ANKARA
Muhammad Iqbal muzulmán költő, filozófus és politikus születésének évfordulójára emlékeznek november 9-én, amelyet Pakisztánban és Indiában évente Iqbal-napként tartanak.
Celal Soydan professzor, az Isztambuli Egyetem urdu nyelv és irodalom tanszékének oktatója az Anadolu ügynökségnek elmondta, hogy Iqbal olyan értelmiségi volt, aki nemcsak az indiai muszlimok politikai és kulturális jövőjét próbálta szilárd alapokra helyezni, hanem a világ muszlimjainak is igyekezett konstruktív gondolatok létrehozásával elszántságot adni az ébredésre, önismeretre és küzdelemre. Ő (Iqbal) világított rá a muszlimok helyzetére szerte a világon, és arra ösztönözte őket, hogy konstruktív eszmék kidolgozásával védjék meg jogaikat.
Iqbal 1877. november 9-én született a pakisztáni Sialkot városban. A közismert nevén allama (tudós) Angliában és Németországban tanult, majd ügyvédi praxist alapított. Elsősorban azonban a politikáról, gazdaságról, történelemről, filozófiáról és vallásról szóló tudományos művek írására koncentrált.”
“Iqbal gondolatai az élet minden területéről egyetemes dimenziót nyernek, mivel megfelelnek más iszlám országok hagyományos struktúráinak, amelyek hasonló történelmi folyamaton mennek keresztül. Az általa kínált filozófia a filozófia újjászületése az iszlám világ számára, amely minden téren felbomlást, korrupciót és elidegenedést tapasztal” – mondta Soydan.
Hozzátette, hogy jelentősége jelentős a pakisztániak számára, mivel ő egy független államot képzelt el India muszlimjai számára, amelyet később Muhammad Ali Dzsinnah alapított.
“Egy másik jellemző, ami miatt Iqbal fontos Pakisztánban és Indiában, hogy nemcsak annak a korszaknak a problémáiról fejtette ki véleményét, amelyben élt, hanem a muszlim nemzet politikai jövőjéről is véleményt alkotott. Az indiai szubkontinens politikai fejleményeinek fényében intenzív erőfeszítéseket tett e cél érdekében, mint olyan értelmiségi, aki felismerte az indiai muszlimok külön államának szükségességét” – mondta Soydan.
Megjegyezte, hogy Iqbal mind a pakisztáni nép, mind a muszlimok szívében helyet foglal el, mint Pakisztán szellemi építésze.
Iqbal filozófiája
Soydan elmondta, hogy Iqbal filozófiája három pilléren nyugszik; ez pedig egy független állam létrehozása Délnyugat-Ázsiában, egy új iszlám kultúra megteremtése Ázsiában és az iszlám világ egysége.
Kiemelte, hogy Iqbal olyan vezető személyiség volt, aki megpróbálta teljesíteni kötelességét, hogy az általa kialakított eszmékkel megvilágítsa a muszlimok jövőbeli politikai és társadalmi életét, és hozzátette, hogy indokolt okai vannak annak, hogy Iqbalt szeretik és tisztelik, különösen az iszlám világban.
“Először is, a kor problémáinak meghatározásában alkalmazott megközelítése és filozófiai nézetei nem lépik túl az iszlám alapvető határait. Iqbal műveiben egyértelműen kijelenti, hogy minden gondolata és nézete a Korán és a Hadísz forrásain alapul. Versei és költészete azt mutatják, hogy gyakran hivatkozott a Koránra, a Hadithra” – mondta.”
Soydan azt is elmondta, hogy Iqbal szinte minden művében nagy tisztelettel és odaadással említi a 13. századi perzsa költőt és iszlám tudóst, Rumit. “Iqbal minden művében szerepelnek Rumi tanítványságáról szóló versek. Iqbal számára Rumi rendkívüli előrelátással és hatalmas lelkesedéssel rendelkezett az életfilozófia tekintetében. Iqbal számára Rúmi nemcsak útmutató, vezető és tisztelt személy volt, hanem ami a legfontosabb, eszméinek forrása” – mondta.”
Soydan szerint Iqbal művei közül leginkább költői és filozófiai művei ismertek. Az én titkai, a Dzsavid nama, Iqbal egyik perzsa remekműve, valamint a Gábriel szárnya, amelyet urdu nyelvű művei közül a legfontosabbnak tartanak.
Iqbal 1938. április 21-én halt meg a pakisztáni Lahorban.
Az Anadolu Agency honlapja az AA Híradósító Rendszer (HAS) előfizetői számára ajánlott híreknek csak egy részét tartalmazza, méghozzá kivonatos formában. Kérjük, vegye fel velünk a kapcsolatot az előfizetési lehetőségekről.