Mi köti össze ezt a két friss hírt? Jeffrey Spector, egy 54 éves, gerincdaganattal küzdő üzletember a zürichi Dignitasba utazik, hogy családja támogatásával öngyilkosságot kövessen el; az egészségügyi ombudsman pedig közzéteszi “Méltóság nélküli haldoklás” című jelentését, amely bírálja az NHS által nyújtott élet végi ellátást.
A jogi reformért kampányolók azzal érvelnek, hogy Spector halálválasztása a méltóság keresését mutatja az élet végén és az irányítás megtartásának vágyát: egy szóval az “autonómiát”. De az ombudsman jelentése – és a médiában folyamatosan megjelenő esetek közelebbi olvasása – azt sugallja, hogy nem autonómiáról van szó. Ez főként félelem.
Néhány éve kitartó és kifinomult kampány folyik annak érdekében, hogy rávegyenek bennünket az öngyilkossághoz nyújtott segítséghez való törvényes jog bevezetésére.
A jogi kampány a bíróságok és a parlament között ingadozik. A bíróságokon a kétségbeesetten beteg emberek, akik erősen igénylik az empátiánkat – és nagyon pontosan beszámolnak a helyzetükről és a kívánságaikról – kapnak támogatást, hogy emberi jogi ügyeket indítsanak. A parlamentben egy sor törvényjavaslatot nyújtottak be, amelyek közül Lord Falconer Lordok Háza törvényjavaslata (amelynek újbóli benyújtását ígérte) volt a legutóbbi.
A médiában a pereskedők lemondanak az anonimitásról, hogy a közvélemény előtt érveljenek az ügyükkel – és más ügyeket és történeteket mutatnak be (például a Dignitashoz tett utazások), amelyek a kampányolók beszámolóját mutatják be.
Az élet végi gondozás
Mindez egy sajátos demográfiai és gazdasági háttér előtt zajlik. Mint mindenki tudja, elöregedő népességgel rendelkezünk. Ez több betegséget jelent, és elkerülhetetlenül több ember hal meg. A gazdaság állapota azonban megnehezíti az NHS finanszírozásának növelését (még akkor is, ha azt nem csökkentik), és ez az élet végi gondozás pénzügyi korlátozásához vezet.
A szükségletek nagy részét a magánhospice-ellátás, a közösségi ápolási támogatás jótékonysági finanszírozása, valamint a család és a barátok fedezik. Ezek kiváló munkát tudnak végezni: Soha nem fogom elfelejteni, mit tettek édesanyámért és nővéremért 2006 szörnyű nyarán, amikor mindketten petefészekrákban haltak meg.
Az ombudsman jelentése azonban szívszorító példákat hoz arra, hogyan megy ez rosszul, és hat problémára követel megoldást: a haldokló felismerésének elmulasztása, a gyenge fájdalomcsillapítás, a rossz kommunikáció, a nem megfelelő, munkaidőn kívüli szolgáltatások, a rossz gondozási tervezés, valamint a diagnózis és a beutalás késedelme.
Ezek közül a problémák közül egyik sem igényel törvénymódosítást vagy az emberi jogok újraértelmezését. Mindenki egyetért abban, hogy jogunk van a megfelelő élet végi ellátáshoz.
Méltóság és kontroll
A vita alapvető feltételei a kampányolók által megfogalmazottak szerint az, hogy az emberek dönthessenek arról, hogyan éljenek, és ennek megfelelően arról is, hogyan haljanak meg. A méltóságot a halállal összefüggésben nemcsak a fájdalommentes halállal, hanem a halál választott időpontjával is azonosítják.
A méltatlan halál az autonómiát nélkülöző halál. Kétségtelenül igaz, hogy sok ember számára nagyon fontos az az érzés, hogy ura az életének. Egyeseknek többet számít, mint másoknak, de ez emberi jogaink legitim része. Ezt védi az Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. cikke.
Az ombudsmani jelentés vizsgálata azonban kevés bizonyítékot mutat arra, hogy mennyire fontos a halál időpontjának megválasztása. Azt mutatja, hogy az embereknek fontos, hogy tudják, hogy meg fognak halni, hogy felkészülhessenek a halálra (főként a búcsúzkodással), hogy megválaszthassák, hol és kivel akarnak meghalni. Természetesen a jelentés a fájdalommentes halál iránti aggodalomról is tanúskodik.
Az, ami minket a jelentésben szereplő esettanulmányokban megbotránkoztat, az a leírt halálesetek váratlansága, nyomorúsága és magányossága. Ez az, amitől félünk.
Jeffrey Spector esetének vizsgálata tanulságos. Ő azért döntött a “korai” halál mellett, mert félt a betegsége által fenyegető bénulástól. Erre a félelemre az volt a válasza, hogy átvette az irányítást.
A fő kampányszervezet a Méltósággal a haldoklásban nevet választotta. Az ombudsman jelentése a “Méltóság nélküli haldoklás” címet viseli. De van egy kis eltérés.
Egyszerűen fogalmazva, ha a jelentésben bemutatott félelmeket el lehetne oszlatni, akkor nem lenne szükségünk arra a reformra, amelyért az érdekképviselet kampányol.