Nemek és stressz

A férfiak és a nők* különböző reakciókról számolnak be a stresszre, mind fizikailag, mind mentálisan. Nagyon különböző módon próbálják kezelni a stresszt, és az erre való képességüket – és az útjukban álló dolgokat – is jelentősen eltérően érzékelik. Az eredmények arra utalnak, hogy bár a nők nagyobb valószínűséggel számolnak be a stresszel összefüggő fizikai tünetekről, jobban sikerül kapcsolatot teremteniük másokkal az életükben, és időnként ezek a kapcsolatok fontosak a stresszkezelési stratégiáik szempontjából.

Nőknél emelkedik a stressz

Noha hasonló átlagos stresszszintről számolnak be, a nők a férfiaknál nagyobb valószínűséggel számolnak be arról, hogy stressz-szintjük emelkedik. A férfiaknál sokkal nagyobb valószínűséggel számolnak be a stressz fizikai és érzelmi tüneteiről is. A nőket egymással összehasonlítva úgy tűnik, hogy a házas és egyedülálló nők között is különbségek vannak a stressz megélésében.

• A nők a férfiaknál nagyobb valószínűséggel (28 százalék a férfiak 20 százalékával szemben) számolnak be arról, hogy nagymértékben (egy 10 pontos skálán 8, 9 vagy 10) stresszesek.

• A megkérdezett nők közel fele (49 százalék) mondta, hogy az elmúlt öt évben nőtt a stressze, szemben a férfiak tízből négyével (39 százalék).

• A nők nagyobb valószínűséggel számoltak be arról, hogy a pénz (79 százalék a férfiak 73 százalékával szemben) és a gazdaság (68 százalék a férfiak 61 százalékával szemben) a stressz forrása, míg a férfiak sokkal nagyobb valószínűséggel hivatkoztak arra, hogy a munka a stressz forrása (76 százalék a nők 65 százalékával szemben).

• A nők nagyobb valószínűséggel számolnak be a stressz fizikai és érzelmi tüneteiről, mint a férfiak, például arról, hogy fájt a fejük (41 százalék vs. 30 százalék), hogy úgy érezték, sírni tudnának (44 százalék vs. 15 százalék), vagy hogy gyomorrontásuk vagy emésztési zavaruk volt (32 százalék vs. 15 százalék). 21 százalék) az elmúlt hónapban.

• A házas nők magasabb szintű stresszről számolnak be, mint az egyedülálló nők: egyharmaduk (33 százalék) számolt be arról, hogy az elmúlt hónapban nagyfokú (10 pontos skálán 8, 9 vagy 10-es) stresszt élt át, míg az egyedülálló nők közül minden ötödik (22 százalék). Hasonlóképpen, lényegesen több házas nő számolt be arról, hogy az elmúlt öt évben nőtt a stressz (56 százalék az egyedülálló nők 41 százalékával szemben). Az egyedülálló nők a házas nőknél nagyobb valószínűséggel mondják azt is, hogy úgy érzik, eleget tesznek a stressz kezeléséért (63 százalék vs. 51 százalék).

• A házas nők az egyedülálló nőknél nagyobb valószínűséggel számolnak be arról, hogy az elmúlt hónapban a stressz miatt a következőket tapasztalták: úgy érezték, mintha sírni tudnának (54 százalék vs. 33 százalék), ingerlékenyek vagy dühösek voltak (52 százalék vs. 51 százalék). 38 százalék), fejfájás (48 százalék vs. 33 százalék) és fáradtságérzet (47 százalék vs. 35 százalék).

A férfiak és a nők nagy különbségekről számolnak be aközött, hogy meghatározzák, mi a fontos számukra, és mennyire sikeresek e viselkedésformák megvalósításában.

• A nők a férfiaknál sokkal nagyobb valószínűséggel mondják, hogy fontos számukra a családjukkal való jó kapcsolat (84 százalék vs. 74 százalék). Bár a nők közül kevesebben mondják, hogy jó munkát végeznek ezen a téren, mégis megelőzik a férfiakat (67 százalék vs. 53 százalék).

• A nők szintén nagyobb valószínűséggel mondják a férfiaknál, hogy fontos számukra a barátaikkal való jó kapcsolat (69 százalék vs. 62 százalék), bár a barátságot mind a férfiak, mind a nők esetében ritkábban említik, mint a családot.

• Noha a nők közel fele (49 százalék) állítja, hogy az elmúlt hónapban a stressz miatt ébren feküdt éjszaka, a nők háromnegyede rendkívül vagy nagyon fontosnak tartja az elegendő alvást (75 százalék, szemben a férfiak 58 százalékával).

• A férfiak és a nők megítélése a jólétük szempontjából fontos területeken való sikerességükről messze nem egyezik azzal a fontossággal, amit ezeknek a viselkedési formáknak tulajdonítanak. A férfiak még a nőknél is nagyobb arányban számolnak be arról, hogy kevésbé valószínű, hogy sikeresek lesznek ezeken a területeken.

– A nőknek csak 33 százaléka számol be arról, hogy sikeresek az elegendő alvásra irányuló erőfeszítéseikben (szemben a 75 százalékkal, akik ezt fontosnak tartják); csak 35 százalékuk számol be sikerről a stressz kezelésére irányuló erőfeszítéseikben (szemben a 69 százalékkal, akik ezt fontosnak tartják); 36 százalékuk számol be sikerről az egészséges táplálkozásra irányuló erőfeszítéseikben (szemben a 64 százalékkal, akik ezt fontosnak tartják); és csak 29 százalékuk sikeres a fizikai aktivitásra irányuló erőfeszítéseiben (szemben az 54 százalékkal, akik ezt fontosnak tartják).

