Egyszer-egyszer jó lehet elgondolkodni a tengeri mítoszokon és azok keletkezésén – ki ne gondolt volna már arra, hogy a Loch Ness-i szörny valóban létezhet, vagy hogy nem egy elhagyott szellemhajó lapul-e messze a tengeren?
Egy ilyen mítosz – a sellők jelenléte – esetében a legenda keletkezésének története majdnem olyan érdekes, mint maga a mítosz! Olvasson tovább, hogy megismerje a tengeri mondavilág egyik leghíresebb alakjának lehetséges eredetét.
A lamantin – csendes-óceáni megfelelőjével, a dugonggal együtt – a szirénák rendjébe tartozik. Ismerősen cseng ez a név? Nagyon úgy hangzik, mint a sziréna, egy sellőhöz hasonló görög mitológiai alak… és, ahogy talán már kitaláltad, a biológiai rend névadója.
A sellőkkel összetévesztett lamantinokról már Kolumbusz Kristóf amerikai útja idején feljegyezték, hogy “nem olyan szépek, mint amilyennek mondják őket, mert az arcukon volt néhány férfias vonás”. Nos, ez nem csoda… egyáltalán nem voltak sellők!
Visszatekintve, tulajdonképpen logikusnak tűnik, hogy a lamantinokat és a dugongokat néha sellőknek és sziréneknek nézték. Bár a szirénák rendjének tagjai sokkal nagyobbak, mint amit valószínűleg egy sellőtől vagy szirénától várnánk, lassan mozgó viselkedésük és a víz felszínéhez való közelségük könnyen létrehozhatott árnyékokat, amelyek táncolhattak közvetlenül a víz alatt, ami elég illúziót keltett a gyanútlan hajósok számára. Azt is mondták, hogy ezek a lények a sekély vízben a farkukon “állnak” – kis távolságból ezt akár egy sellő vagy szirén integetésének vagy köszönésnek is vehetnénk. Ezeknek a lényeknek a fejforgatási képessége azt is lehetővé teheti, hogy elég messziről embernek nézzék őket.
A csendes-óceáni szigetlakók a lamantin unokatestvérében, a dugongban is láttak emberhez hasonló vonásokat – a szó maláj nyelven “a tenger hölgyét” jelenti, és ebben az országban 3000 éves barlangrajzokat is találtak, amelyek a fenséges teremtményeket ábrázolják.
Láttál már magad is lamantint vagy dugongot? Mit gondolsz – van rá esély, hogy te magad is összetévesztheted egy sellővel vagy szirénnel?