Az egyházi évforduló valóban egy alkalom az elmélkedésre és a hálaadásra Isten állhatatos szeretetéért és jóságáért. Miközben visszatekintünk, igyekezzünk tanulni a múltunkból; bízzunk Istenben a jelenben és tekintsünk előre a jövőbe. Nem szabad úgymond “babérjainkon” pihennünk, és nem szabad a megbánás mocsarában vergődnünk, szem előtt tartva, hogy amit most teszünk, azt a jövő nemzedékekért tesszük. Relevánsnak, életerősnek és egészségesnek kell maradnunk, hogy “őszinték és sértődés nélküliek legyünk Krisztus napjáig” (Fil 1:10b). Ennek érdekében bővelkednünk kell a következő gyakorlatokban:
1. Imádkozzunk egymásért. Az imádkozó gyülekezet erőteljes gyülekezet. A filippi gyülekezet imádságokból született. Az első két megtérőjük az imák ereje által jutott Krisztushoz (lásd ApCsel 16). Azóta Pál hűséges imatársai lettek.
2. Bátorítás. Pál olyannyira hitt a kölcsönös bátorításban, hogy a hozzájuk írt levelében háromszor is buzdította a thesszalonikai hívőket (1Thessz 4:18, 5:11, 14). Természetesen sokféleképpen bátoríthatjuk egymást. Megtehetnénk ezt szavakkal, egyszerű szeretetteljes cselekedetekkel vagy együttérzéssel.
3. Támogatás. Amikor bátorítjuk egymást, egyben támogatást is adunk. A támogatás azonban általában konkrétabb módon mutatkozik meg, mint a bátorítás. Jakab példát hozott néhány emberről, akik bátorító szavakat mondtak: “Menjetek békében, melegedjetek és egyetek jól”, de “ne adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mire jó az?”. (Jak 2:15-17, lásd még 1Jn 3:17). A hit cselekedetek nélkül halott.
4. Elszámoltatható. A hívők közösségeként egymásra kell vigyáznunk. Nem a testvérünk “rendőre” kell lennünk, hanem a testvérünk őrzőjének kell lennünk. Más szóval, elszámoltathatónak kell lennünk egymás iránt. Nem a saját dolgainkra kell figyelnünk, hanem mások dolgaira is (Fil 2:4).
5. Szolgálni. Végül pedig szeretettel kell szolgálnunk egymást. Ahelyett, hogy irigykednénk és kritizálnánk egymást, egymás terheit kellene viselnünk, és ezzel teljesítjük Krisztus törvényét (Gal 6:2). Jézus a legfőbb példát adta azzal, hogy megmosta tanítványai lábát (lásd János 13).
Ezzel megmutatjuk a világnak, hogy valóban az Ő tanítványai vagyunk. Isten segítsen bennünket, hogy ilyen gyülekezet legyünk, még akkor is, ha továbbra is az ő élő “kövei” és “levelei” vagyunk ebben a világban.
Rev. Mark Tay