Kormányzati forma
A nagy-morvaországi monarchia uralkodott más, szomszédos fejedelemségek, főként Nyitra felett, amelyek nagy autonómiát kaptak belügyeikben. A középkorban mindössze hetvenhat évig fennálló közép-európai birodalom, Nagy-Morávia történelmi precedenst teremtett a szlovák haza gondolatához, amely csak ezer évvel később, az önálló Szlovákia 1993-as megalakulásával létezett újra önállóan.
Háttér
830-ban az első nagymorva király, Mojmír (IX. század) egyesítette a Dunától északra fekvő szlovák területeket a mai Szlovákia és Morvaország területén fekvő többi területtel, és létrehozta a nagymorva birodalmat. Törekedett arra, hogy békében éljen a szomszédos németekkel, és megengedte, hogy birodalmában a német papok missziós munkája folytatódjon. Nagy-Morávia határai bővültek, ahogy Mojmír utódai hadjáratokat küldtek a szomszédos országokba, legyőzték seregeiket, és területeket csatoltak.
Kormányzati struktúra
Két szláv fejedelemség alkotta az eredeti Nagy-Morva birodalmat: Morvaország, amely a nyugat-szlovákiai területeket és a mai csehországi Morvaország területét foglalta magába, valamint a Nyitrai Fejedelemség, amely Nyugat- és Közép-Szlovákiát foglalta magába. A nagymorva királyi udvar fővárosa a mai Pozsony közelében fekvő Dévény erődítményes városában volt. Egy másik fontos fejedelemség volt Pannónia, amely a Duna déli partján, a mai Magyarország területén feküdt. E fejedelemségek mindegyikét egy-egy fejedelem irányította, aki a fejedelemség lakóinak ura és katonai vezetője volt. E fejedelemségek viszonylagos autonómiája hozzájárult ahhoz, hogy Nagy-Morávia mint egységes birodalom politikailag törékeny volt.
Nagy-Morávia önkormányzatai župi (járások) és stolice (megyék) voltak, amelyek néha természetes határok vagy régi területi vonalak mentén oszlottak meg. Ezeket župani (biztosok) felügyelték, akik a körzetben lévő hradyban (várakban vagy fellegvárakban) laktak.
Politikai pártok és frakciók
Nagy-Morvaország történelme során a nemzet konfliktusba került német szomszédjával, Kelet-Franciaországgal. A német klérus Nagy-Morávián belül Kelet-Franciaország követeléseit sürgető propagandát terjesztett, ami sürgetővé tette a nagymorva korona törekvéseit egy független szláv klérus létrehozására a német befolyás ellen.
Főbb események
A német törekvések meghiúsítására Rastislav király (megh. 869) 860-ban I. Miklós pápához (kb. 819-867) folyamodott a szlovák nyelvet beszélő keresztény misszionáriusokért. Róma nem tudott eleget tenni a kérésnek, ezért Rastislav 862-ben III. Mihály bizánci császárhoz (838-867) fordult. A következő évben Mihály elküldte Konstantin (827-869 körül) tudóst, aki később szerzetesi fogadalmat tett és felvette a Cirill nevet, valamint testvérét, Metódot Nagy-Moráviába, hogy Rasztiszláv népének saját nyelvükön prédikáljanak. Amikor meghallották, hogy Rasztiszláv alattvalóinak nincs írott írásuk, a testvérek nekiláttak, hogy kitaláljanak egyet. Alapként a görög ábécét használták, és a szláv beszéd hangjainak megfelelő jeleket és egyéb karaktereket adtak hozzá. Ez a glagolita ábécének nevezett rendszer volt a cirill ábécé előfutára, amelyet ma a szláv népek, köztük az oroszok, szerbek, bolgárok és ukránok nyelvének írására használnak. Konstantin 869-ben bekövetkezett halála után Metód folytatta az egyházszervező munkát Nagy-Morvaországban és más szláv területeken. 869-ben a németek megszállták és kifosztották a Nagy-Morvaországot. Rastislavnak sikerült megőriznie birodalma egy részét, de ambiciózus unokaöccse, Svatopluk (megh. 894) elárulta, aki megnyerte a németek együttműködését, hogy az egyesített Nagy-Morávia utolsó királya legyen. A németekbe belefáradva Svatopluk később egy másik riválisával, Slavomirral összeesküdött, hogy a 870-es évek elején visszavegyék a birodalmat a német uralom alól. A németek 874-ben békeszerződést kötöttek, amelyben elismerték Nagy-Morávia függetlenségét.
Következmények
906-ban a magyarok őseinek, a magyariaknak egyesített hadereje megszállta Nagy-Moráviát és megdöntötte kormányát, véget vetve az első független szlovák államnak. Nagy-Morávia két új államra oszlott, nyugaton Csehországra, keleten pedig Magyarországra. Mindkettőt Nagy-Morávia örökösének tekintették.
A szlovák nép soha nem veszítette el etnikai identitástudatát, és továbbra is megőrizte nyelvét, vallását és ősi szokásait. Soha nem asszimilálódtak más népcsoportokba, és nem szóródtak ki szülőföldjükről a meredek hegyek és folyóvölgyek közé.