Mit várhatsz valójában a párterápiától

Talán már mindketten belefáradtatok abba, hogy újra és újra ugyanazokat a vitákat folytassátok megoldások nélkül. Vagy a viták változnak, de mindig ugyanabba a patthelyzetbe torkollnak; kibékültök, de aztán napok vagy hetek múlva újra ugyanabban a cipőben jártok. Vagy talán nem veszekedtek, hanem lényegében párhuzamos életet éltek – együtt vacsoráztok, a gyerekekre vagy a csevegésre koncentráltok, aztán az egyikőtök elkalandozik a gyerekekkel, vagy elmegy tévét nézni, míg a másik a Facebookon nézelődik. Este 11:00-kor lefeküdtek aludni, és másnap megint ezt csináljátok.

És már hónapok óta nem szexeltek.

Láthatóan nehezen dolgozzátok fel a problémáitokat, ezért most azon gondolkodtok, hogy talán ideje lenne megfontolni a párkapcsolati tanácsadást. Jó ötlet: Kutatások szerint a párok 60-70%-a javít valamennyit a kapcsolatán még egy viszonylag rövid terápiás kezeléssel is.

Itt van néhány lépés, amit megtehetsz, hogy segítsd a továbblépést:

Tegyél kutatást.

A kiindulópont az, hogy találj valakit, aki megfelelő lehet számodra. Az internet előtti időkben a legjobb barátoddal kellett suttogva beszélgetned arról, hogy ismer-e párterapeutát. Vagy megkérdezhetted a háziorvosodat. Természetesen most is megteheted, de ma már további segítséget kaphatsz, ha felmész az internetre, és megnézed a terapeuták profiljait. Tegye meg.

Összehasonlítás és szembeállítás.

Valószínűleg van némi elképzelése arról, hogy mit akar vagy mit nem akar – például, hogy inkább férfi vagy női terapeutával szeretne beszélgetni. Vagy talán inkább egy nővel beszélgetnél, de tudod, hogy a partnered nem tenné, ezért férfi terapeutát keresel. Vagy szeretne valakit, aki inkább “Dr. Phil-szerű”, aki konkrét javaslatokat és tanácsokat tud adni, ahelyett, hogy hónapokig matatna a gyermekkorában. Vagy talán tényleg ki akarsz találni néhány dolgot, ami gyerekkorod óta kísért, és ezt is be akarod vonni a terápiába. Ha már voltál korábban terápián, akár egyénileg, akár párként, gondold végig, mi tetszett és mi nem tetszett az élményben, hogy tudd, mit akarsz és mit nem akarsz most.

Telefonálj.

A legtöbb párterapeuta hajlandó telefonon beszélni veled a megközelítésükről, hogy milyen az értékelési folyamatuk, vannak-e előre kitöltendő űrlapok, valamint a biztosítással, időpontokkal stb. kapcsolatos részletekről. Legyen készen a kérdések listája, de ne feledje, hogy a legtöbb párterapeuta valószínűleg nem fog sok időt tölteni a telefonban az Ön történetének meghallgatásával. Ez részben azért van, mert nem akarnak ingyenes terápiát végezni telefonon, de leginkább azért, mert ez kibillenti a kapcsolatot. Ha a terapeuta előzetesen meghallgatta az Ön nézőpontját, a partnere úgy fog érkezni az első ülésre, hogy a tanácsadó már eleve elfogult – ez nem jó kezdés.

Egyezzenek meg abban, hogy együtt mennek.

Előzetesen mindketten megállapodtak a terapeutában, mindketten hajlandóak együtt menni az első alkalommal, és tudják, mit szeretnének rendbe hozni. Ha a partnere vonakodik elmenni, kérdezze meg, hogy hajlandó-e egyszer elmenni, csak az Ön kedvéért, hogy legyen egy biztonságos hely, ahol ki tudja adni magából néhány dolgot. A legtöbb partner aggódik amiatt, hogy a terápiás üléseken lerázzák, vagy hogy örökre rászorul arra, hogy elmenjen. Kérje ki az elkötelezettséget, hogy egyszer elmegy. Ezután a terapeuta feladata, hogy megpróbálja rávenni a partnerét, hogy maradjon. Ennek ellenére még a legjobb körülmények között is gyakori, hogy az egyik fél jobban benne van – motiváltabb a terápiára járásra és a kapcsolaton való munkára -, a másik pedig inkább kívül áll – ambivalensebb a terápiával vagy akár a kapcsolaton való munkával kapcsolatban. Ez rendben van; a terapeutája valószínűleg tisztában van ezzel, és a munkájának része, hogy ezeket a különbségeket kezelje. (Bár a legtöbb terapeuta mindkettőjüket látni akarja az első alkalommal, néhányan szeretik először külön-külön látni mindkét személyt.)

Ha kell, menj egyedül.

