.
A közelmúltban az úgynevezett NAD-erősítőkkel kapcsolatos optimizmus – és valószínűleg hype – volt tapasztalható. A Kaiser Health News (KHN) nemrég beszámolt David Sinclairről, a Harvard Egyetem kutatójáról, aki saját kutatási termékét, a nikotinamid-adenin-dinukleotidot (NAD), a minden élő sejtben megtalálható kofaktort fokozó étrend-kiegészítőt szedi.
A NAD számos olyan enzimben vesz részt, amelyek lehetővé teszik, hogy a sejtek a mitokondriumokon, a sejtek energiatermelőin keresztül energiát szabadítsanak fel. Részt vesz a DNS-javításban és más biokémiai funkciókban is. És aligha kétséges, hogy ahogy öregszünk, a NAD szintje csökken, ahogy a mitokondriumok működése is.
A NAD-ot növelő vegyületeket tehát számos betegség, többek között az öregedés és az Alzheimer-kór kezelésére vizsgálják.
Sinclairnek jelentős anyagi ösztönzői vannak, hogy ezeket a kiegészítőket erőltesse. Ő a feltalálója egy szabadalomnak, amelyet az Elysium Health nevű cégnek licenceltek, amely NAD-erősítőt árul tablettákban, üvegenként 60 dollárért. Befektetője az InsideTracker nevű cégnek, amely állítólag megmérte a korát, és azt állította, hogy 20 évvel fiatalabb, mint a 49 éves kora. 2004-ben társalapítója volt a Sirtrisnek, hogy tesztelje a resveratrol előnyeit, és akkoriban azt mondta a Science folyóiratnak, hogy ez “olyan közel áll a csodamolekulához, amennyire csak lehet”. A resveratrol a vörösbor egyik összetevője, amely öregedésgátló tulajdonságokkal rendelkezhet.
A GlaxoSmithKline 2008-ban 720 millió dollárért megvásárolta a Sirtrist. De 2010-ben leállította a kutatásokat a nem meggyőző hatékonyság és a lehetséges mellékhatások miatt.
Sinclair szedi a resveratrolt, a metformin nevű cukorbetegség elleni gyógyszert, amely bizonyos jeleket mutat az öregedés lassítására, és a nikotinamid-mononukleotidot (NMN), amely egérkísérletekben kimutatta, hogy növeli az energiát és csökkenti az öregedést.
Sinclair emellett 28 cég alapítójaként, befektetőjeként, részvényeseként, tanácsadójaként vagy igazgatósági tagjaként szerepel. Ezek közül legalább 18 valamilyen szinten az öregedésgátlással foglalkozik. Az egyik cége, a MetroBiotech a nikotinamid-mononukleotiddal kapcsolatos szabadalmat nyújtott be. Nem mintha a lelkesedése vagy a NAD-erősítőkbe vetett hite megalapozatlan vagy helytelen lenne, de minden bizonnyal anyagi ösztönzői vannak annak, hogy azt mondja, nagyszerű dolgokat tesznek érte.
Kétségtelen, hogy a NAD-erősítők szerepének kutatása érdemes. A BioSpace nemrégiben interjút készített Rudy Tanzival, a Cure Alzheimer’s Fund Research Leadership Group elnökével, a Harvard Egyetem és a Massachusetts General Hospital neurológia Kennedy professzorával, valamint Rob Frieddel, a ChromaDex vezérigazgatójával. Tanzi egyszerre részvényes és tagja a ChromaDex tudományos tanácsadó testületének.
A ChromaDex gyártja a Niagent (nikotinamid ribozid vagy NR), a B3-vitamin család egyik tagját. A szervezet sejtjei az NR-t a NAD+ előállításához használják.
A Niagennel jelenleg négy közzétett klinikai vizsgálat van, amelyek közül 28 szerepel a clinicaltrials.gov oldalon. A legtöbb vizsgálat a neurológiai területen zajlik, néhány a szív- és érrendszeri, mások pedig az elhízással foglalkoznak.
Az agy nagyon energiafüggő. Amikor a mitokondriumok elöregednek, és nem használnak többé olyan üzemanyagot, mint az ATP, vélhetően sérülékennyé válnak. A mikroglia sejtek a központi idegrendszerben (CNS) található speciális immunsejtek. Eltávolítják a sérült sejteket és a törmeléket, például az amiloidot, hogy megőrizzék a CNS egészségét. De harcolnak a fertőzések ellen is, és neuroinflammáció kiváltásával reagálnak a neuronális sejtpusztulásra. Ez tömeges neuronális sejthalálhoz vezet, lényegében “baráti tűz” révén. Tanzi a BioSpace-nek elmondta: “Egy mikrogliasejt nagyobb valószínűséggel lesz neuroinflammatorikus, ha energiahiányos, és így kevésbé rugalmas.”
A továbbiakban idézte a Cell című folyóiratban megjelent tanulmányt, amely leírja az ATP-szint növekedését egy olyan mikrogliasejtben, amely az Alzheimer-kór egyik génjének, a TREM2-nek mutáns változatát hordozta. Ha megnövelték az ATP-szintet, a mikrogliasejt jobban tisztítja a béta-amiloidot, aminek következtében kisebb valószínűséggel válik neuroinflammatikussá. “Amikor tehát a sejtek ellenálló képességéről beszélünk, gyakran arról van szó, hogy mennyi energiával rendelkezik a sejt. Ahogy öregszünk, kevesebb sejtenergiával rendelkezünk, aminek sok köze van az ATP-hez és a mitokondriumokhoz. A NAD szintje csökken, ahogy öregszünk, így ha kiegészítjük, a szintek visszaemelkednek, ami elkezdi helyreállítani a sejtek energiáját, ami hatással van az Alzheimer-kórra és a neurosejtek rugalmasságára.”
De a preklinikai állatkísérleteket követő, jól megtervezett klinikai vizsgálatok embereken két különböző dolog – és nagyon különbözik attól, mintha magunkon próbálnánk ki, ahogy Sinclair látszólag teszi. Ahogy a KHN írja: “Az emberi anyagcsere különbözik a rágcsálókétól. És a mi létezésünk nem hasonlít egy egér ketrecben töltött életéhez. Ami elméletileg lehetséges a jövőben, az a szakértők szerint még nem bizonyított az embereken, és nem érett meg az értékesítésre.”
Felipe Sierra, a Nemzeti Egészségügyi Intézetek (NIH) Országos Öregedési Intézetének (National Institute on Aging) öregedésbiológiai részlegének igazgatója a KHN-nek elmondta: “Egyik sem érett meg a főműsoridőre. A lényeg az, hogy nem próbálom ki ezeket a dolgokat. Miért nem teszem? Mert nem vagyok egér.”