– A férfiaknak csak 25 százaléka számolt be arról, hogy sikeresen törekszik arra, hogy eleget aludjon (szemben az 58 százalékkal, akik ezt fontosnak tartják); csak 30 százalékuk számolt be arról, hogy sikeresen törekszik a stressz kezelésére (szemben az 59 százalékkal, akik ezt fontosnak tartják); csak 25 százalékuk számolt be arról, hogy sikeresen törekszik az egészséges táplálkozásra (szemben az 52 százalékkal, akik ezt fontosnak tartják); és csak 26 százalékuk sikeres a fizikai aktivitásra (szemben az 54 százalékkal, akik ezt fontosnak tartják).

Stratégiák a stressz kezelésére

Függetlenül a stressz forrásaitól és a stressz fizikai és érzelmi tüneteitől, amelyekről a férfiak és a nők beszámolnak, mindkét csoport azt mondja, hogy nagyon különböző módon kezelik a stresszt. Általánosságban azonban mind a férfiak, mind a nők hajlamosak a stressz kezeléséhez olyan ülő tevékenységeket választani, mint az olvasás, a zenehallgatás és a tévénézés, szemben az olyan egészségesebb viselkedési formákkal, mint a mentális egészségügyi szakember felkeresése vagy a testmozgás.

• A nők a férfiaknál jóval nagyobb valószínűséggel mondják, hogy olvasnak a stressz kezelésére (57 százalék a férfiak 34 százalékával szemben), és összességében több olyan stresszkezelési tevékenységről számolnak be, amely összekapcsolja őket más emberekkel, például a barátokkal vagy a családdal töltött idővel (54 százalék a férfiak 34 százalékával szemben). 39 százalék) és templomba vagy vallási szertartásokra járnak (27 százalék vs. 18 százalék).

• A férfiak nagyobb valószínűséggel mondják a nőknél, hogy sportolnak (16 százalék vs. 4 százalék) és zenét hallgatnak (52 százalék vs. 47 százalék) a stressz kezelésének egyik módjaként. A nőknél nagyobb valószínűséggel mondják azt is, hogy semmit sem tesznek a stressz kezelése érdekében (9 százalék vs. 4 százalék).

• A nők a férfiaknál nagyobb valószínűséggel számolnak be arról, hogy a stressz kezelésének egyik módjaként esznek (31 százalék vs. 21 százalék). Hasonlóképpen, a nők arról is beszámolnak, hogy az elmúlt hónapban a férfiaknál jóval gyakrabban ettek túl sokat vagy fogyasztottak egészségtelen ételeket a stressz miatt (a nők 49 százaléka a férfiak 30 százalékával szemben).

• Szignifikánsan több nő (35 százalék), mint férfi (24 százalék) sportol csak hetente egyszer vagy ritkábban. Arra a kérdésre, hogy miért nem mozognak gyakrabban, a nők a férfiaknál nagyobb valószínűséggel mondják, hogy egyszerűen túl fáradtak (39 százalék vs. 26 százalék).

• A férfiak nagyobb valószínűséggel mondják, hogy azért mozognak, mert ez ad nekik valami elfoglaltságot (34 százalék vs. 23 százalék), megóvja őket a betegségektől (29 százalék vs. 18 százalék) és mert ez olyasmi, amiben jók (19 százalék vs. 11 százalék).
  Azok a dolgok, amelyek a férfiak és a nők szerint megakadályozzák őket abban, hogy jobban odafigyeljenek magukra, szintén nagyban különböznek egymástól.

• Míg mindkét nem az akaraterő hiányát nevezi meg a változás első számú akadályaként, a nők nagyobb valószínűséggel nevezik meg az akaraterő hiányát akadályként, mint a férfiak, ami megakadályozza őket abban, hogy az egészségügyi szolgáltató által javasolt életmód- és viselkedésváltoztatásokat végrehajtsák (34 százalék vs. 20 százalék).

• A nők a férfiaknál jóval nagyobb valószínűséggel mondják azt, hogy az akaraterő hiánya is megakadályozta őket abban, hogy változtassanak az étkezési szokásaikon (15 százalék vs. 1 százalék).

• A kérdésre, hogy mit kellene változtatniuk ahhoz, hogy az akaraterőjük javuljon, a nők a férfiaknál nagyobb valószínűséggel mondták, hogy kevesebb fáradtságot/több energiát (56 százalék vs. 1 százalék). 44 százalék) és nagyobb bizalmat az akaraterő javításának képességében (60 százalék vs. 38 százalék).

• A férfiak kisebb valószínűséggel mondták, hogy baráti vagy családi bátorításra van szükségük ahhoz, hogy javuljon az akaraterőjük (28 százalék vs. 42 százalék), és valamivel nagyobb valószínűséggel mondták, hogy több pénzre van szükségük (43 százalék vs. 39 százalék). A nők nagyobb valószínűséggel mondják, hogy több időre van szükségük (37 százalék vs. 29 százalék).

• A nők hatszor annyian mondják, mint a férfiak, hogy több segítséggel a házimunkában javítani tudnának akaraterőjükön (23 százalék vs. 4 százalék).

*A jelentés ezen része elsősorban a férfiakra (2007 n=771; 2008 n=789; 2009 n=729; 2010 n=530) és a nőkre (2007 n=1,077; 2008 n=1,002; 2009 n=839; 2010 n=604) összpontosít az általános népességen belül (2007 n=1,848; 2008 n=1,791; 2009 n=1,568; 2010 n=1,134).