Cal Baier-Anderson, Ph.D., egészségügyi tudós.
A 70-es években nőttem fel, a csínytevések éjszakája nagy dolog volt számomra. Amikor általános iskolás voltam, mi, gyerekek tömegesen vonultunk a környékünkre sötétedés után, hogy ártatlanul pusztítsunk. Még a halloweennél is szórakoztatóbb volt, emlékszem, hogy szappanoztuk az autók ablakait, és vécépapírral díszítettük fel a szomszédok fáit. (Mit gondoltak a szüleink?)
Amikor a Silly String nevű csodajáték megjelent a boltokban, a Csínytevések éjszakája pszichedelikussá vált, őrült vibráló színekkel, amelyek hosszú sugárban ömlöttek az aeroszolos dobozból! És mi volt a baj? A Silly String egyszerűen kiszáradt és elfújták. Ki gondolta volna, hogy valójában mérgező vegyi anyagok főzetét köpködjük?
Poliizobutil-metakrilát, hexabromobenzol, dibutil-ftalát, dimetil-sziloxán, diklór-metán és szorbitán-trioleát. Bár a Silly String jelenlegi összetétele állítólag bizalmas üzleti információ, ezek a termék eredeti összetételének néhány összetevője. Ez a Chemical & Engineering News legutóbbi számában megjelent, “Silly String:
Ezek közül néhány vegyi anyag – hexabromobenzol (brómozott égésgátló), dibutilftalát (endokrin károsító) és diklórmetán (más néven metilén-klorid, rákkeltő) – mindenkinek magasan kellene állnia az aggodalomra okot adó vegyi anyagok listáján.
De vajon csak ünneprontó vagyok, amikor azt kérdezem, miért kellene hagynunk, hogy a gyerekeink ilyesmivel játsszanak?
Nem hiszem, és megmondom, miért: Bár több ezer szintetikus vegyi anyag szerves része modern életünknek, ez nem jelenti azt, hogy bármilyen vegyi anyagot bármilyen termékben fel lehet és fel kell használni. Különösen az olyan vegyi anyagok felhasználásának módját, mint amilyeneket az imént említettem, enyhén szólva is alaposan meg kellene vizsgálni.
Elképzelhető, hogy a kifogásolt vegyi anyagok közül néhányat már nem használnak a jelenlegi Silly String-formulában – de ezt nem tudjuk, mert a gyártója az ilyen információkat védettnek mondhatja. Lehet, hogy a polimer előállításához használt mérgező vegyi anyagok némelyike teljesen reakcióba lép, így magában a Silly Stringben már nincsenek jelen, legalábbis a normál használat során – de ezt sem tudhatjuk, mert senki sem követeli meg a maradékok ilyen vizsgálatát.
Bármilyen kockázatról is legyen szó, én mégis a következőket állítanám:
- Az ilyen egyértelműen mérgező vegyi anyagokat nem szabadna gyermekjátékokban használni. Pont.
- A dolgozóknak nem szabadna kockáztatniuk, hogy ilyen vegyi anyagoknak legyenek kitéve a játékok gyártása során.
- A társadalomnak nem szabadna kockáztatnia, hogy ilyen vegyi anyagok kerüljenek a környezetbe a játékok gyártása következtében, akár a vegyi anyagok vagy a termék gyártása vagy szállítása során, akár magának a terméknek a megsemmisítése után.
A C&E News cikke a Silly String egy nem tervezett és rendkívül újszerű felhasználására világít rá: A harci zónákban szolgáló katonák megtanulták, hogy zárt helyeken maguk elé fújják, hogy segítsenek felismerni a halálos botlásjelző drótok jelenlétét. Egy másik lehetséges jövőbeli felhasználási terület az orvosi felhasználásra szánt ragasztóanyag.
Ezek a bevallottan ügyes polimertechnológia potenciálisan életmentő alkalmazásai minden bizonnyal más számítást igényelnek, ahol az eredmény egészen más lehet, mint a gyermekjátékként való felhasználásnál. (Ezzel azonban nem azt akarom mondani, hogy az ilyen felhasználások veszélyeit ne kellene megvizsgálni, vagy hogy ne kellene biztonságosabb alternatívákat keresni.)
A probléma azonban az, hogy jelenleg senki sem vesződik azzal, hogy elvégezze ezt a számítást. Beszédes, hogy a nyilvánvaló kérdéseket, hogy az ilyen típusú vegyszerek használata jelenthet-e kockázatot a gyerekekre nézve, vagy hogy érdemes-e ilyen kockázatot vállalni, még a cikk szerzője sem vetette fel. A jelenlegi vegyianyag-kezelési rendszerünk sem teszi fel ezeket hatékonyan, nemhogy megkövetelné a válaszadást.
Ez a “buta” példa egy újabb emlékeztető arra, hogy az EDF szerint miért kell alapvetően megreformálnunk az ilyen típusú vegyi anyagok kezelését szabályozó törvényt.