A “Harry Potterben” vagy “A hobbitban” ábrázolt sárkányok szigorúan csak kitalációk. De vajon a sárkányok valódiak? Nem léteznek repülő, tüzet okádó hüllők. Viszont létezik egy sárkánynak nevezett valódi lény, mégpedig a komodói sárkány. Bizonyos szempontból ugyanolyan lenyűgöző, mint mitológiai névadója.
Mi a komodói sárkány?
A komodói sárkány (Varanus komodoensis) a világ legnagyobb gyíkja; egy nagy hím akár tíz láb hosszú is lehet az ormánytól a farokig, és körülbelül 330 fontot nyom. A komodói sárkány akár harminc évig is élhet. A komodói sárkányok méretük mellett lapos fejükről, vastag, hosszú farkukról is ismertek. Bőrük kemény, csontlemezekkel vagy csontos lemezekkel megerősített, és többféle színű lehet, többek között szürke, zöld, kék és narancssárga.
A komodói sárkányok a feltételezések szerint évmilliók óta léteznek, és főként Indonézia délkeleti partjainál található öt szigeten élnek. Ezek a szigetek Flores, Gili Dasami, Gili Montang, Rinca és Komodo. A komodói sárkányok szeretik az extrém hőséget; szigeti otthonuk átlaghőmérséklete 95 Fahrenheit-fok (35 Celsius-fok). Vannak odúik is, amelyek segítenek nekik abban, hogy éjszaka melegen maradjanak, nappal pedig hűvös maradjanak.
A komodói sárkányok meglepően gyorsak, és rövid ideig akár 20 km/h (13 km/h) sebességgel is képesek futni, de általában lesből támadó ragadozók. Ilyenkor órákig rejtőzködve várnak, amíg egy zsákmányállat hatótávolságon belülre kerül.
A komodói sárkány a birodalma legnagyobb ragadozója. Kígyókkal, madarakkal és nagytestű emlősökkel, például szarvasokkal, disznókkal és alkalmanként emberrel is képes táplálkozni. Erős karmaival és fogaival képes megtámadni zsákmányát, és mérges harapása is van. A komodói sárkány szájában olyan mirigyek találhatók, amelyek erős mérget termelnek, amely sokkot okozhat, károsíthatja az alvadást és fokozhatja a vérzést. Ahelyett, hogy a sérülést kockáztatná a küzdő áldozat leigázásával, a komodói sárkány gyakran egyszerűen megvárja, amíg a méreg kifejti hatását. Ezután éles szaglásuk segítségével követik az elpusztult állatot, és megeszik. A komodói sárkány egyetlen étkezés során testsúlyának akár 80 százalékát is megeheti.
A komodói sárkányok szexuálisan és ivartalanul is képesek szaporodni. A nőstény komodói sárkányok képesek a parthenogenezist gyakorolni, amelynek során életképes tojásokat raknak, amelyeket nem termékenyített meg egy hím. Egy nőstény sárkány akár 30 tojást is lerakhat.
A felnőtt komodói sárkányok megeszik a saját kicsinyeiket, a lábnyi hosszú kicsinyek pedig a kikelés után felszöknek a legközelebbi fára. Négyéves korukig a fákon élnek, amíg meg nem nőnek négy láb hosszúra.
A sárkányvér felhasználásáról
A “Harry Potter” könyvekben Albus Dumbledore varázsló hírnevét részben annak köszönheti, hogy a sárkányvér tucatnyi felhasználási lehetőségét kutatta. A való világban a tudósok azt vizsgálták, hogy a komodói sárkányvérrel az antibiotikumoknak ellenálló bakteriális fertőzéseket lehet-e kezelni. A tudósok eddig 12 olyan baktériumot azonosítottak, amelyek minden antibiotikummal szemben ellenállóak. Mivel az új antibiotikumok kifejlesztése lelassult, a kutatók attól tartanak, hogy az orvosok kifogynak a bakteriális fertőzések kezelésének lehetőségeiből.
Dr. Barney Bishop, a virginiai George Mason Egyetem kutatója tudta, hogy a komodói sárkány nyála több mint 80 baktériumtörzset tartalmaz – köztük olyanokat is, amelyek vérmérgezéses vérmérgezést okozhatnak. Az a tény, hogy a gyíkok nem szenvedtek kárt a baktériumoktól, arra utalt, hogy erős immunrendszerrel rendelkeznek. Dr. Bishop ezért úgy döntött, hogy a hatalmas gyíkok jó forrásai lehetnek a mikrobaellenes peptideknek. Miután speciális részecskéket tervezett a peptidek kinyerésére, átadta a munkát kollégájának, Dr. Monique Van Hoek-nek.
A peptidek átvételekor Dr. Hoek egy bonyolult kapuzási eljárás segítségével eldöntötte, melyek a legígéretesebbek és további kutatásra érdemesek. A peptideket fertőzött sebekkel rendelkező egerek kezelésére használta, hogy tesztelje a peptidek Pseudomonas és Staphylococcus baktériumok elpusztítására való képességét, valamint azt, hogy megakadályozzák a baktériumok biofilmnek nevezett kolóniák kialakulását, amelyek megakadályozzák az antibiotikumok hatását.
A teszteken csak egy peptid ment át, és ezt használta fel a DRGN-1 nevű szintetikus peptid alapjául, amelyet elődje, a komodói sárkány tiszteletére nevezett el. A tesztek azt mutatják, hogy a DRGN-1 segíthet a sebek gyógyulásában azáltal, hogy egyrészt elpusztítja a baktériumokat, másrészt a bőrsejteket arra készteti, hogy a sebbe vándoroljanak, és így zárják be azt.
A tanulmány eredményeit az “npj: Biofilms and Microbiomes” című folyóiratban tették közzé. Dr. Hoek és csapata azt javasolta, hogy a DRGN-1-et tanulmányozzák tovább, és esetleg a fertőzött sebek kezelésére fejlesszék ki.