A Procreate-tel párosított iPad Pro egy határozott “igen” volt erre a kérdésre. Nemcsak az egész projektet tudtam befejezni az iPaden gyönyörű nyomtatási felbontásban, de úgy gondolom, hogy a rugalmasság és az időmegtakarítás tette lehetővé az egész projektet. Az iPaden való rajzolásnak és festésnek számos előnye van, de az egyik, amit gyakran figyelmen kívül hagynak, a fel- és leszerelési idő. A papír, a táblák, a tollak, a tinta, az ecsetek, a víz, a festékek stb. elővétele nem triviális. Az, hogy azonnal munkához láthattam, és ott folytathattam, ahol abbahagytam, amikor volt néhány szabad percem, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy produktív legyek ebben a mellékprojektben.
Hogyan nagyok legyenek a képek?
A képfelbontás is nagy kérdés volt. Bár örültem annak, hogy a nagy felbontásban való rajzolás nagy rugalmasságot tett lehetővé, amikor eljött az illusztrációk felhasználásának ideje a papírkötésben vagy a késői elrendezési módosítások elvégzésének ideje, lehet, hogy túl messzire mentem. Először is, a Procreate-tel kezdtem bizonyos korlátokba ütközni. A nagy felbontás korlátozta a rétegek számát, ami néha arra kényszerített, hogy olyan elemeket kombináljak, amelyeket normális esetben nem használnék. Azt is tapasztaltam, hogy az ecseteket néha nem tudtam akkorára méretezni, amekkorára szerettem volna. Feltételezem, hogy mindkettő javulni fog, ahogy az iPad Pro hardver és a Procreate alkalmazás idővel frissül. Mielőtt elkezdenék rajzolni a sorozat második könyvéhez, szándékomban áll duplán ellenőrizni a végeredményt, és közelebb rajzolni a végső felbontáshoz, kevésbé nagyvonalú hibalehetőséget hagyva, de önmagukban javítva a rajzokat.
Emocionális hatás
Végezetül, mivel ez volt az első könyv a sorozatban, a nulláról kezdtük. Minden teljesen új volt, így ki kellett találnunk a szövegformátumot, az elrendezést digitálisan és nyomtatásban, a stílust, a karaktertervezést és a technikákat; ki kellett találnunk, hogy mely jeleneteket és mennyit illusztráljunk. A második könyvnél ennek nagy része már el lesz döntve, és arra is számítok, hogy a végleges szöveg is meglesz, mielőtt elkezdenék rajzolni. A történet szereplőinek és cselekményének puszta ábrázolásán túl az illusztrációknak megvan az erejük arra, hogy várakozást keltsenek, kijátsszák a szöveget, érzelmeket idézzenek fel, és akár olyan dolgokat is átadjanak, amelyeket csak az olvasó képzeletében ígérnek.
Elképzelhető például, hogy néhány képet egy fejezet elején szeretnénk megjeleníteni, hogy utaljunk arra, mi fog következni. Vagy egy illusztráció egy fejezet végén kiemelheti, hogy hőseink milyen szörnyű helyzetben vannak, és várakozást kelthet a következő fejezetre. Egy érzelmileg ütős kép, amely a megfelelő időben érkezik, meglepheti és megörvendeztetheti az olvasót, amikor lapozgat. Ez a következő szint, amit a második könyvben szeretnék elérni.