Nekem is ugyanez a problémám, írok és írok, a FB jegyzeteim tele vannak karakterekkel. A neandervölgyieket azért “vertük meg”, mert szélesebb körben értettünk a szimbolizmushoz, és nem tetszett túlságosan a külsejük (szimbolizmus, haha), ezért alig párosodtunk velük. Hogy a történelem ismétli önmagát, az nyilvánvaló, de először fel kell ismerni és korrelálni, aztán értékelni, majd differenciálni (dióhéjban). Feltételezheted : “Hé, a fentiek pontosan leírják a jelenlegi rasszizmust”. A másik faj a neandervölgyi, a vallás a szimbolizmus, a pénz pedig a vagyon (barlang, víz, …). De ez túl rövid lenne a vágás, ahogy már sejtetted. Tegnap megint gépelési üzemmódban voltam, és a következőket írtam (rögtön megérted, mennyire béna vagyok íróként)
Hogy egy kicsit segítsek, a CÉLról szólt
“”””””
A “minden dolognak célja van” viccesen az, hogy ami előtte történik, az egy szükséglet. Pl. egy szék azért, hogy ülni tudjon -hogy tökéletesen biszimmetrikusan van megtervezve, kivéve a cél szükségességéből, az valami más – de, a ‘Művészet’ akkor megint a ‘közvetett cél’, a ‘cél egyesülés’ sorrendjében készül, ha úgy tetszik. A fáról lehulló levelet úgy tekintik, hogy ‘természetes’ utat követ, ahogyan én a levegőből szedem ki és teszem a zsebembe, az egy ‘művi’ út. Ha ezt azért tettem volna, hogy itt leírjam, akkor ez egy ‘fogalmi példává’ válik. Majd folytatjuk:1. Egyszer már átéltem az élményt, és most gondolkodom rajta, hogy megtehessem a kijelentésemet (cél a véletlenszerű eseményemlékezet által).2. A véletlenszerű eseményemlékezet által. Leegyszerűsítek bármilyen elképzelést arról, ami a természetben történik (ebben az esetben igaz: itt az ablak előtt látok egy fát, miközben írok), hogy az előbbire példát adjak (cél a szituációs spontaneitás által). 3. Az előbbire példát adok.Elmélkedtem rajta, miközben az esemény megtörtént, és most kidolgozom elmélkedésemet (félig igaz, mert másra akartam utalni, de elolvastam a fenti szöveget, és kiválasztottam egy szót: “cél”, elolvastam a rövid szálat körülötte, és most a spontán reflexióval összekapcsolódó, kondicionált fogalmi gondolkodási rendszeremből válogatok) 4. … x,… (vagyis elveszítem a figyelmedet és a vezetésemet).
Cél! … 1989-ben merült fel bennem, nagyon viccesen, mindenki szereti a Cure-t vagy a Simple Minds-t vagy a U2-t, … és így tovább, és én már 1985 óta a “Beatle-mánia” pszeudoélményében voltam. 1989-ben találkoztam egy olyan mondással, hogy : “Akik a legjobban emlékeznek a hatvanas évekre, azok nem élték meg a hatvanas éveket”. Akkoriban érzelmi kétségeim voltak Paul “halálával” kapcsolatban (mondjuk úgy, hogy egy kicsit “ketchupoznom” kellett, kb. 20 év – csak ’72 óta a tojásomból). Tehát az újra átélt hatvanas évek hazugság volt?! Egy másik fickó azt mondta: “Az élet utánozza a művészetet”, és mindannyian ismerjük Andy Warhol “15 perc hírnevét”. Ezeket kombináltam, és valami nagyon furcsa dolog kezdett történni velem (és talán veled is). A “cél” megfordult, és hirtelen már nem voltam benne biztos, hogy “a művészet utánozza az életet vagy az élet utánozza a művészetet”! Ezen kellett várnom, egészen 1996-ig. Nagyapám egy vallásos lengyel férfi volt, akit Belgiumban mosott partra a víz. 81 éves volt, és halálos beteg. Életének utolsó 3 hónapjában minden vasárnap beszélgettünk. Ő hitt a “sorsban”, én pedig a “választás” híve voltam. Ő katolikusból kereszténnyé vált, én pedig keresztényből agnosztikus ateistává. Ő meghalt. Elmélkedtem és arra a következtetésre jutottam, hogy a fiatalság a választás illúziója, az öregség pedig a sors illúziója. Mivel valahol a kettő között voltam, ez néhány hónapig rendben volt számomra. De még mindig szerettem(k) a hatvanas éveket, tudván, hogy megtörténtük után idealizálták őket (hogy ez hogyan működik a tömegek tudatában, azt itt nem részletezem).
