Elkaptad már magad azon, hogy a távolba bámulsz?
És később rájöttél, hogy azért, mert az elméd túlterhelt?
És szorongva forgattál minden apró dolgot, amit a rohanó életedben meg kellett tenned?
Én igen.
Én ezt “A szorongó tekintet”
Néha egy kép többet segít, mint a szavak. Erről beszélek:
Ismerősnek tűnik?
A szorongó tekintet bármikor, bármilyen helyen előfordulhat.
Megtörténhet, amikor egy megbeszélésen vagy, amikor a kanapén ülve tévézel. Még akkor is megtörténhet, amikor a barátaiddal lógsz.
A szorongás nem akkor bukkan fel, amikor éppen kényelmes.
A saját feltételei szerint bukkan fel az életedben – nem a tied szerint.
A szorongás az a barát, aki nem hagy neked elég teret.
Még rosszabb, a szorongás az a barát, aki kérés nélkül beköltözik a házadba – és három nap helyett három évig marad.
Nálam a szorongó tekintet akkor történik, amikor túlterhelt vagyok. Lehet, hogy én nem veszem észre, hogy túlterhelt vagyok, de az agyam igen.
Az agyam tudja, hogy túl sok minden úszik bennem.
Ezért egy időre kikapcsol, és rávesz A szorongó tekintetre.
Valami produktív dolgot kellene csinálnom, de az agyam ki akar kapcsolódni.
Jelen kellene lennem egy beszélgetésben, de az agyam úgy dönt, hogy időutazást tesz a jövőbe.
Néha azon kapom magam, hogy piszkálom vagy vakargatom a bőrömet, miközben a Szorongó tekintetet csinálom.
Néha azon kapom magam, hogy félig nyitott szájjal, mintha nyálcsorgatva néznék egy ínyenc ételre, amit éppen felszolgálnának.
De ez csak a Szorongó Bámulás.
Miért veszel el a Szorongó Bámulásban?
Lehet, hogy azért veszel el a Szorongó Bámulásban, mert hozzám hasonlóan túl sok minden történik veled, és az agyad nem tud mindent kezelni.
Vagy lehet, hogy azért tévedsz el, mert nincs jó módszered arra, hogy számon tartsd mindazt, amit meg kell tenned.
Ha nincs rendszered arra, hogy elrakd a kötelezettségeidet, az agyad megpróbálja mindet az aggodalom ragacsos foltjaként rendszerezni.
Az is lehet, hogy azért tévedsz el, mert a Szorongó tekintet ismétlődő viselkedéssé vált. Elég gyakran megtörténik ahhoz, hogy végül automatikussá váljon.
Bármi is legyen az ok, az nyilvánvaló, hogy nem kényelmes a semmibe bámulni, amikor valami mást kellene csinálnod.
Szóval, mit tehetsz ellene?
Mit tegyél, ha elveszel a Szorongó Bámulásban
Itt van, amit én teszek.
Ez lehet, hogy nálad nem működik, de nálam csökkentette a Szorongó Bámulásban töltött időt.
Először is, találj módot az önismereted fejlesztésére.
Előtte ki kell tudnod, hogy egyáltalán csinálod a Szorongó Bámulást.
Ez pedig azt jelenti, hogy fejlesztened kell az önismeretedet.
Az egyik módja ennek a mindfulness meditáció gyakorlása.
Ez a meditáció egy olyan formája, amely arra összpontosít, hogy a jelen pillanatban jobban odafigyelj a tested tapasztalataira.
Amikor kifejleszted az önismeretet, elkezded észrevenni, mikor vagy “nem ott.”
Elkezded észrevenni, mikor vagy elveszve a gondolataidban.
Vagy elveszve a Szorongó tekintetben.
Vond el a figyelmedet.
Ez egy ügyes trükk. Ha egyszer rajtakapod magad, hogy a semmibe bámulsz, azonnal kezdj el valami mást csinálni.
Jobb, ha nem kapcsolódik a dologhoz. Ha van nálad toll vagy ceruza, kezdj el firkálni egy papírra.
Ha otthon vagy, ez jó alkalom lehet arra, hogy elvégezz egy olyan házimunkát, amitől rettegsz.
Valószínűleg azt gondolod: “Miért akarnám ezt csinálni?”
Nos, nem mintha valami mást csináltál volna – elkapott a Szorongó tekintet.
De ne ostorozd magad emiatt. Csak lépj tovább valami mással.
Az elvezet a harmadik pontomhoz.
Mozogj!
Már bizonyítékunk van arra, hogy a test mozgatása megváltoztatja az agyat.
Ha mozogsz, különösen, ha sportolsz, fiziológiai változás megy végbe a testedben és az elmédben.
Ha elveszel a Szorongó tekintetbe, megrekedsz.
Azzal, hogy mozogsz, felszabadulhatsz.
Írd le, mi zavar téged.
Ez együtt jár a második ponttal.
A szorongó tekintet a tested módja arra, hogy megbirkózzon az információ túlterheléssel.
Nekem sok sikerem volt azzal, hogy leírtam, mi foglalkoztat éppen a túlterhelt elmémben.
Az szokott történni, hogy ha már papíron van, rájövök, hogy nem is olyan rossz, mint gondoltam.
Az volt, amikor vízesésként úszott át a fejemen. Papíron inkább szelíd pataknak tűnik.
A Rochesteri Egyetemnek van ez a hasznos útmutatója arról, hogyan segít az írás a mentális egészséged kezelésében.
Az életmód-tervezési szakértő Tim Ferriss “félelem-beállításnak” nevezi a “legértékesebb gyakorlatot”, amit minden hónapban végez.
Én a szorongó tekintet elől való menekülésnek hívom.
Mosolyogj.
Tudom, tudom. “Komoly tippeket” kerestél.
Nos, ez komoly.
Mint ahogy a mozgás is megváltoztatja a tested és az elméd – úgy a mosolygás is.
Nem számít, hogy “jól hangzik” vagy sem. Ami számít, az az, hogy működik.
És az agyad becsapása, hogy másképp érezzen, működik.
Az érzelmeid és gondolataid kapcsolódnak a tetteidhez. Tehát amikor úgy viselkedsz, mintha “nem érdekelne a világ”, az agyad azt hiszi, hogy ez így van.
No, ez nem egy hosszú távú megoldás.
Ha egész nap vigyorogva járkálsz, mint egy bolond, az emberek gyanakodni kezdenek.
Szóval keverd össze. Próbáld ki ezeket a stratégiákat, és találd ki, melyik működik neked a legjobban.
A legjobb stratégia számodra az, amelyik működik.
Kézenfekvőnek hangzik, de igaz.
Szóval tudasd velem, hogyan működik nálad.
Ne feledd, a szorongó tekintet a tested természetes módja annak, hogy megbirkózzon a stresszes élettel, amit élsz.
Azt fontos megjegyezni, hogy nem vagy egyedül. Attól, hogy a semmibe bámulsz, nem leszel furcsa – ettől leszel ember.
És mint minden embernek, akinek reményei és álmai vannak, benned is megvan, hogy megtörd ezt a mintát – hogy kiléphess A szorongó tekintetből, és visszatérhess az életedhez.