddal szemben ábrázolva (fekete gyémánt adatpontok). Az LKN mikrotektitek az ausztrál-ázsiai mikrotektitek trendje mentén rajzolódnak ki, bár TiO2-ben és Al2O3-ban gazdagabbak, mint a legtöbb ausztrál-ázsiai minta (színes körök és négyzetek).

A Larkman Nunatak (LKN) közelében lévő gleccser-morénából gyűjtött mikrotektitek a korábban az ausztrál-ázsiai szórt mezőből származó mikrotektitek esetében meghatározott trendvonal mentén helyezkednek el. Összehasonlításképpen két másik mikrotektit-szórványmezőből származó adatokat mutatunk be: Észak-Amerika (x) és Elefántcsontpart (+).

Van Ginneken és szerzőtársai elemadatai azt mutatják, hogy az LKN mikrotektitek a (fenti) trendvonalat a tűzállóbb összetételűek felé hosszabbítják. Emellett adataik arra utalnak, hogy az LKN mikrotektitek az ausztrál-ázsiai szórt mező új típusú, erősen elpárolgott végtagjai.
Ezeknek a mikrotektiteknek a felfedezése, és más, korábban a Transzantarktiszi-hegység mentén található lelőhelyekről visszanyerteké, alátámasztja azt az elképzelést, hogy az elmúlt ~1 millió évben stabil kelet-antarktiszi jégtakaró létezett. Ez az elképzelés összhangban van a Transzantarktiszi-hegység mentén a csupasz jégrétegek felszínéről évtizedek óta sikeresen előkerült több tízezer meteoritéval.

(pdf változat)
See Reference:
– Van Ginneken, M., Genge, M. J., and Harvey, R. P. (2018) A New Type of Highly-vaporized Microtektite from the Transantarctic Mountains, Geochimica et Cosmochimica Acta, v. 228, p. 81-94, doi: 10.1016/j.icarus.2017.08.019.
Lásd még:
– ANSMET, The Antarctic Search for Meteorites.
– ANSMET 2017-2018 Field Season in the Icefields Surrounding Grosvenor Mountains and Headwaters of Amundsen Glacier, Antarctica, PSRD CosmoSparks Report.
– Folco, L., D’Orazio, M., Gemelli, M., and Rochette, P. (2016) Stretching Out the Australasian Microtektite Strewn Field in Victoria Land Transantarctic Mountains, Polar Science, v. 10(2), p. 147-159, doi: 10.1016/j.polar.2016.02.004.
– Jourdan, F., Nomade, S., Wingate, M. T. D., Eroglu, E., and Deino, A. (2019) Ultraprecise Age and Formation Temperature of the Australasian Tektites Constrained by 40Ar/39Ar Analyses, Meteoritics & Planetary Science, doi: 10.1111/maps.13305.

A PSRD számára írta Linda M. V. Martel, Hawaii Geofizikai és Planetológiai Intézet.

.