Ha a partnered nem hajlandó elmenni, menj egyedül, mert a terápiában csak egy emberrel lehet megváltoztatni a kapcsolatokat. Sok párkapcsolati probléma a kapcsolat diszfunkcionális mintáinak megváltoztatásáról szól, amelyek elakadási pontokat teremtenek a problémamegoldásban. Egy terapeuta segíthet megtanulni, hogyan lehet megtörni ezeket a mintákat, és eszközöket adhat a jobb kommunikációhoz, hogy a beszélgetések előrehaladhassanak, ahelyett, hogy megrekednének az érzelmi sárban. Megtanulhatja, hogyan ne reagálja túl a dolgokat, hogy ne váltsa ki a partnere, vagy a saját régi sérült sebeit.”

Egyedül is érdemes lehet elmennie, ha segítségre van szüksége ahhoz, hogy kitalálja, mit is akar valójában, hogy ezt a partnerének is elő tudja adni; vagy ha bizonytalan abban, mennyire elkötelezett a kapcsolata iránt; vagy csak azért, hogy tisztázza, mit szeretne végső soron kihozni a terápiából. Ha ezeket kitaláljátok, mindkettőtöknek segíteni fog, ha úgy döntötök, hogy együtt mentek. (Ez lehetőséget ad arra is, hogy lássák, hogy a terapeuta illik-e önökhöz.)

Ha az egyéni utat választják, és valamikor be akarják vagy be tudják hozni a partnerüket, beszéljék meg ezt a forgatókönyvet előre a terapeutával. Ha túl messzire megy az egyéni terápiás úton, néhány ülésen túl, a partnere úgy lépne be a keverékbe, hogy kívülállónak és hátrányos helyzetűnek érezné magát, mert a rendszer kiegyensúlyozatlan; a terapeuta sokkal jobban fogja ismerni önt. Néhány terapeuta úgy próbálja ezt kiegyenlíteni, hogy néhány ülés erejéig egyénileg látja a partnerét, hogy a rendszer újra egyensúlyba kerüljön, mielőtt párként látná Önöket. Mások azt javasolhatják, hogy mindketten kezdjétek újra egy másik terapeutával.

Adjatok egy reális esélyt.

Bárhogy is kezditek, adjatok neki néhány ülést, mielőtt úgy döntötök, hogy kiszálltok, kivéve, ha kiderül, hogy a terapeuta megközelítése egyértelműen nem az, amire ti gondoltatok, vagy ha valóban úgy érzitek, hogy nem tudtok kapcsolódni, vagy nem érzitek magatokat támogatva, biztonságban és meghallgatva. Ennek ellenére beszéljen, ha nem azt kapja, amire szüksége van az üléseken belül. Ezt nehéznek érezheti, de gondoljon erre úgy, mint a terápiájára, ami nem sokban különbözik talán attól, mintha egy autót vagy hűtőszekrényt vásárolna, amelyről úgy találja, hogy nem úgy működött, ahogy kellett volna. Ne legyen passzív utas.”

Legyen napirendje.”

Az idő maximalizálása érdekében legyen proaktív, és úgy készüljön fel, hogy tudja, miről szeretne beszélni. Bár a terápiás ülés egy biztonságos hely arra, hogy őszinték legyetek és mélyebb beszélgetéseket folytassatok, mint otthon, a terápia nem lehet végtelen “a hét harca”, válóperes bírósági típusú ülésekkel, ahol elvárjátok, hogy a terapeuta közvetítőként vagy bíróként lépjen fel. Ehelyett a terápia végső célja az, hogy segítsen Önnek megtanulni azokat a készségeket és kifejleszteni a bátorságot ahhoz, hogy saját maga oldja meg produktívan a problémáit.

Vigyázzon az ál-ügyekkel.

Végezetül, ha mégis úgy döntesz, hogy bármilyen okból egyedül mész, vigyázz, nehogy érzelmileg belerángassanak abba, ami lényegében egy érzelmi viszony. Az egyéni terápia intimitása akaratlanul épp elég támogatást és szükségleteid kielégítését nyújthatja, és épp eléggé leveszi az otthon érzett szorongásod élét, hogy ahelyett, hogy a kapcsolatod megváltoztatásán dolgoznál, nem teszed: örökké terápián maradsz, de keveset teszel azért, hogy valóban kezeld a kapcsolatod valódi problémáit. Ez érthetően mindkét fél számára csábító lehet, és még intenzívebb, ha a terapeuta ellenkező nemű vagy körülbelül az Ön korában van. A terapeuta részéről ez etikátlan is. Bár a klinikai megközelítések eltérőek, a terapeuta feladata, hogy segítsen Önnek megoldani az életében lévő problémákat, nem pedig pusztán növelni a rossz bánásmóddal szembeni toleranciáját.

Ez az. Remélem, ez elég ahhoz, hogy elinduljon. Ahogy a régi mondás tartja, az utazás az első lépés megtételével kezdődik.

Tegye meg az első lépést.