Az izomsorvadás az izomtömeg csökkenése a fizikai aktivitás vagy a megfelelő táplálkozás hiánya miatt. Gyakoribb a mozgásszegény életmódot folytató embereknél, mint azoknál, akik nagyon aktívak. Az izomsorvadást izomvesztésnek vagy izomsorvadásnak is nevezik. Általában a kéz- és lábizmokban fordul elő.
Mi az izomsorvadás?
Az izomsorvadás, más néven izomsorvadás az izomszövet csökkenése, amelyet a csökkent mozgásképesség vagy egy alapbetegség okoz. Számos neuromuszkuláris és krónikus gyulladásos betegség szorosan összefügg az izomgyengeséggel, a vázizomzat sorvadásával és az izomfáradtsággal. A kiváltó októl függően az izomsorvadás az izmok részleges vagy teljes elsorvadását jelentheti.
Az izomsorvadás az izomrostokat irányító idegek károsodásakor és ágyhoz kötött embereknél alakul ki. A betegség vagy sérülés következtében kialakuló izomsorvadás megnehezíti a végtagok mozgatását.
Mi okozza az izomsorvadást?
Az izomsorvadást elsősorban a fizikai inaktivitás és a csökkent mozgásképesség okozza. Az izomsorvadás néhány gyakori oka:
- Az öregedés: Az életkor előrehaladtával a legtöbb egyén fizikailag inaktívvá válik, és mozgásszegény életmódot folytat. Ez a vázizomzat tömegének degeneratív elvesztéséhez vezethet. A 30 éves kor után a kevésbé aktív emberek évtizedenként körülbelül 3-5% izomtömeget veszítenek. Az öregedéssel járó izomvesztést szarkopéniának nevezik.
- Alultápláltság: Az izomfejlődéshez szükséges tápanyagok hiánya hozzájárulhat az izomsorvadáshoz, ami súlyos betegségekhez vezethet. A táplálékból származó tápanyagok felszívódásának problémái, az étkezési zavarok és a rossz étrend alultápláltságot eredményezhetnek.
- Neurológiai betegségek: Számos neurológiai betegség, például gerincvelő-atrófia, stroke, agyi bénulás és neuropátia okozhat izomsorvadást. Az amyotrófiás laterálszklerózis (ALS), a Guillain-Barre-szindróma és a gyermekbénulás is károsíthatja az idegek és az izmok közötti kommunikációt. Ha az izmok nem képesek reagálni az idegi jelekre, az mozgáshiányt eredményezhet, ami izomsorvadáshoz vezethet.
- Arthritis: Az ízületi gyulladás az ízületek merevségét és gyulladását okozza, ami nehézséget okoz az egyik helyről a másikra való mozgásban. Az osteoarthritishez és a reumatoid arthritishez társuló fájdalom miatt az ember rendkívül mozgásszegény életmódot folytat, ami izomsorvadáshoz vezet.
- Elhúzódó kórházi tartózkodás: Bizonyos esetekben elhúzódó betegség vagy sérülés hosszabb kórházi tartózkodást igényel, ami mélyreható hatást gyakorolhat az izomszövetekre. A meghosszabbodott felépülési idő izomsorvadáshoz vezethet, ami viszont izomsorvadást okozhat.
Az izomsorvadás tünetei:
Az izmok sorvadása csökkentheti az alapvető erőt, amely elengedhetetlen a mindennapi tevékenységek elvégzéséhez. Az izomsorvadással járó gyakori tünetek közé tartoznak:
- Az izomkoordináció elvesztése
- A végtagok gyengesége vagy zsibbadása
- A járás közbeni egyensúlyzavar
- A végtagok bizsergése vagy gyengesége
- Kimerültség és általános érzés. betegségérzet
- Progresszív gyengeség
- Az arc gyengesége
- Graduális memóriavesztés
Az izomsorvadással járó súlyos tünetek közül néhány, azonnali orvosi ellátást igénylő tünet:
- Elmosódott beszéd
- Képtelenség egy testrész mozgatására (bénulás)
- Tudatvesztés
- Változás a látásban
- A test egyik oldalán jelentkező hirtelen gyengeség
- Súlyos fejfájás
Az izomsorvadás kockázati tényezői:
Azok, akiknél fennáll az izomsorvadás vagy -sorvadás kockázata, a következők:
- Azok, akik nem tudnak mozogni
- Azok, akik ágynyugalomban vannak, és valamilyen betegség miatt nem tudják mozgatni egyes testrészeiket
- A mozgásszegény életmódot folytató egyének
- Gyors fogyás
Az izomsorvadás diagnózisa:
Az izomsorvadás diagnosztizálásához az orvos fizikális vizsgálatot végez, és áttekinti a közelmúltbeli vagy régi sérüléseket és a korábban diagnosztizált betegségeket. Az orvos a következő vizsgálatokat és diagnosztikai eljárást javasolja bizonyos állapotok kizárására:
- Vérvizsgálat: Vérmintát vesznek, és megvizsgálják a kreatin-kináz (CK) enzim szintjét. A kreatin-kináz enzim magas szintje az izmok leépülésére utal. Ez azonban nem specifikus vizsgálat, mivel számos más betegség is okozhat emelkedett CK-szintet a vérben.
- Röntgenfelvételek: Röntgenfelvételek sorozatát készítik, hogy képet kapjanak a testről, amely segít feltárni az izomkárosodás mértékét.
- Mágneses rezonanciás képalkotás (MRI): Az MRI-vizsgálat segít kiválasztani egy izmot a biopsziás vizsgálathoz a súlyos izomsorvadásban szenvedő betegeknél.
- Számítógépes tomográfia (CT): A CT-vizsgálat segít keresztmetszeti képeket készíteni az izomról annak erősségének és funkcionális veszteségének megállapításához.
- Elektromiográfia (EMG): Az elektromiográfiás vizsgálat rögzíti az izom elektromos aktivitását, hogy azonosítani lehessen az izomvesztés vagy az izomsorvadás mögöttes okát.
- Izombiopszia: Az izomszövetből mintát vesznek, és mikroszkóp alatt megvizsgálják a mintában lévő rendellenességek elemzése céljából.
Az izomsorvadás kezelése:
Az izomsorvadás kezelése az izomvesztés mértékétől és az állapot mögöttes okától függ. Az izomsorvadás kezelési lehetőségei közé tartozik:
- Fizikoterápia: A gyógytornász megtanít bizonyos gyakorlatokat, amelyek megkönnyítik a karok és lábak mozgását.
- Ultrahangterápia: A hanghullámokat krónikus fájdalomállapotok kezelésére, az izmok keringésének javítására és a szövetek gyógyulásának elősegítésére használják.
- Műtét: Az orvos műtétet hajtana végre, ha bármilyen kontraktúra (merevség vagy szűkület a kötőszövetben) deformitás izomsorvadást okoz.
Az izomsorvadás megelőzése:
Az alábbi intézkedések segítenek csökkenteni a sorvadás kockázatát:
- Tartson teljes értékű, tápláló étrendet.
- Tornázzon rendszeresen.
- Maradjon hidratált.
- Fogyasszon több mennyiségű fehérjét.
- Aludjon eleget.
Kérdések
1. Az izomsorvadás okoz-e valamilyen szövődményt?
Igen. Az izomsorvadás azonnali kezelésének elmulasztása olyan lehetséges szövődményekhez vezethet, mint a mozgásképesség csökkenése, az izomerő tartós elvesztése és bénulás.
.