A művészet az életet utánozza, vagy az élet utánozza a művészetet a céljában?
“Mindkettő” a megfontolt válasz. Miért ? Mert a levél lehull a fáról. Tett és szándék, a szándék megelőzi a cselekvést, a frekvencia diktálja a szándék időzítését, (a lassabb, kémiailag indukált)érzelem összekapcsolja az élményt a reflexív reflexióval, amikor a tettet a gyorsabb, elektromosan indukált elmével kortársnak tekintjük) és … a szándék spontaneitása következik be! Ez csak töredéke a “kreativitás” leírásának, de oké, jó kezdet. Tehát a cél a természettel való kölcsönhatás (az alacsonyabb rendű főemlősök evolúciós stádiumának ősi szakaszában – mindenképpen), amely ok és okozaton keresztül, egy végeredményben teljesül. Természetesen, mint azt mindannyian tudják, minél magasabb ez a cél a Maslow-háromszögben, annál mélyebbé válik a cselekedet. Ezért van az, hogy a hierarchia – egy koncepció, amely egy horizontot, egy gravitációs mezőt, egy “sík” felületet, a “fel” és “le” meghatározását, a háromdimenziós relativitásbecslést és egy kötött megtestesülést (a testet) tartalmazó környezetben született lényekből nőtt ki, amely a “saját én”-t a “másikkal” szemben ostentíven meghatározza – legalább annyira mentális folyamat, mint amennyire fizikai. Ez az egyik oka annak, hogy a legfelsőbb hím csimpánz a legmagasabb fán ül, … . Oké.
Képzeljük el (haha), hogy kinőttünk az egykori stadionból. Ugrok egy kicsit előre az időben, megvilágosodás Robespierre-rel és Jean-Jacques Rousseau-val, és… voilá: Napóleon tudni akarja, milyen messzire lőnek az ágyúi, és bevezeti a metrikus rendszert. Tehát onnantól kezdve, hogy egy tömeg (európaiak) számára ismert fogalomként kezdődik. Ez olyan, mint egy dominóhatás, végtelen exponenssel ). CSAK 70 évvel később!!! Van egy “okostojás” (Neki még ez a kifejezés is tetszene), aki azt mondja, hogy “újra feltalálok egy asztrológiai metrikus rendszert” és azt mondta, hogy “minden relatív ahhoz a rendszerhez”. Ő a fényt használta szabályként. Az ő ötlete egy négyzetet tett bármely adott, korábban leírt (ismeretlen) végtelen exponens mögé!!! ‘Micsoda pokolfajzat volt ez a fickó!!!’, sajnálom Dr. Einstein, elfelejtettem, hogy milyen szerény volt ). A. Einstein annyira békés volt, hogy sok évvel később Svájcban meg kellett neki mondani, hogy milyen szörnyű “hibát” követett el. Németország protonokat lőtt, de csak neutronokat kellett volna lőnie – a részletekért nézze meg a wiki!!! USA, adta a pénzt, és tudta kiválasztani és megmenteni sok zsidó, miután egy 5 éves háború, és tette az első A-bomba, hogy elpusztítsa az utolsó kemény ellenállás Hirosimában és Nagaszakiban. Hogy ezt pótolják, még egy cseresznyét tettek a tetejére, hogy a hideg világrend gazdasági ellensúlyozásáról gondoskodjanak, és megszervezték a Marshall-tervet Európa megmentésére. Igazi hősök az USA, mindig is azok voltak, és a kormányuk biztosan mindig is ezt fogja hinni. Amúgy a Közös Vagyon soha nem halt meg, és MÉG mindig nem akarta átvenni a békák metrikus rendszerét;), a zsidók visszakapták a fél országukat, az arabok pedig hideg és forró olajjal égetett háborút kezdtek. Tudod, a történelem dióhéjban. Az amerikaiak azt mondták a katonáiknak, hogy fegyverrel nullázzák le a kommunista gondolatot, és túl sok agyat lőttek szét, de a gondolat soha nem “hagyta el” az elméket. Az USA átvette a kapitalizmust, Európa is, de megetette a szocializmus vörös mártásával, a Kelet pedig elszigetelte magát a kommunizmussal. Jött a TV és megszületett az egyirányú multi-info, jött a számítógép és a globális falu fél világváros lett. A másik fele még mindig nem engedhetett meg magának számítógépet, rosszabb esetben egyáltalán nem is táplálkozott, nemhogy infóval. OK, mindenki ismeri a történelmét, hiszen nem tanítottak minket az iskolában.
