2017. május 19-én 14:38-kor a telefonom megszólalt, és magas hangot adott ki. Ahogy kollégám, Roberto Baldwin telefonja is, aki velem együtt állt az irodánkhoz közeli Starbucksban. Valójában a Starbucks összes telefonja egyszerre zümmögött, szinkronizált riasztások kakofóniáját indítva el. Épp most adtak ki Amber Alertet egy eltűnt 1 éves gyermek miatt, akit utoljára egy 2000-es, barnásbarna Toyota Corollában láttak. Abban a Starbucksban mindenki, és valószínűleg az egész San Francisco Bay Area, ugyanazt az üzenetet látta egyszerre.
Körülbelül öt évvel ezelőttig ez nem lett volna lehetséges. Ugyanis a Szövetségi Vészhelyzet-kezelő Ügynökség (FEMA) csak 2012 decemberében kezdte el bevezetni a Vezeték nélküli vészjelző programot, amely a fent említett magas hangért felelős.
A Vezeték nélküli vészjelző programot (más néven a Kereskedelmi Mobil Riasztási Rendszert) nem csak a borostyánriasztásra használják, hanem arra is, hogy figyelmeztessék a lakosságot természeti katasztrófákra és közvetlen fenyegetésekre. A riasztásokat az Országos Meteorológiai Szolgálat, az Egyesült Államok elnöki hivatala és a vészhelyzeti műveleti központok adhatják ki. Gondoljon rá úgy, mint a vészhelyzeti műsorszóró rendszerre, de ahelyett, hogy a rádióban és a televízióban jelenne meg, a telefonján jelenik meg.
Mégis, amikor a legtöbb embernek ezek a vészhelyzeti értesítések jutnak eszébe, a borostyánriasztásokra gondol, egyszerűen azért, mert azok gyakrabban fordulnak elő. Az amerikai igazságügyi minisztérium 1996-ban indította el az Amber Alert programot a texasi Arlingtonban elrabolt és meggyilkolt 9 éves Amber Hagerman tiszteletére. Az “Amber” szó az America’s Missing (Amerika eltűntjei) szót is jelenti: Broadcast Emergency Response Plan” (Vészhelyzeti reagálási terv). Az National Center for Missing and Exploited Children (Országos Központ az Eltűnt és Kihasznált Gyermekekért) szerint az Amber Alert program “egy önkéntes partnerség a bűnüldöző szervek, a műsorszolgáltatók és a közlekedési ügynökségek között, hogy a legsúlyosabb gyermekrablási ügyekben sürgős közleményt aktiváljanak.”
Előtte, ha valaki Amber Alertet akart kapni a telefonjára, akkor az National Center for Missing and Exploited Children (Országos Központ az Eltűnt és Kihasznált Gyermekekért) segítségével kellett jelentkeznie. A programot egyszerűen Wireless Amber Alert programnak hívták, és nemcsak online kellett regisztrálnia, hanem azt is meg kellett adnia, hogy mely helyekről szeretne riasztásokat kapni. Ezt csak körülbelül 700 000 ember tette meg, így a program hatósugara korlátozott volt. Most már mindenki, akinek mobiltelefonja van, alapértelmezés szerint megkapja a riasztásokat.
Míg a korábbi Wireless Amber Alert program SMS-alapú volt, a jelenlegi vészjelző program a Cell Broadcast nevű technológiát használja, amely a kijelölt mobiltornyok hatósugarában lévő összes telefonra eljuttatja az üzeneteket. Nem küldi el az üzenetet az egyes címzetteknek, így nem kell ismernie az Ön telefonszámát, és nem kell tudnia, hogy ki Ön. Így a riasztást nem befolyásolják a hang- és SMS-szövegcsatornák sem, amelyek jellemzően zsúfoltabbak. A vezeték nélküli vészhelyzeti riasztások mindig ingyenesek.
Minden riasztás legfeljebb 90 karaktert tartalmaz, és úgy tervezték, hogy elég hangos és szokatlan legyen ahhoz, hogy megragadja a figyelmét. A riasztás jellemzően csak egy bizonyos földrajzi területre megy ki, ahol a legnagyobb hasznát venné. Tehát ha egy gyermeket utoljára San Franciscóban láttak, a borostyánriasztást mindenkihez elküldik San Franciscóban, vagy legalábbis Kaliforniában. Néha a riasztást egyszerre több államra is kiterjesztik, mint például a San Diegóból eltűnt 16 éves Hannah Anderson esetében 2013-ban; a hatóságok Kalifornián, Nevadán, Oregonon, Washington államon és Idahón keresztül követték elrablóját, és minden államban Amber Alertet küldtek ki.
Érdemes megjegyezni, hogy nem minden eltűnt gyermek bejelentése eredményez Amber Alertet. Nemcsak a “súlyos gyermekrablási eseteknek” van fenntartva, hanem csak akkor adják ki, ha a hatóságok elegendő információval rendelkeznek a riasztáshoz, például a gyermek, az elrabló személyleírásával vagy legalább a jármű típusával, amelyben utoljára látták. A borostyánriasztás célja, hogy “azonnal mozgósítsa az egész közösséget, hogy segítsen a gyermek felkutatásában és biztonságos visszaszerzésében.”
A jelek szerint működik. Hannah-t például Idahóban találták meg a televízióban sugárzott Amber Alert figyelmeztetésnek köszönhetően. Az Eltűnt és Kihasznált Gyermekek Nemzeti Központja szerint 857 gyermeket sikerült megtalálni az Amber Alert programnak köszönhetően. Azonban csak 38-at a vezeték nélküli vészjelzésnek köszönhetően, ami az összes megtalálás kevesebb mint 5 százaléka (a többit a televízióban vagy a rádióban sugárzott Amber Alertnek köszönhetően találták meg).
Mégis ez 38 olyan gyerek, akit egyébként nem találtak volna meg. Ezek közül az egyik gyermek egy 8 hónapos kisfiú Minnesotában, akit azért találtak meg, mert egy szomszéd látta a telefonján a riasztást, és felismerte a leírásnak megfelelő Kia-t. Egy másik egy 7 hónapos kisfiú New Yorkban, akit azután találtak meg, hogy a riasztás nyomán a rendőrség forródrótjára küldtek egy tippet.
Az értesítéseket letilthatja, ha szeretné. Androidon a beállítások a Cell Broadcast alatt lesznek, míg iOS-en a Government Alerts kapcsolót az Értesítések alatt találja. De mivel ezek a riasztások életeket menthetnek, javasoljuk, hogy hagyja bekapcsolva.
Ó, és a múlt pénteken kapott Amber Alertről? A gyermek neve Makai Bangoura, és biztonságban találták meg Culver Cityben, 400 mérföldre San Franciscótól. Alex Bastian a San Franciscó-i kerületi ügyészségtől az ABC 7 News-nak elmondta, hogy “a borostyánriasztás döntő szerepet játszott” a kisfiú felépülésében.
