Vákuumos nyomásfokozóSzerkesztés
A vákuumos nyomásfokozó egység belsejének metszett nézete
A vákuumos nyomásfokozót 1927-ben találták fel a rövidebb fékút biztosítása érdekében. A vákuumos nyomásfokozók fékrásegítést biztosítanak a vezető számára azáltal, hogy a nyomásfokozóból kilépő erő megsokszorozódik, ami több erőt hoz létre, mint amennyit a fékpedál lenyomásához használtak. A nyomásfokozó úgy működik, hogy egy szivattyú vagy más vákuumforrás (általában a motor szívócsöve) segítségével kihúzza a levegőt a nyomásfokozó kamrájából, és így egy alacsony nyomású rendszert hoz létre a kamrában. Amikor a vezető rálép a fékpedálra, a nyomásfokozó bemeneti rúdját benyomja, ami légköri nyomást enged a nyomásfokozóba. Ez viszont a membránt a főfékhenger felé nyomja.
FőfékhengerSzerkesztés
A főfékhenger működésének animációja, valamint az erő féknyergekre való átvitelének módja
A főfékhenger a vezetőoldali műszerfal mögött található, a vákuumos nyomásfokozóra szerelve. A főfékhenger belsejében a nyomást egy elsődleges és egy másodlagos dugattyú állítja elő. Ezeket a vákuumos nyomásfokozó kimeneti rúdja tolja, hogy összenyomja a folyadékot az elsődleges és másodlagos kamrában (hidraulikus nyomás). A hidraulikus nyomás a fékvezetékeken keresztül jut el a féknyergekhez. Amikor a fékfolyadékot a fékvezetékeken keresztül nyomják, a főfékhenger kamrái a (főfékhenger tetejére szerelt) tartályból feltöltődnek.
FéknyergekSzerkesztés
A tárcsafékekben gyakran használt féknyergek egy-két üreges alumínium vagy krómozott acél dugattyúból (féknyereg dugattyúk) állnak. A féknyergek a jármű egyik legfontosabb alkatrészei, és nélkülözhetetlenek az autó megállási képessége szempontjából. A féknyergek feladata az autó kerekeinek lassítása a fémtárcsákkal (forgórészekkel) létrehozott súrlódás segítségével. Úgy működnek, hogy a főfékhenger által adott nyomással a dugattyúkat a forgórészhez szorítják. A tárcsafékek kifejlesztése és használata Angliában kezdődött az 1890-es években. Az első féknyeregtípusú autós tárcsaféket Frederick William Lanchester szabadalmaztatta birminghami gyárában 1902-ben. A tárcsafékrendszerben a forgórészek az autó kerekeihez vannak rögzítve és együtt forognak.
DobfékekSzerkesztés
A dobfék belseje a dob eltávolításával, hogy láthatóvá váljanak a belső mechanizmusok
A gépkocsikba szerelt erőfékek másik típusát dobféknek nevezik. Ez a féktípus általában némi súrlódást hoz létre, ami lelassítja a kereket. Ez úgy működik, hogy van egy fékhenger, amely a főfékhenger és a dobfék között fékvezetékeken keresztül csatlakozik, amelyek a főfékhengerből származó nyomást továbbítják. Amikor a vezető a lábával megnyomja a fékpedált, a hengerben lévő dugattyúk aktiválódnak. Ennek a dugattyúnak az aktiválódása lehetővé teszi, hogy a fékdobban található két fékpofa kitáguljon, így súrlódást generálva lassítja és megállítja a kereket. Általában ez a fék a jármű hátsó kerekein található, míg a tárcsafék a jármű elején. Egy autó lehet csak dobfékkel vagy tárcsafékkel is elöl és hátul egyaránt.