Szóval, hogyan történik a kölcsönhatás a Művészet és az Élet utánzása között ? Nos, nem tudom, hogy milyen gyorsan, mert az elsődleges leírt komponens (Napóleon és az ágyúi), és a második (E=mc négyzet) már fotonokban rögzített. De mint primát…. hmmm… nehéz kérdés…
Megpróbáljuk. Az intelligencia csupán ugyanolyan fontos, mint a kreativitás. Egy csimpánz iszik vizet, mi meg H2O-t iszunk (és az elemeknek értelmet adtunk). Közben épül egy újabb vízerőmű.
Szóval, Leonardo küldetése a vallás vs. tudomány… 0-1 (a tudomány javára). De Leonardo azt mondaná : “Ez csalás, a tudomány később jött!” “Igen!” – kiáltja a pápa. Várjunk csak, 1 szabvány a mérésen keresztül és 1 a mérés megfigyelésének elképzelésén keresztül, mielőtt a mérés megtörtént volna (A.E.)
Wikipedia Free:”
675 Rømer és Huygens, a Jupiter holdjai 220,000
1729 James Bradley, a fény aberrációja 301,000
1849 Hippolyte Fizeau, fogazott kerék 315,000
1862 Léon Foucault, forgó tükör 298,000±500
1907 Rosa és Dorsey, EM állandók 299,710±30
1926 Albert Michelson, forgó tükör 299,796±4
1950 Essen és Gordon-Smith, üregrezonátor 299,792.5±3,0
1958 K.D. Froome, rádióinterferometria 299,792,50±0,10
1972 Evenson et al, lézerinterferometria 299,792.4562±0.0011
1983 17. CGPM, a méter meghatározása 299,792.458 (pontos)[102
“
Egyezer-kilencszáznyolcvan fa “nap”-ciklus visszaszámlálása óta ;-((
Mi nem csak főemlősök vagyunk, hanem elég lassúak is!
“””””””
Ez tegnap volt, (egy hónapnak tűnik).
Amint újraolvasom, az író (ironikusan én magam voltam, csak tegnap) egójának folyamatos elfojtását vagy megmutatását olvasom. Tehát egy karakter (kondicionált korreláció) a többi karakterhez való viszonyában (a közösen prekonceptált vetületeket leíró szavak, egy első tömb kiváltó mentális korreláció egy alacsonyabb érzelmi korrelációval kombinálva) és a közte lévő hézagok (a témát kidolgozó és segítő igékkel, prepozíciókkal stb.) – mondat – között aktívan kiváltja a második korrelációs tömböt, amely érzelmi jellegű.
Az érdeklődés hiánya a témában meghatározott, de ugyanannyi kötődést provokál a frusztrációban és/vagy a keresett dolog megtalálásának szükségességében.
Képzeld el, hogy a világhálón böngészel valami konkrét dolog után, egyre több és több szót írsz be, amíg semmi sem felel meg (ismered az érzést és a mechanizmust, ezt nem kell elmagyaráznom neked).
Az olvasás egy betanított “sorozatos” mechanizmus a korábban kondicionált korreláción keresztül.
Az angol egy elfogult nyelv
A kínai egy elfogult karakter
Az angol fogalom rögzítése evolúciós fogalmi korreláción keresztül a maga hagyományában, olyan szabályokkal, amelyek nyújthatók.
pl. adverbial, adverbial (‘ugyanazzal a funkcióval rendelkezik, mint egy adverb), adverbially (úgy használják, mintha ugyanazzal a funkcióval rendelkezne, mint egy adverb)
Az eredeti megnevezést akarod megtartani, és az általad érzett ‘la nuance’-hoz igazítani. Lehet, hogy csak ‘adverbialisztikusan bővített’ jelentésűre mész : “addig nyújtózkodott, amíg úgy lehetett volna használni, mintha ugyanazzal a funkcióval rendelkezne, mint egy határozószó”
Valószínűleg egyikünk sem érezte sürgős szükségét annak, hogy ezt tegye, vagy igen ?!
A mandarin (kínai) csak néhány részletet adnak hozzá a karakterükhöz, amíg szükségük nem lesz a 6. karakterre Ezer és….
Szóval látod, az írás nehéz lehet, és talán kaphatok egy kis segítséget a barátaimtól (?).
Greets
Johan